A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-05-21 / 21. szám
FIGYELŐ teljesen átírja verseit, még a régieket is. Szerinte csiszolni kell a verset. Az ihlet, a Múzsa főleg esténként, lefekvés előtt látogatja. Nem jó ez, mondja, mert nagyon elfárad, aztán nem tud aludni. A modernségről a következőképpen vélekedik: — Az ember modem a maga módján, ha elmélyül. A verset el kell mélyíteni, s ez nem a szavakon múlik. A nagyok költészetet csináltak. Ha például előveszem Adyt, megcsap a század eleji hangulat. Hiába mondják, hogy nem kell a vers. A vers nagyon kell! Elégedetlen a hazai magyar irodalmi élettel, amely szerinte már nem is létezik. Valamikor más volt a helyzet. Az irodalmi élet egy része a vendégszerető Dénes család lakásán zajlott. Csaknem valamennyi írónk, költőnk megfordult náluk, sőt, ha valakinek nem volt szállása, "elsősegélyért" hozzájuk fordult: néha két-három hétig is lakott náluk egy-egy megszorult ember. — Nem volt a házunk irodalmi szalon, de szegények voltak a fiatal írók, egyedül voltak, sokan internátusbán laktak, szívesen meghívtam őket ebédre, vacsorára. Feleségem is szerette az embereket. Nagyon szegények voltunk, de szerettek hozzánk járni. Amikor a Szlovák írószövetség magyar szekciója megalakult, az is családiasán ment. Összegyűltünk, viccelődtünk, de bíráltuk is egymást. Most már semmi sincs, még a könyvkiadás sem működik rendesen. Újabban kín- meg kecskerímeket ír. El is mond néhány szellemeset. Vagy ötszáz aforizmája van. Anekdotákat is gyűjt az itteni magyar irodalmi élet ismert személyiségeiről. Felvetem, milyen jó lenne, ha ezek a történetek kötetben is megjelennének. — Ha lenne rá megrendelés, az embernek kedve is lenne. Ha az ember a nyugdíját kiegészíthetné... Olyan keveset lehet most keresni! Tudja, a maguk "cége" se fizet, csak néhanapján. Egyedül az Új Szó fizet. Muszáj a nyugdíjat valamivel kiegészíteni. Miért tagadja az ember, az írásnak anyagi okai is vannak... Eltolódtak már az értékrendek nagyon. A pénz az isten, imádjuk az aranyborjút. Azt mondják, most mindenki érvényesülhet. De ha nekem nincs tízmillió a zsebemben, akkor semmilyen vállalatot se alapíthatok. Most is csak a gátlástalanok jutnak pénzhez: a csalók, zsiványok, panamázók, feketézők. Becsületes úton nem lehet meggazdagodni? — Erzsiké, magának van pénze? — szegezi nekem váratlanul a kérdést. — Nincs. Még betétkönyvem sincs. — No látja! Hát magából se lesz semmi... xxx Őszintén szólva nem számítottam rá, hogy az interjút egy engem érintő "baljóslattal" fejezzük be. A nem éppen hízelgő jóslat ellenére kívánom, hogy Dénes György a jövőben legalább egy fokkal optimistább legyen, kapjon megrendelést az anekdoták megírására-összegyűjtésére, írjon legalább még tizenöt kötet verset és sok-sok cikket. Remélem azonban, hogy látnoki képességei ezúttal cserbenhagyták... MELAJ ERZSÉBET Fotó: M. Nagy László Könyvek Hagyomány már, hogy József Attila születésnapja, a Költészet napja alkalmából — április 11-én, vagy a dátumhoz közeli napokban irodalmat népszerűsítő műsorokat szervez a Csemadok Pozsony-vidéki Területi Választmánya. Az idén húsvét és a Költészet napja egy időre esett, tehát az utóbbi rendezvény tolódott el egy héttel. Műsorán könyvkiállítások (Félben és Szencen), beszélgetés a 70 éves Dénes György költővel (Félben), az óvodások és elsős kisdiákok vers- és prózamondó seregszemléje (Félben), rendhagyó irodalomórák Ozsvald Árpáddal (Szencen) és Barak Lászlóval (Félben), találkozó Timaffy Lászlóval és Böröndi Lajossal (Szencen — a házigazda Tuba László, a győri megyei könyvtár igazgatója volt) szerepeltek. Ezúttal is sikert aratott a legkisebbek vers- és prózamondó seregszemléje. Célja az, hogy a gyerekek színpadra állhassanak, ismerjék meg egymást a