A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-06-25 / 26. szám

ÉLŐ MÚLT

Kis palóc néprajz

A PÁRVÁLASZTÁS SZOKÁS- ÉS HIEDELEMKÖRE

Eljegyzés, kézfogó, kendőlakás II.

mind a mai napig. Andrássy Mátyás fia Miklós megyei főispán volt, a gömöri megyegyűléseket is a várban tartották. Halála után II. Péter lett az örökös, aki császárhü volt, testvérei azonban aktívan részt vettek a Rákóczi-féle szabadságharcban. Látva annak sikertelenségét, átpártoltak a császárhoz. Andrássy István, ató Lőcse kapitánya volt, visszatért Krasznahorkára, és felesége Serédy Zsófia halála után (akinek természetes úton mumufikálódott holttestét ma a várkápolnában láthatjuk egy üvegkoporsóban) Betlérbe költözött. O lett a család betléri ágának a megalapítója. A történetet Jókai Mór is feldolgozta A lőcsei fehér asszony című regényében.

A XVIII. század vége felé már nem lakták a várat. 1818-ban tűzvész pusztította, a károkat kijavították, de a vár ezután már csak mint családi múzeum szerepelt. Az Andrássyak székhelye a Betléri-kastély lett. A várat 1857-ben megnyitották a nyilvánosság számára is, a ma is látható gyűjtemények az eredeti berendezésből származnak. Andrássy Dénes jelentős javíttatásokat végzett; helyreállíttatta a családi sírboltot, s felesége Franciska emlékére annak halála után egy traktust rendezett be múzeummá ereklyéiből. A felesége részére építtette a falu szélén a Kassa felé vezető főút mellett látható mauzóleumot, amely szecessziós stílusban készült 1904-ben. A mauzóleumot gyönyörű park övezi, halála után Andrássy Dénest is felesége mellé temetik. A faluban található Andrássy Képtárat szintén Dénes építtette 1910-ben. A szép szecessziós stílusú épületben a kommunista rendszer idejében néprajzi kiállítást hoztak létre, de 1990-től már újra eredeti küldetését tölti be.

A község katolikus templomának alapjai

XV. századi eredetűek, 1878-ban újították fel.

Felekezeti megoszlás: 1349 katolikus, 35 evangélikus és 12 református.

A település lakosai földműveléssel foglalkoztak, főleg a grófi birtokokon dolgoztak, később pedig a környék bányáiban keresték a megélhetést. A polgármester Szarka István. A Csemadok-alapszervezet elnöke Prékop Lászlóné, jelenleg a szervezet 141 taggal működik. A magyar politikai mozgalmak közül az Együttélés alakult meg, melynek elnöke Prékop Péter. Alsó tagozatos magyar tanítási nyelvű iskola működik a községben, de ezt cigány származású diákok látogatják. A falu temetőjében Erőssy Lajos 1848-as honvéd sírja található. A krasznahorkai vár alatt rendezi meg a Csemadok Rozsnyói Területi Választmánya már hagyományosan a járási dal- és táncünnepélyt.

Népszámlálási adatok:

1980: 1898 lakosból 1496 magyar (78,85

%)

1991: 1947 lakosból 1199 magyar (61,58 %), 373 roma

Összeállította: L. Juhász Ilona

(Folytatjuk)

Amint arról már szóltunk, eljegyzéskor többféle ajándékozásra is sor került. "A vőlegény mindig vett jegykendőt, selyemkendőt. A jobb módúak kettőt, a szegényebb osztályó eggyet Viszont a lány a vőlegénynek jegyinget vett. Eggyet vagy kettőt (Horváth Benjáminná, Palást).

Pereszlényben a jegykendőt a legény vette a menyasszonynak. Eljegyzéskor adta át, a menyasszony pedig a lagzi utáni vasárnap vette fel a templomba (Horváth Mihályné) A palástiak a két háború közti időben a vásárban. Ipolyságon vették a jegykendöt, legtöbbször a gyűrűvel együtt. "Készenvett selyemkendö vót!” (Horváth Benjáminná) Ipolyfödémesen "csak mikor má‘ lakodalomho' készütek, akkor vette meg a legény vagy az anyja azt a jegykendőt. A jány meg jegyinget vett a vőlegénynek" (Nagy József) A Nyitra megyei Menyhén az első világháború előtt a kézfogón, vasárnap hajnalban adták át a kendőt. Akkor csinálták meg a nyoszolyófát is (Manga János, 1942).

