A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-06-04 / 23. szám
MINERVA ’’szeretni az embert” A győri Hazánk Kiadó a közelmúltban jelentette meg Timaffy László néprajzkutató könyvét, ”Táltosok, tudósok, boszorkányok" címmel. A szerző, a Szigetközben élő és főként e táj néprajzát kutató, nagyon sok ember Laci bácsija, a kötet hivatalos bemutatóin járt nálunk több ízben is barátaival: Barsi Ernő népzenekutatóval, Szabó Józseffel, a kiadó igazgatójával és Tuba Lászlóval, a győri megyei Kisfaludy Könyvtár igazgaztójával. Szerdahelyen, Dióspatonyban és Szencen is megfordultak. E találkozók magnófelvételeinek rövid lejegyzése ez az írás. — A Kisalföld tudjuk, nemcsak a mai Magyarország területén található, hanem átnyúlik Burgenlandba, és átnyúlik ide, Szlovákiába is. Magába foglalja a Csallóközt és Mátyusföldet is, egészen a nyitrai hegyekig. Hatalmas, nagy földrajzi egység ez. Érdekes, hogy a rajta élő magyar nép — a határokon innen és túl — egyformán megőrizte ősi hagyományait. A kötetbe szerkesztett mondák a népköltészetnek, a prózai népköltészetnek éppen olyan értékei, mint a népdalok a verses népköltészetnek. Csakhát ezeket kevésbé ismerik. Érdekes volt számomra, hogy a Burgenland területén vagy a Csallóközben hasonló értékű mondákat őriz a nép ma is. Nem csupán hősi hiedelemmondákat, hanem történelmi mondákat is. Hiedelemmondáink kétfélék lehetnek. Az egyik fajtában honfoglaló őseink régi hiedelemvilágának a maradványai élnek. Ebben szerepelnek a táltosok — ők voltak a pogány papok, a tudós pásztorok —, ők őrizték a sámánok régi tudományát, gyógyítani tudtak, s természetesen idetartoznak a boszorkányok is, akik rontani tudtak. Ez a hármas, e három személy — a táltos, a tudós és a boszorkány adja a hiedelemmondák gerincét, de tündérekről és óriásokról is lehet hallani. A másik fajta mondák, a történelmi mondáink viszont arról árulkodnak, hogy miként él a történelem — az átélt események — az emberek emlékezetében. Hogyan keletkeztek a falvak, miként magyarázzák a hivatalos történelem által is tanított eseményeket? Lényeges dolog, mert a történelmet ez teszi elevenné. A hivatalos történelem a keretet adja, de, hogy az adott keretben hogyan élt a nép, arról ezek a mondák tanúskodnak. Ezért a hiedelemmondák is roppant érdekesek. A kötetben úgy igyekeztem összeállítani az anyagot, hogy ne csak a tudomány számára legyen érdekes, hanem olvasmányos is legyen. Főleg a tanárok, elsősorban a magyar- és történelemtanárok menthetnek belőlük élményanyagot, s remélem a diákok, a fiatalság számára is élvezetes olvasmányok ezek. — Timaffy László ennek a tájnak és a benne élő embereknek a nagy barátja. Mit jelent Önnek a csallóközi-szigetközi táj, a benne élő ember? — Itt születtem a Kisalföldön, a szüleim a mai Burgenlandban, Mosonszentadráson voltak tanítók. A családom Erdélyből származott. Átköltöztek ide, a Szigetközbe. Itt voltam diák, itt kutattam a földrajzi érdekességeket, a Duna vízrajzát. Természetesen nemcsak a fizikai jelenségeket figyeltem, nemcsak a tájat fürkésztem, hanem a benne élő embert is. Hiszen köztük éltem. Szeretem őket. A néprajzkutatásnak pedig ez az alapja: szeretni az embert. Szeretni kell azokat az embereket, akik ezeket a ragyogó dolgokat, ezeket a gyönyörű hagyományokat őrzik. S ha ezt érzik, akkor megnyílnak a másik előtt. Ha megértjük egymást, egyik nép megérti és tiszteli a másik kultúráját, akkor sokkal