A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-05-21 / 21. szám
Magyar sportélet Csehszlovákiában 1918—1938 TURCZEL LAJOS könyve hamarosan megjelenik — Tanár úr, a napokban jelenik meg új könyve, a Magyar sportélet Csehszlovákiában 1918— 1938 címmel. Önt elsősorban mint irodalomtörténészt ismerik, ezért sokak számára igazi meglepetésnek számít, hogy ezúttal sportkönyvvel jelentkezik. — Azt, hogy sportkönyvet írtam, teljesen természetesnek tartom, mert nemcsak irodalomtörténész, hanem művelödéstörténósz is vagyok, és a szakmai profilomba a sport is beletartozik. Legfontosabb könyveimben (Két kor mezsgyéjén, Hiányzó fejezetek, Tanulmányok és emlékezések) a két háború közötti kisebbségi életünk minden területével foglalkoztam, csak a sport maradt figyelmen kívül. Most ez a könyv az általam kialakított összképet teljessé teszi. Illusztrációs kép: Korabeli bronzplakett (Otto Horner alkotása). Alsó, üres részében ez a szöveg olvasható magyar nyelven: A ČSR. vízipólóbajnokának 1927 P.T.E. (Fotó: Prikler) — Mi ösztönözte a könyv megírására? — A könyv megírására három körülmény ösztönzött. Először is az, hogy az 1918 és 1938 közötti sportunk eddigi kisebbségi életünk legsikeresebb területe volt. Az első köztársaságban a sportéletet nemzeti-nemzetiségi alapon szervezték meg: a csehek és szlovákok közös, azaz csehszlovák sportszövetségén kívül a németeknek, magyaroknak, lengyeleknek és zsidóknak is önálló sportszövetségeik voltak. A mi szövetségünk neve Csehszlovákiai Magyar Testnevelő Szövetség volt, s nyolc szakszövetség Is tartozott alája, melyek a fő sportágakat: a labdarúgást, atlétikát, teniszt, asztaliteniszt, birkózást, ökölvívást, úszást, jéghokit és kerékpározást szervezték, irányították; a szakszövetségek közül először a Magyar Labdarúgó Szövetség alakult meg 1921 augusztusában. — Mi volt a másik két ösztönző körülmény? — A második a sportéletünkben megvalósult önigazgatás volt. Akkor Csehszlovákiában volt egy átfogó, koordináló sportszerv: a Csehszlovákiai Összsporti Bizottsát (Československý všešportový výbor), amelyben — taglétszámának megfelelő arányban — mindegyik nemzetiségi szövetség is képviselve volt. Ezek a saját területükön teljes önigazgatással rendelkeztek, s ez a nagyszerű megoldás az önrendelkezésért folyó mostani harcunkban is kitűnő példaként, precedensként szolgálhat. Végül a könyvet még azért is meg kellett írnom, mert rendkívül eredményes sportmúltunkról újabb nemzedékeink semmit sem tudnak, S szórványos apróságok kivételével az öregek emlékezetéből is kihullott az emlékek nagy része. Ennek fő oka pedig az, hogy az 1948 és 1989 közti totalitárius rendszerben a régi sportéletünkről nem lehetett írni. — Kaptak-e akkoriban anyagi támogatást a sportszövetségek? — Költségvetési szintű anyagi támogatást a sportszövetségek nem kaptak, de különböző közsegélyeket kieszközöltek maguknak. A Csehszlovákiai Magyar Testnevelő Szövetség is rendeszeresen szerzett ilyen segélyeket, mint akkor mondták: szubvenciókat, a prágai Egészség- és Sportügyi Minisztériumtól, a pozsonyi és ungvári Országos Hivataltól, valamint a magyarlakta járások és városok képviselő-testületeitől. Azonkívül gyakran szerveztek társadalmi pénzgyűjtő akciókat, és a mai szponzoroknak megfelelő pártoló tagokat is megnyertek. Mindehhez hozzájárultak a szövetségben regisztrált tagegyesületek által fizetett tagdíjak is. Az így nyert összegekből a Testnevelő Szövetség a segítségre szoruló tagegyesületeket folyamatosan támogatni tudta. Voltak olyan esetek, mikor egy-egy sportklub pályaépítésre 3 vagy 5 ezer koronát kapott, ami akkor a mai 30, illetve 50 ezer koronának felelt meg. — Milyen eredményeket értek el a magyar sportolók? — A magyar sportolók igen sok szlovákiai rekordot állítottak fel, s több sportágban (úszásban, teniszben, kardvívásban, atlétikában stb.) csehszlovák csúcsokat is elértek. Szlovákiai viszonylatban az úszásban és az asztaliteniszben kezdettől fogva fölényben voltak, s a csehszlovák vízilabdaválogatott játékosainak zömét többnyire magyarok alkották. — Melyek voltak a legjobban működő klubjaink? — A legjobban működő klubjaink közül az 1880-ban alakult Pozsonyi Torna Egylet (PTE), az 1903-ban induló Kassai Atlétikai Club (KAC) és az 1909-es keletkezésű Ungvári Atlétikai Cluba (UAC) emelkedtek ki. A pozsonyi csapat atlétái a fasiszta Szlovák Állam nehéz évei alatt (1939— 1944) háromszor megnyerték az országos atlétikai csapatbajnokságot, s a másik pozsonyi nagy klubnak, a Vas SK-nak a futballcsapata a szlovák államligában játszott. A Kassai Atlétikai Club rendkívül sokoldalú volt, egyebek között a világhírű kassai maratonfutást is ennek a klubnak a szakemberei szervezték meg 1924-ben, s működtették 1937-ig. Az Ungvári Atlétikai Club nagyszerű férfi és női csapata a harmincas években nemcsak a szlovákiai teniszsportot uralta fölényesen, hanem legkiemelkedőbb versenyzője, Mankovics Emanuel 1933-ban ifjúsági játékosként Magyarországon is öt első díjat szerzett, s 1936-ban Pardubicében a korosztályában ezüstérmet szerezve tagja lett a csehszlovák válogatottnak. Megjegyzem még azt, hogy a testnevelő szövetségünkben regisztrált magyar sportklubok száma meghaladta a kétszázat. Ezeket a tíz fejezetből álló könyvemben külön fejezetben sorolom fel, s a legjelentősebb klubokról ott és más helyeken is bő ismertetést adok. Pozsonyban 1918 és 1938 között harminckettő, Kassán pedig kilenc magyar klubot mutatok ki; az elhalások és névváltoztatások miatt egyszerre annyi klub egyik helyen sem volt, de a létező klubok össz-száma ennyire rúgott. A kérdéseket feltette: MELAJ ERZSÉBET 14 A HÉT
