A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-06-11 / 24. szám
Hallgattam 80-éves hazai magyar zeneszerzőnk, ZAHOVAY ERNŐ dalait a komáromi Duna Menti Múzeum impozáns dísztermében, és közben hagytam szárnyalni a fantáziámat. Szinte láttam, ahogy a pattogó kemence mellett nagyanyám egy megsárgult képeslapot vesz elő féltve őrzött kincsei közül. Az üdvözlő lapon mozaikként helyezkedik el egymás mellett egy macskaköves városrészlet — gázlámpák alatt korzózó sétapálcás, cilinderes urakkal és selyem ruhakölteményben, kalapban sétafikáló napernyős hölgyekkel; valamint egy zöldellő domboldal — a majális forgatagában, holdfénynól összebúvó párocskákkal... és közben szól az andalító zene — Zahovay egyik slágere. Megsárgult zenélő képeslap — rózsaszínű hangulattal... Ilyesfajta érzésem támadt a Lehér Fesztivál keretén belül rendezett Zahovay szerzői esten, ahol egy tucat előadóművész (Reiter István, Zahovay Ági, Németh Imre, Kicsindi Róbert, Miloš Zelinka, Puskás László, MEGSÁRGULT ZENÉLŐ KÉPESLAP Strieženec Sándor, Tóth Ági, Udvardy Andrea, Hlagyík János, Janošovič Erika és Fejes Mónika) mutatott be Ernő bácsi 1930—93 között szerzett több mint ötszáz művéből huszonötöt. A fülbemászó (tangó, keringő, rumba, operett...) dallamokkal a zeneszerző saját dalszövegei (több mint ötvenet írt), továbbá Rákosi János, pesti szövegíró, illetve Kutak László, Dénes György, Csontos Vilmos és Kausitz Ottó versei párosultak. A párkányi Rocky— Ritmus csoport tánckompozíciói (koreográfia: Gergely Ferenc) nagymértékben emelték a műsor nívóját. Közben az alkotó életéről, munkásságáról nemrég megjelent "40 év a zongora mellett" című önéletrajzi könyvecskéjét böngésztem. Ebből többek között megtudtam, hogy a párkányi születésű zeneművész első nagyszabású nyilvános bemutatkozó szereplésére — az általa megalakított pengetés zenekarral — 1930 telén került sor szülővárosában. Ezután összesen hét hangszeren tanult meg játszani, és egyre többet foglalkozott zeneszerzéssel is. Belépett a hazai Zeneszerzők Szövetkezetébe, valamint az Országos Magyar Zenészszövetség vizsgabiztosa és párkányi helyi megbízottja lett. Sok-sok oklevelet, dijat, babérkoszorút nyert a különféle zenei pályázatokon, szerzeményei Budapesten is megjelentek. 1939-ben Érsekújvárban mutatták be az "Azt álmodtam" című diákoperettjét. 1943-ban Párkányban került sor első szerzői estjére, amelyen Karády Katalin is fellépett volna, de közbejött egy filmfelvétele. Az 1944-ben kézbe kapott SAS-behívó miatt huszonnyolc hónapra a zongorát fel kellett cserélnie a "Sztálin-orgonára" — a frontszolgálat és az angol—amerikai fogság törést okozott pályájában. Sajnos, a szocializmus éveiben sem bontakozhatott ki teljes mértékben. A megfelelő munkalehetőség és az elismerés valahogy mindig elmaradt. A 40-es, 50-es években, amikor a CSKP megállapította, hogy "a zenélés nem foglalkozás, államunknak produktív munkára van szüksége...", könyvelőként, bádogosként, bérelszámolóként, lakásreferensként kereste meg a mindennapi kenyérre valót. Később is csak egy-egy tömegszervezet, intézmény karolta fel, és próbálta a figyelmet értékes egyéniségére, alkotásaira irányítani azáltal, hogy megrendezte szerzői estjeit. Eközben fáradhatatlanul komponált, zenekarban játszott, oktatta a zene iránt fogékony gyermekeket, két év alatt elvégzett egy négyéves karmesteri iskolát. Bár a pozsonyi és a kassai rádió időnként közvetítette szerzeményeit, amelyeket gramolemezre is énekeltek, túlságosan nem kényeztették el. Zenésztársaival együtt szinte egész Szlovákiát bejárta — magyar, szlovák, német dalokkal szórakoztatták a mulatozni vágyó polgárokat. Önéletrajzi könyve olvasása közben megismerkedhetünk a korabeli zenei élet több kiválóságával, egyes vidékek zeneízlésével, kultúrigényével, szokásaival is. Zeneszerzőként például zenei feldolgozást készített Heltai Jenő "Az ezerkettedik éjszaka" című darabjához, amelyet odahaza — saját rendezésében — be is mutattak az ötvenes években. Az 1930-ban írt első szerzeménye ("Hozzád szól e vallomás" — tangó Kutak László versére) és az idén írt legfrissebb műve ("Élt egyszer egy szőke lány" — saját szöveg) között "mindössze" hatvanhárom év telt el, miközben a slágerré vált dalokon kívül terjedelmesebb zenés játékok (pl.: "De jó, hogy hazudtál"), zenekarra írt művek (pl.: "Kis keringő kis zenekarra" — a párkányi zeneiskola 25-éves jubileumára, "Céltalan bolyongás" — a legnagyobb budapesti sikert hozó szám a 40-es években, "Még egy tangót" — 1959-ből, "Café Éden" — 1955-ből) és indulók (pl.: a párkányi papírgyár részére — hálából a támogatásért) is születtek. Jelenleg a közelmúltban komponált "Ave Maria" című művének megjelenését várja, a pozsonyi Carmina Sacra kiadásában. Vallomása szerint évtizedekig várta a kellő hangulatot, melyben a vallás meghitt nyíltságát fejezheti ki. Végre a társadalmi körülmények is kedveztek a lélekmelengető alkotáshoz... Méltó helyen, Lehár szülővárosában — hajdani tanítványok és környékbeli zenebarátok körében — ünnepelhette 80. születésnapját a MA IS ALKOTÓ MESTER — AZ ELŐ LEGENDA, akinek sok boldogságot, termékeny éveket kívánunk! Miskó Ildikó Fotó: a szerző A HÉT 1
