A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-01-15 / 3. szám
Megfejtette a mesterhegedű rejtélyét MIÉRT NEM HAGYTA STRADIVARI FIAIRA A TITKOT? Meghökkentő dolgokat állít Nyitrai Ferenc képző- és iparművész, hangszerkészítő: mindenekelőtt azt, hogy megfejtette Stradivari, a több száz éve élt itáliai mesterhegedu-készító titkát. A dolog annyira hihetetlennek tűnik, hogy eddig valószínűleg ezért is nem hittek neki igazán. Természetesen a titok nyitja nem egy villanás alatt, a fejéből pattant ki, hanem — mint elmondta — szinte megszállottként, évtizedek óta folytatja kutatásait. Elolvasott több mint hatszáz könyvet, sok száz oldalt fordíttatott le különböző idegen nyelvekről, hazai és külföldi szakértők tömegevei tárgyalt. S ami egyedülálló, mintegy kétszáz próbahangszert épített, hogy kipróbálhassa elméleti leleményeit. A Stradivari-titokkal kapcsolatos Kutatásait egyébként tanulmányban foglalta össze, melyből egy figyelemre méltó részletet közlünk. Az alcímben szereplő kérdést bizony nehéz megválaszolni. Sokakban merül fel a kétség, hogy hogyan lehetséges elhallgatnia egy apának olyan titkot, amitől fiai jövője, jóléte, nagysága függött? Avagy Stradivari nem bízott talán a fiaiban? Vagy örök időkre csak magának akarta a nagyságot biztosítani? E kérdésekre másik kérdéssel lehet válaszolni: egyáltalán felmerült-e benne, hogy a halálát követő századok ily nagynak fogják őt tekinteni? Egyáltalán gondolt-e arra, hogy 300 évig ez a gyenge kis építmény ennyi ideig fogja bírni a nyomást és a húzást? Célravezetőbbnek mutatkozik, ha ilyen jellegű töprengések helyett Stradivari teljesítményének hanyatlását, majd újraemelkedését igyekszünk megmagyarázni. Ugyanis 1700 körül volt emelkedésének tetőfoka, s az 1725-ös év már hanyatlást mutat. A mester 81 éves. Sem a keze, sem a szeme nem biztos többé. Mégis mivel magyarázható, hogy 90 éves korában újra a régi eredményt produkálta? Aligha feltételezhető, hogy ebben a korban mind kezének, mind szemének állapota javult volna. Egy kérdés évekig nyugtalanított, és ez vezetett arra az elhatározásra, hogy a már jól bevált módszeremen változtassak. Első lépésként elhagytam a már kialakított méreteket. A felső testen két tizedmilliméterrel, az alsó testen négy tizeddel megemeltem a vastagságot. A hang kissé megkeményedett. Ezután elávettem a vastagságot ugyanennyivel. A hang túlságosan puha lett, de nagyon szép zengése volt. Visszaállítottam az eredeti méreteket, de kezeletlen anyagból. A hegedű nem lett jó. A kísérletet 3—4-szer ismételtem, ám az eredmény ugyanaz maradt. Most már kezelt anyagot használtam, és a hegedű újra jó lett. Ez minden kétséget kizáró bizonyíték! Tehát nem Stradivari korával volt a baj, hanem az anyaga fogyhatott el. Tekintettel magas korára, feltételezhető, hogy azok az alkimisták vagy festők, akikkel korábban kapcsolata volt, már nem éltek, vagy túl öregek voltak. Közben azonban ismeretséget köthetett másokkal, akiknek elmondhatta, hogy néz ki a keresett anyag. A kapott kevés minta elegendő lehetett ahhoz a pár darabhoz, amit még elkészített. Ha így történt — márpedig a kísérletek ezt bizonyították —, akkor a válasz nagyon egyszerű. Vagyis az anyag neve és lelőhelye nem volt ismeretes számára, csak azt tudta, hogy mivel lehet azt a fába bevinni; vagyis a titoknak csak egy hányadával rendelkezhetett. Felmerülhetett benne, hogy ha csak azt árulja el, amit ismer, esetleg rossz irányba vezeti két fiát. Feltehető az is, hogy — mivel az anyag neve, lelőhelye ismeretlen volt — fiai azt nem is keresték. Annál is inkább nem, mert egyikük Guarnerit (az ugyancsak neves hegedűkészítőt — a szerk.) követte, a másik inkább javításokkal foglalkozott. Végül az utolsó feltevés: az irodalom nem említi a mester halálának körülményeit. Lehet, hogy ez olyan gyorsan következett be, hogy már nem volt ideje titkát elmondani... (Vasárnapi Hírek rövidítve)
