A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-05-14 / 20. szám
— Hogyan is kezdődött? — Egy japán úriember, név szerint Masunaga Tetsuo az elmúlt hónapokban gyakran megfordult az Ifjú Szivek és a Szlovák Népművészeti Együttes (SĽUK) házatáján, és többször tárgyalt a két együttes koreográfusával Varga Ervinnel és Juraj Kubánkával. A tárgyalásokat tettek követték. Az Ifjú Szivek és a Szlovák Népművészeti Együttes táncosaiból összeállt egy csoport, és SZLOVÁKIA címmel kétórás műsort tanultak be. A táncok kisérésére, illetve önálló számok bemutatására a Ghýmes zenekart kérték fel. Természetesen örömmel vállaltuk. Zenekarunkat ebből az alkalomból még kiegészítette Robert Puškár szereplése is. Összeállt a műsor, néhány fellépés Japánban vagytok. Ha azt mondom, hogy szamuráj két karddal, gésa, krizantém, Fudzsi, akkor ezekről mi jut eszetekbe? — Egytől egyig Japánt szimbolizálják. A szamurájok japán harcosok, akik hűségesen szolgálták feudális nemesuraikat, betartották a busidót, mely a szamurájok illem- és erkölcstanát tartalmazza. Aki megszegte a busidót, az a legszörnyűbb öngyilkosságot: a harakirit választotta. Gésa — tudjuk, hogy e szó hallatán minden egészséges férfinak csapongania kezd a fantáziája, de Japánban e szó alatt azt a nőt értik, aki a teaházakban a táncos- és Mesél a Ghýmes Tudom, hogy a tisztelt olvasó szívesebben hallgatja a Ghýmes zenét, mint a Ghýmes mesét, de mivel a közelmúltban tértek vissza egy öthetes japán turnéról, így inkább szóban mondják el mindazt, amit láttak, hallottak, átéltek. Hatan ülünk együtt: Szarka Gyula, Szarka Tamás, Bóhr László, Buják Andor, Nagy Mihály és jómagam. Ők emlékeznek. idehaza, és irány Japán. 42 tagú együttesünk február 23-án Becs és Párizs érintésével indult a felkelő nap országába, és március 30-án tért haza. Közben volt 25 fellépésünk. — Képzeljétek el, hogy most újra Az atombomba-támadás áldozatainak emlékműve Hirosimában, a Béke parkban énekesnő, illetve társalkodónő szerepét tölti be. Megjegyezzük, hogy a szamurájok már a múlt szimbólumai, de a krizantém még ma is a japán császárság szimbóluma, és Fudzsi, Japán legmagasabb hegycsúcsa, melynek csaknem tökéletes kúp alakja van, és ősidők óta a mai napig a japánok szent hegyeként tartják számon. Talán a legutolsó napon jutottunk a legközelebb a japán gondolkodáshoz, amikor Tokió központjában meglátogattunk egy cseresznyóskertet. Ott mondta el Masunaga úr, hogy ugyan a cseresznyevirágzást megelőzi a szilvafák virágzása, de a szilvafa virágának szirmai rajtaszáradnak a fákon, csúnya haláluk van. Ám a cseresznyevirágok, mikor meghalnak, elrepülnek a széllel — szép haláluk lóvén ez a japánok legnagyobb ünnepe; ugyanis a szép halál - kamikaze halál - kamikaze lélek- japán lélek. — Amikor Japánban voltatok, a Szabad Újság szerkesztőségéből felhívtam Szarka Gyű lát és rövid interjút kértem az említett napilap számára. Gyula akkor rögtön azt mondta, hogy ez már a 21. század. Mit értettél ez alatt? — Azt, hogy az előbb említett szimbólumokhoz újak csatlakoztak, ami nem más, mint a modern technika, és azok a csodás dolgok, melyeket felópí-