verseny láza, a megmérettetés terhe nélkül. Hiszen ez nem verseny. A minden alkalommal Félben rendezett találkozónak a harminckét csöppségen kívül mintegy száz nézője, hallgatója is volt. S ha az előadókban mégis lett volna némi feszültség, azt Dusík Gábor oldotta fel, hazai magyar költők megzenésített verseinek előadásával. Műsorának lelkes együttműködői voltak az apró előadók is. A könyvkiadók nem gazdag, de nagyon értékes, színvonalas és szépen kivitelezett anyagot bocsátottak a szervezők rendelkezésére. A győri Hazánk, a Kalligram, a Madách-Posonium és a Nap kiadók könyvei és egyéb kiadványai sikert arattak a látogatók körében. A könyvkiállítást mindkét színhelyen lapunk főszerkesztője, Lacza Tihamér nyitotta meg. A könyvek a kiállítás befejeztével a Csemadokszervezetek könyvtárát gazdagítják, vagy díjak lesznek valamelyik rendezvényen. A közelmúltban két alkalommal is vendégül láthatta Csallóköz és Mátyusföld, pontosabban Dunaszerdahely és Szene városa, illetve a környék a győri Hazánk Kiadót. A kiadó képviseletében Szabó József érkezett, igaz nem egyedül. Dunaszerdahelyre elkísérte Timaffy László néprajzkutató; Szencre pedig Timaffy és Böröndi Lajos költő. Mivel kiadóról van szó, az olvasó már biztosan kitalálta, hogy a "kíséret" nem a véletlen, hanem nagyon is tudatos választás eredménye volt. A Hazánknál jelent meg az említett szerzők egy-egy kötete az utóbbi időben. Böröndi Lajossal az A Hét ben már beszélgetést is közöltünk, és versei is megjelentek a lapunkban. és alkotók Most tehát Szabó József, a Hazánk igazgatója vall a kiadóról: — Kiadónk rövid múltra tekinthet vissza, mindössze két éve működünk. A kezdeti időszak az alakulás gyötrelmeivel telt. Azzal az alapvető célkitűzéssel jöttünk létre, hogy elsősorban régiónknak, Győr környékének és a Kisalföldnek, a Duna két oldalának a szellemi értékeit próbáljuk könyv formájában megjeleníteni. A kisalföldi embert akarjuk saját értékeihez hozzájuttatni. Pontosabban: megteremteni számára az értékekhez való hozzájutás lehetőségét. Honnan a kapcsolatom a Duna bal partján elterülő vidékkel? Nyílt titok, hogy én majdnem húsz éve járok ide. Mostani jövetelünknek pedig főleg az a kötet a kiváltó oka, melyet a közelmúltban adtunk ki, szerzője Timaffy László, témája pedig a Kisalföld hiedelemvilága. Ennélfogva a Könyv a Csallóköz és Mátyusföld hiedelemmondáit is tartalmazza. Tavaly karácsonyra jelent meg, s úgy gondoljuk, hogy itt is érdeklődésre tarthat számot. Könyvbemutatóra érkeztünk tehát Dunaszerdahelyre. — Szene szintén könyvbemutató színhelye volt. — Igen, de ez más jellegű bemutató. Itt nem egy könyvet mutattunk be, hanem kiadónk keresztmetszetét adtuk. Könyvkiállításra érkeztünk ide. Hiszen nem csak néprajzi témájú kiadványaink vannak. Szak könyveket, iskolai könyveket, és természetesen szépirodalmat is kiadunk. Nem hiányozhatnak a sorból a helyi költők sem. Kerék, Herbst, Pétercsák, Böröndi. Kulturális folyóiratunkat, a Műhelyt évente hat alkalommal veheti kézbe az olvasó. A folyóirat alapvetően a meditativ irodalmi művek megjelentetésére vállalkozott. — Nálunk hol szerezhetők be a kiadványaitok ? — Korábban egyik könyvünket a Csemart terjesztette, most a közelmúltban itt alakult terjesztőhálózatot vettük igénybe. Kiadványaink a Csemadok területi választmányainak titkárságán is beszerezhetők, Pozsonyban, Galántán, Dunaszerdahelyen. — A legközelebbi sikerkönyv címét elárulhatod? — Remélhetőleg olyan könyvet sikerül ismét megjelentetnünk, amely az egész térséget érinti. A Duna két oldalának kultúrtörténeti emlékeit tartalmazza, a tervek szerint magyar és szlovák nyelven. A másik kötetünk szintén hiánypótló lenne — dr. Barsi Ernőnek a néphagyományok iskolai és diákszínpadra szánt adaptációja. (görföl) A HÉT 7
