A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-06-11 / 24. szám

FIGYELŐ ^néffruj j °P'enéimu3. čiastočne ián, f "**""*** • OdJ.6 Pr^*W>2-izb.l, ÄSSÄ-SST-'*'­-5:S; (’'aojlúcu Jenu (1500) twsosa sentaiu • °*m do WP"> slušný. «’P'Mnufná ’ Praná/mu «ufemcu, Lakni vagy nem iakni... Ha valakinek manapság nincs lakása, az egyszerűen peches ember, és őszinte részvét jár neki. A statisztika szerint a lakásépítés hazánkban egyenlő a nullával, mert míg 1980-ban — a régi rendszerben — Szlo­vákiában 48 215 lakást építettek fel és adtak át, tíz évvel később már csak 24 705-öt, tavaly pedig mindössze 16 370-et. Az építkezési vállalatok krízisben vannak, a lakásépítés katasztrofálisan csökken, mert nincs pénz a lakások befejezéséhez. A fiatalok joggal mondhatják, hogy diszkriminálták, hiába magyarázzák nekik, hogy a lakásépítés csökkenése a gazdaság transzformációjának egyik kísérője. Túlzás azonban azt állítani, hogy nincse­nek lakások, hiszen például Pozsonyban egy lakótelepi négyszobás lakást (a telek árán kívül) 700—800 ezer koronáért, a háromszobásat 600-700 ezerért, a kétszo­básat 450—550 ezerért és az egyszobásat 350—450 ezerért azonnal meg lehet vásá­rolni. A közvetítőirodák által eladott laká­sok még ennél is drágábbak. Egyszerű matematikával kiszámíthatjuk, hogy ha létezne is pénzintézet, amely ezekre az összegekre kölcsönt adna, nagyon keve­sen vásárolhatnának így lakást, mert ha a kölcsön és a kamat visszafizetésére 20 évet szabnának meg, akkor a havi törlesztés 6 ezer korona volna. Természetesen, ebben az összegben nincs benne a többi illeték — lakbér, villany-, gázdíj, a szemét elhor­­dásáérl, a közös helyiségek fenntartásáért fizetett díj. Tehát egy családnak havonta csaknem 8 ezer koronát kellene fizetnie. Tény, hogy ebben az országban nemcsak az új lakások építése jelent gondot, hanem a már régen megkezdettek befejezése is. A legtöbb lakásra a szerződést még a régi rendszerben kötötték, az akkori árak szerint, most az árak liberalizálása után egyszerűen nincs pénz a befejezésükre. Ebből az következik, hogy a városoknak, községek­nek, amelyek szeretnék megoldani a hely­• A befejezett lakások száma Szlovákiában (ezerben) zetet, pénzhez kell jutniuk, és ez csakis a lakásalap egy részének eladásával vagy más pénzforrás keresésével lehetséges. Gyakran szó esik arról, hogy a mostani kedvezőtlen helyzeten javíthatna az úgyne­vezett rejtett lakástartalék. Ugyanis a lakás­alap felét a családi házak képezik, ahol a legtöbbször kihasználatlanok a nagy lakó­területek. Az új adórendszer valószínűleg rákényszeríti a nagy "kastélyok" tulajdono­sait, hogy házuk egy részét bérbe adják. Rendet kell teremteni végre azok között Is, t Kiadom a lakásomat... Valutáért bérbe adom 3-szohás lakásomat... Albérletet kínálok 1500 koronáért... akik jogtalanul tartanak albérlőket az ille­gálisan szerzett állami lakásokban. Egyéb­ként a statisztika szerint több tízezer ilyen lakás van, amelyekben az albérleti díj 2—5 ezer korona vagy valuta havonta. A kormány 1992. évi júliusi programter­vezetében találhatunk néhány nemes szán­dékú elhatározást, hogy "át kell értékelni a lakásépítés pénzelését", "ki kell használni a szociális politika eszközeit a lakáshelyzet területén" stb. Ám a kormány néhány lépése mást mutat. Az a hír járja ugyanis, hogy a községi lakásokat 10—15 ezerért fogják árulni, de ebben az esetben honnan lesz pénz a további építkezésekre? Másképpen mondva, minél olcsóbban adják el a lakásokat, annál kevesebb pénzeszköz lesz az új építkezésekre, ha viszont drágák lesznek, ki veszi meg őket? Stíl, hogy jönnek hozzá azok, akiknek még nincs lakásuk, hogy ők fizessenek százezreket és mások csupán pár ezret? A valóságban tehát, ha a kormány kedvében akar járni azoknak, akik már laknak, megkárosítja a még nem lakókat és fordítva. Bár egyelőre még sem az állam, sem a községek nem akarják tudomásul venni, de végül is a városok és községek feladata lesz, hogy az állam segítségével megoldják a súlyos lakásproblémát. A Plus 7 dní alapján feldolgozta: Ploczek M. E. 1980 1990 1991 1992 Fotó: Archív, Nagy László A HÉT 5

Next

/
Thumbnails
Contents