Nagycétényben vasárnap hajnalban tartották a kézfogói áldomást. A vőlegény násznagya elmondta a kérőbeszédet, a kikérte a "jelvínt". A leány keresztanyja behozta a selyemkendőt, egy nádpálcára kötötte, rozmaringgal és szalagokkal díszítette, majd a pálca végére egy piros almát tűzött (Manga János, 1942)

A Bars megyei Vámosladányban a szombat esti kézfogón, miután a násznagy megkérte a menyasszonyt, a vőlegény "egy dobozban arany, ezüst és papírpénzt adott a menyasszonynak. Ez volt a foglaló" (Manga, 1942)

Nógrádban a századforduló táján kendőlakáskor, miután az Isten áldását kérték az új párra, a menyasszony a tulipános ládához ment, ahonnan egy piros selyem vagy fehér hímzett "jegykendőt" vett elő és kicserélte a vőlegényével, amelynek csücskébe jegyajándékul 1—2 pengő volt bekötve (Farkas Pál, 1907)

A Gömör megyei palócoknál a kézfogó második része volt a lakoma és a kendőosztás. Miután a kérők engedélyt kaptak a bemenetelre, megkérdezték a lányt, tetszik-e neki a vőlegény. Ha igen, a legény letette a kalapját, és a fiatalok kezet fogtak. Ez éjfélkor zajlott, s csak azután hívták meg a rokonságot, “hogy a lány kendőket ajándékozzon nekik" (Bakó Ferenc, 1987).

Bakó Ferenc tesz említést a palóc lakodalomról írt könyvében a gyermekkori eljegyzésről. Eszerint "a jobb módú családok gyermekeiket már születésük után, szinte pólyában egymásnak ígérték, a szülők tehát elkötelezték magukat erre a házasságra".

A kézfogó idejét, formáját illetően a ma gyűjtött anyag nem egészen egységes. Volt ahol nagyobb pompával rendezték meg, máshol nem tulajdonítottak neki nagy szerepet Egyeseknél többen, másoknál kevesebben vettek ezen részt. Általában a kérő

után tartották, de előfordult az is, hogy a kérő és az eljegyzés egybeesett.

Ipolyvarbón "amikor a legény és a lány szülei megegyeztek, megtartották az eljegyzést, ahol kitűzték a lagzit is". (Bagdal Vilmosné)

Pereszlényben, ha "a lánykérés után beleegyeztek, megvót az eljegyzés, vót eggy kis vacsora. Ide közelebbi rokonokat hívtak, keresztszülőket, onokatestvéreket". (Tóth Ferencné)

Deménden az eljegyzés "három héttel volt lagzi előtt. Kézfogónak is mondták. A násznagyok vettek rajta részt. A vőlegényem megkérte az anyámat, hogy megengedi-e a házasságot. De nem vótam ollyan feltűnően megkérve. Ollyan egyszerűen csak. Vacsora vót. A két násznagyon kívül senki több nem vöt. Csak a gyüröt hozta el" (Príboj Mihályné)

A kézfogón régebben különféle szövegek, versek is elhangzottak. Ludányhalásziban a legény násznagyának ezzel a verssel adták át a kendőt:

Itt a kendő, koszoró,

Csak a legény legyen jó.

Ha a legény jó nem lesz,

Emmi lányunk úgy se lesz. (Bakó F., 1987)

Ipolyszakálloson a legény násznagya adta elő az alábbi verset:

Tisztelt gyülekezet, örömteljes szülők! Ámbár megvagyunk hatódva, bár könnyes az arcunk,

Hanem örömkönnyek azok, mert eljegyzést tartunk.

E hajlékba most azért fáradt N.N,

Hogy magának eljegyezzen egy szűz virág szálat.

Itt a gyűrűk, úgy vége ne legyen köztük a hű szeretetnek,

Fogadja már e mátkapár szülei áldását, És az itt jelenlevőknek jó kívánságát. Adja Isten, hogy itt egy kicsit jelen vagyunk,

Majd a lakodalom napján ismét találkozzunk! (Dobrovolný Antal)

A két háború közti időben Ipolyfömédesen "eljegyzés nem vót. Akkor még illyen parádés eljegyzések nem vótak. Mikor hirdetni akarták magokat, több helyen, de nem minden csalódná' vót ollyan kis vacsora, de csak a keresztapáknak" (Nagy József).

Talán az utóbbi időben felerősödött presztízskérdéssel függ össze, hogy egyes helyeken nagy pompával rendezik meg az eljegyzési lakomát. A régi hagyomány természetesen már funkcióját vesztette, s csupán az evés-ivás meg az ajándékozás maradt meg fő programpontként.

CSÁKY KÁROLY

A HÉT 11