A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-05-14 / 20. szám
ELO MULT Jókai Kapok _ Május 16. és 23. között zajlott a 19. Jókai Napok, 1982-ben. A vers- és prózamondók versenyében harmincötén léptek a pódiumra. A versmondásban Badin Ádám, Csömör Erika, Gágyor Béda, Hervay Katalin, Kicsindy Judit, Lelkes Hajnalka, Menyuch Gabriella, Nagy Gabriella, Nagy Kornélia, Szaniszló Gabriella, Földessy László, Gecse Jolán, Keszegh Pál, Kotora Róza, László Katalin, Mázik István, Mikó István, Molnár Zsuzsa, Rácz Géza, Trevalecz László, Vas Ottó. A prózamondók versenyében Balogh Adrianna, Bittera Erzsébet, Mics Ildikó, Mislay Edit, Szépe Edit, Szlama Adrianna, Szőke György, Tárnok Tibor, Berényi Margit, Csanda Márta, Drenkó István, Molnár Irén, Szabó Anna, Szalai Sarolta. E felsorolás csupán érzékeltetheti mennyien jutottak még el a Jókai Napokra évről évre a színjátszók és irodalmi, illetve kisszlnpadok szereplőin kívül. Az irodalmi- és kisszínpadok versenye ebben az évben volt talán a legváltozatosabb, kialakult ugyanis egy új színpadi forma, amely nem volt egész "estés" előadás, de nem volt már a klasszikus nem minősít mindjárt a címben (Jókai Napok tizenkilencedszer), ellenben véleménye szerint sem volt észlelhető semmiféle előbbrelépés: "Szinte íratlan törvényként kell kezelni azt a követelményt, hogy sehol sem szabad megelégedni a felszínes, az eklektikus, esetleg olykor fércmunkának tűnő eredményekkel." A színjátszók versenyében a Klimits Lajosdarabot játszó (Névtelen levél) negyediek teljesítményét emelte ki a cikkíró. Ugyancsak elismerő szavakkal illeti a Romanovics Lívia által rendezett Az emlékmű című Ardi Liívesdarab előadását. A fesztivál legjobb színházi estéje azonban Mázik István rendezése, a a pontosságban rejlett. Ez utóbbi a nyolcvanas évek elején is (de korábban méginkább) sokkoló erővel hatott amatőr színpadon. Hiszen a profi társulatoknak sem volt ez erénye tájainkon... Felbukkant ugyanakkor egy másik tehetséges kassai együttes, az "X" Iparista Kis Színpad. Pásztó András (ma a Thália Színház dramaturgja) vezetésével Devecseri Gábor Bikasirató-ját adták elő átütő sikerrel. Kiss Mihály is visszatért rendezőként ezen a fesztiválon. Az egykor nagy sikerű Petőfi Irodalmi Színpadot újjáélesztve mutatta be Juhász Ferenc Az éjszaka képei című versére 1982—1984: Egy folyamat vége és értelemben vett irodalmi színpad sem. Sőt, a diákszínjátszás képviselőjeként a komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium Irodalmi Színpada bemutatta Páskándi Géza Az eb olykor emeli lábát című mesejátékát. A kassai Szép Szó Ifjúsági Színpad ismét jeleskedett, ezúttal Tóth László Átkelés című nagyversének színpadra alkalmazásával. Gágyor Ildikó munkája a szakma osztatlan elismerését vívta ki. A marcelháziak Soóky László rendezésében mutatták be abszurd-naiv színházukat Több ismeretlen egyenlőtlenség címmel. Németh István ebben az előadásában is remekelt. Népművészeti paródiával borzolta a kedélyeket (egyszer és utoljára) a dunamocsi ifjúsági szervezet kisszínpada Folk hátán folk című műsorukkal. Hubay Miklós Túsz-szedők című drámáját alkalmazta kisszínpadra a hetényi színjátszók számára Kiss Péntek József. A hetényi Csokonai Színpad ezzel a műsorral már második alkalommal vett részt a Jókai Napokon. E sorok írója számára a mai napig tisztázatlan, miért "találtattak könnyűnek’ ezek a produkciók abban a cikkben, amelyet az Új Szó 1982. június 1-ji számában Ousza István írt "... és könnyűnek találtattak" címmel. A színjátszókról Miklósi Péter írt egy terjedelmes cikket a Hét június 26-i számában. Ö Kényszerleszállás volt. Két nagyon tehetséges fiatal főszereplésével (Danyi Irén, Mikula Róbert). Mindkettőből hivatásos színész lett. 1983-ban került sor a jubileumi 20. Jókai Napokra. Ismét májusra tették a szervezők a rendezvényt. 