A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-05-28 / 22. szám
szépén, kis Balázs" Ki ne olvasta, hallotta volna József Attila Altatóját, a magyar irodalom egyik legszebb gyermekversét. Nemzedékek nőttek föl rajta, szinte minden gyermekvers-antológiában megjelent, elmondták a pódiumokon, ott leljük a lemezeken vagy a magnókazetták szalagjain. Vers- és dalformában ól tudatunkban, s annyi használat után sem kopott meg, üde és kedves maradt, különösen azoknak, akik először ismerkedtek meg vele. A vers olvastán, hallatán ki tudja mennyi gyermeknek, felnőttnek jutott eszébe: vajon ki lehetett az a kis Balázs, akihez a verset adresszálta a költő. És milyen körülmények, érzelmek indították József Attilát arra, hogy megfogalmazza a verset. Rokona, ismerőse volt a kisfiú, aki most már ott ól a költeményben s mindnyájunk képzeletében? A kis Balázs Ottó Ferenc budapesti zeneszerző unokaöccse volt. Ottó Ferenc Milánóban, majd 1926 és 1931 között a budapesti Zeneművészeti Főiskolán tanult. Idehaza Kodály Zoltán volt a zenetanára. Élete folyamán több operát, zenekari és kamarazenemúvet szerzett. Megzenésítette az általa kedvelt költők, leginkább József Attila verseit. József Attilla-dalaival Balassa-kórusának előadásában pályadíjat is nyert. Ottó Ferencók lakásának ajtaja mindig tárva-nyitva állt az írók és művészek előtt. A költőt is vonzotta a vendégszerető házban zajló élet, a szíves fogadtatás; az életet megszínesítő beszélgetések, viták. Ottó Ferenc így vallott ezekről az időkről: "Évek óta tartott József Attilával való barátságom. Attila rokonszenves, pózmentes és közvetlen modora, szívélyessége kedvelttó tette őt családunkban is. Nálunk eleven szellemi élet folyt. Sógorom, a nyomdaipar szakértője, gazdag könyvtárat gyűjtött össze. Mindig megszerezte a legújabb kiadású jelentékeny könyveket. Folyóiratokat járattunk, olvastunk, hangversenyekre látogattunk, előadásokat hallgattunk, képtárakba járt a család. A gyermekek zenét tanultak, faragott és festett bútorainkat iparművész barátaink tervezték és kivitelezték..." E néhány sorból is elképzelhetjük Ottó Ferenc házának miliőjét, amely szellemi fölpezsdülóst jelentett minden vendégének. A zeneszerző azt is följegyezte, hogy húga, Giziké volt a család legkönyvszeretóbb tagja. Ismerte a világ- és magyar irodalom klasszikusait. Még jobban érdekelte a kortárs irodalom, különösen a líra, amely közel állt a szívéhez. Sok magyar költőt, akik házukban megfordultak, megismert, megszeretett. Ezekkel baráti viszonyba került, érdekelte életük, tevékenységük. "Attilát és Juditot — írta a zeneszerző — már barátságunk elején bemutattam neki. Attila és Giziké többször találkoztak és meghitten elbeszélgettek, Giziké húgom ismerte, szerette és állandóan olvasta Attila verseit. Figyelte az Attila körül történő eseményeket. Minden Attilára vonatkozó ügyemről beszámoltam neki, mindent megbeszéltünk..." Barátságukból eredően Ottó Ferenc 1934 őszén megkérte József Attilát, írjon egy gyermekverset, amolyan altatófólót unokaöccsének, Giziké fiának, Gergely Balázsnak, aki 1934. október 8-án született. Ezt a verset szintén megzenésítené. Attila nem lepődött meg barátja kérésén, magától értetődőnek találta. Csupán azt furcsállta, hogy barátja unokaöccsét Balázsnak hívják. A verssel nem maradt sokáig adós, s néhány hónap múlva csakugyan megírta. Az llkovics-kávéházban adta át Ottó Ferencnek, ahol véletlenül összefutottak. A kézírásos vers alatt a következő ajánlás olvasható: "Ottó Ferinek, szeretettel, József Attila. Bp. 1935. febr. 2." "Attila szokás szerint felolvasta a verset" — emlékezett Ottó Ferenc. "Újra a régi, meghitt hangulat. Megcsodáltam képeit, rímeit, nyelvét, gondolatait és mindenek felett eredetiségét és fantáziáját. Már felolvasása alatt törni kezdtem a fejem a refrain dallamán. Csak nagyon egyszerű melódia lehet. Az utolsó előtti szakasz végén Attila megállt egy kicsit, és így szólt: — Most pedig jósol neki az anyja... és tovább mondta a verset: Tűzoltó leszel s katona! Vadakat terelő juhász! Látod, elalszik anyuka — Aludj el szépen, kis Balázs. — Tudod, a gyerekek mind katonák szeretnének lenni — fűzte még hozzá. Azután még arra mutatott rá, hogy a legtöbb alvással kapcsolatos szót sorra felhasználta a versben... Húgom boldog volt, amikor megmutattam neki a kéziratot. A kézirat azóta a családunk féltett tulajdona" — jegyezte föl közel 30 évtizeddel ezelőtt, József Attila születésének hatvanadik fordulóján Ottó Ferenc zeneszerző. Az elbűvölő költeményt 1936-ban zenésítette meg a költő barátja, 1938-ban pedig megjelent a Szép Szó emlékszámában. Attól fogva mint József Attila annyi verse, saját pályáján keringve ragyogja be életünket. Dénes György Illusztráció: J. Polák