könnyebben tudjuk egymást megbecsülni is. Örülök, hogy itt lehettem, hogy itt is elmondhattuk és tapasztalhattuk is, hogy nyelvünk és hagyományaink segítenek bennünket megmaradni. A más népek megbecsülését is így érhetjük el: adottságaik tiszteletén, kultúrájuk megismerésén keresztül. Európának ez lehet az egyetlen reménye a jövőben. — Egy mondat erejéig a kötetről még... — Ez a tizenegyedik könyvem, válogatás több évtized gyűjtőmunkájának az eredményéből. Az egész gyűjtés több kötetre terjedne ki. Pozsonyban, Szerdahelyen, Galántán a Csemadokban juthat hozzá az érdeklődő. (Görföl) A Széchényi Könyvtár A tanításhoz, tanuláshoz nélkülözhetetlenek a könyvek és természetesen a könyvtárak is. A könyvtáraknak mindig nagy a jelentőségük egy nemzet szellemi fejlődésében. Az érdeklődők számára olyan értékes könyveket is hozzáférhetővé tesznek, amelyek egyébként elérhetetlenek volnának. A 18. században már számos kiemelkedő magánkönyvtárról tudunk, ezek közül a legjelentősebb gróf Széchényi Ferenc nagycenki gyűjteménye, amelyet tudatosan és rendszeresen bővített hungarika-anyaggal, azaz magyar szerzők által írott, vagy Magyarországról, illetve magyar személyekről szóló más nemzetbeliek tollából született és külföldön kiadott munkákkal. Az ő gyűjteménye, a mintegy 13 000 nyomtatott könyv, 2000 kéziratos mű, továbbá oklevél- és iratmásolatok, térképek, érmék képezik a nemzeti könyvtár alapját, amelyet 1802-ben ajándékozott Széchényi Ferenc a nemzetnek: "Nemzetünk pallérozására, anyai nyelvünk virágzására s hazánk történeteinek igaz ösmeretére vezető útnak feltalálására." A könyvtár sorsa ezután nagyon kalandos, 1808-tól a Nemzeti Múzeum könyvtára lett, de megtartotta eredeti nevét: Országos Széchényi Könyvtár. A könyvtár gyarapodását a mecénások áldozatvállalása segítette. Széchényi Ferenc közel 10 000 kötetes soproni gyűjteményét is átadta a könyvtárnak, példáját fia, Széchényi Lajos, sőt, a magyar társadalom más kiemelkedő alakja is követte. így került a gyűjteménybe a Halotti Beszédet megőrző Pray-kódex, sőt, a gyűjtemény első Corvinája is. A 19. század hetvenes éveiben az Országos Széchényi Könyvtár már európai szintű könyvtárnak számított. Az I. és a II. világháborút is szerencsésen átvészelte, és adományozások révén folyamatosan gazdagodott. A 30-as években Bécsböl hazakerült 16 Corvina, Anonymus Gesta Hungaroruma és a gazdagon díszített Képes Krónika. Ma a könyvtár hatmillió egységnyi állományt mondhat magáénak, ebből a könyvek száma 2 millió. A nagyon igényes könyvtári munkát közel 700 fő végzi. Ez a tevékenység nemcsak kölcsönzésből, hanem sokrétű kutatómunkából is áll. Sőt újabban a nemzetiségi magyar iskolák támogatását is vállalták. Évente több könyvet, szépirodalmi müveket és a tanárok szakmai fejlődését segítő módszertani kézikönyveket ajándékoznak a külföldi magyar iskoláknak. A könyvekért az iskola igazgatója írásbeli meghatalmazásával lehet jelentkezni. Megéri odalátogatni, mert nemcsak az iskola könyvtárát gazdagíthatják így, hanem az Országos Széchényi Könyvtár rendkívül készséges munkatársaitól értékes információkat szerezhetnek magáról a könyvtárról. Kalauzolásukban megtekinthetik a kiállítótermeket is. Ottjártunkkor nemcsak könyveket kapott iskolánk, a kürti alapiskola, hanem barátokra is találtunk, akik önzetlen támogatói a nemzetiségi magyar iskolának, az egyetemes magyar műveltség terjesztésének. H. KECSKÉS ROZÁLIA 14 A HÉT