15-e és 22-e között került sorra a komáromi Szakszervezetek Művelődési Házában. A kisszínpadok versenyében ekkor látta a közönség utoljára a legendás hírű kassai Szép Szó Ifjúsági Színpad-ot. Annak idején Gágyor Péter a kassai Thália Színpad rendezője lett, s akkor felesége Gágyor Ildikó vette át az együttes irányítását. Az ő rendezésében mutatta be a Szép Szó a "hattyúdalát" is, Kalevala 51. ének címmel. Ez az utolsó opusz mintegy fintora volt az elmúlt évtized sikereinek. Méltó utolsó szárnycsapás egy aligha megismételhető szárnyalás végén. Egy kétségtelen: a Gágyor-házaspár színpadi stílusbontó és stílusteremtő munkája a hazai magyar amatőr színjátszás egyik (ha nem egyetlen) csúcsteljesítménye. Aki ezt a tisztet megkérdőjelezi, az téved, vagy hazudik. Persze a "meséhez" az is hozzátartozik, hogy Gágyorék produkciói egyáltalán nem voltak problémamentesek. Az eklektika vagy a ködösítés színpadi fogásaival éppúgy éltek, mint a stílustiszta népi elemek felhasználásával. Erényük az új erejében és az új kezdete? készült produkcióját. Monodráma is volt a fesztiválon. Dosztojevszkij Raszkolnyikov figuráját elevenítette meg Molnár László. A "pesszimizmustól" halálra sápadt zsűri szinte "kiátkozta" az Ifjúsági Klubban bemutatott dicséretes próbálkozást. Nem így a Havasi Péter által rendezett Shaffer bestsellert, az EQUUS-t, amely a fesztivál nagydíjasa lett. Volt ezen a Jókai Napokon egy nagyon kedves bemutatkozás is, mégpedig a muzslai színjátszóké Jókai Mór A debreceni lunátikus-ával. Valamint egy bomba! A nagymegyeri Poloska-előadás Bodnár Gyula rendezésében. A profi mércéhez képest is csodás játékot produkált a nagymegyeri csoport. A kiegyensúlyozott színészi teljesítmények között is kitűnt Varga Tibor káprázatos alakítása. A hetényiek is bemutattak egy monodrámát, a Robinson-t. Ebben Vörös Lajos (a Jókai Színház tagja) csillantotta fel tehetségét, egyéniségének varázsát, amelyet a színház — sajnos — a mai napig nem tudott, vagy nem akart igazán kiaknázni... 1984 ismét a felfedezések éve volt. Tehetségesnél tehetségesebb amatőr színjátszók csillantották meg képességeiket az egyes — eléggé vegyes értékű — produkciókban. Ennek ellenére a Jókai Napok egyik változásokkal tarkított időszakát élte. A Szép Szó hiányát pótolni látszott néhány új vagy megújult színjátszócsoport. Vagy — amint jeleztük — számos tehetség. Furcsa, hogy az akkori Magyar Területi Színház mindezek ellenére állandó szinészutánpótlás-hiányban szenvedett... Az ekkor feltűntek közül Rancsó Dezsőnek (A primadonná-ban), Héger Rudolfnak (az Ágyúzó idő-ben és szavalóversenyeken), Bartollás Katalinnak (a Gyikocská-ban), Illés Oszkárnak (a Tűvé-tevők-ben), Dósa Zsuzsának, Weszelovszky Juditnak, Kovács Ildikónak (a szavaló- és prózamondó versenyben) sikerült "kedvet kapniuk" a pályához. S ma már mindannyian ebben a szakmában tevékenykednek. Ugyanakkor találkozhatott a közönség (sokukkal utoljára) olyan öntevékeny színművészekkel és előadókkal, mint: Sztrecskó Rudolf, Vörös Éva, Varga Róbert, Varga Anna, Zoller Mihály, Csáky Pál, Ofáhné Szépe Kató, Blaskó Nóra... Azt hiszem, ezzel a Jókai Napokkal be is fejeződött egy “fejezet", s helyét valami új vette át... Hogy hová vezetett, arról a ma silánysága tanúskodik leginkább... De még koránt sincs vége a játéknak... Kiss Péntek József (Archívumi felvétel) A HÉT 3 Kalevala 51. ének, a kassai Szép Szó Ifjúsági Színpad utolsó előadása a Jókai Napokon
