A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-05-07 / 19. szám

zTM1"TMTM-“ Pantha rhei, azaz min­den változik, mondaná a görög, ha valamilyen csoda folytán napjaink­ban ott ülhetne a komáromi Jókai Színház nézőterén, mi­közben a színpadon Az ember tragédiája pereg. A rendkívül látványos előadás falanszterbe álmodott Ádám-történetei a har­madik felvonásban csúcsodnak egységbe, ahol az élvezeteket fulladásig habzsoló és egy bö­fögő, szexőrült jóléti társadalmat jelenkorunkba undorító római szín után a reményt a darab talán legszebben megoldott Föld színe oldja szelíd megbo­csátássá. Ebben a jelenetben tűnik fel az, akiért tulajdonkép­pen ez a hosszú bevezető íródott, ám nála szűkszavúbb riportalannyal még nem talál­koztam. Igaz, még csak tizenkét éves. Külsőre már igazi "férfi­sztár": korához képest kissé magasabb, fehér bőrű, göndör fekete hajú. A lányok álma. Ez Gerencséry István, de inkább még Pityu, a Földjelenet egyik angyalkája. — Mit szóltál ahhoz, amikor először megláttad a nevedet a plakáton? — Hát nagyon örültem. — Hányán vesztek részt az előadásban? — Tizenhármán. Három lány, a többi fiú. — Mit gondolsz, miért válasz­tottak többnyire fiúkat? Mert az angyalkák általában fiúk? Vagy a fiuk ügyesebbek? — Nem ügyesebbek, de a szavalók között többen vannak a fiúk. — A rendező, Beke Sándor jött el az iskolánkba, ott válasz­tott ki bennünket. Behívták a szavalókat, és megkérdezték, elvállaljuk-e ezt a szerepet. — Hogy érzitek magatokat a színházban? — Nagyon jól. Két képben veszünk részt, a Föld és az Úr jelenet­ben. An­nak elle­nére, hogy a feladat számunk ra új, na­gyon jól érezzük magunkat a színpa­don, nincs lámpalá­zunk. Kó­­r u s b a n még szö­veget is modnunk, és nagyon tetszik, hogy ott a felnőtt színészek között lehetünk. Nem emlék­szem pontosan mikor, de az idén kezdtünk el próbálni, és mindjárt az elején megtetszett a dolog. — Kit szeretsz legjobban a színházban? — Boldoghy Olivért, őÁdámot játssza. Nagyon jól végig tudja játszani ezt a hosszú szerepet — A második kategóriában versenyzőm, mivel tizenkét éves vagyok. Ebben a kategó­riában negyvenhetén indultunk. — Térjünk vissza a színházhoz KI és miért éppen titeket vá­lasztott ki erre a darabra? GERENCSÉRYÉK ANGYALKÁJA IM — Te is szavalsz? — Igen. Első lettem a kerületi szavalóversenyen, és bekerül­tem az országos versenyre. — Megmondanád mit szavaltál, és milyen verseket szeretsz mondani? — Szilágyi Domokostól a Kinek nehezebb a dolga című verset mondtam. A humoros versek közül legjobban Arany János Fülemüléje tetszik, és szeretem a mostani, modernebb verseket is. — KI készít fel a versenyekre? — Varga Rózsa, az egyik napközis tanárunk választja ki a verseket, és ő is készít fel bennünket a versenyekre Most is velünk volt Érsekújvárban, és mindig nagyon drukkol nekünk. Neki is köszönhető, hogy első lettem, meg sok minden, ami eddig sikerült. — Melyik kategóriában ver­­senyzel, és hány Induló között lettél az első?­— A lányok is tetszenek, akik veletek szerepelnek? — Igen, nagyon csinosak, — Melyik tetszik a legjobban? — Azt inkább nem mondom meg... — Hát ilyen egy szinészjelölt diplomata, kérem. Azt azért megmondod, hogy a színész­nők közül ki tetszik a legjob­ban? — A színésznők közül a Dósa Zsuzsa... De valamennyien ked­vesek... — Nincs rossz Ízlésed. A darab elég hosszú, és TI a végén kerültök színre. Addig mit csi­náltok, nem álmosodtok el? — Amíg nem kerülünk szín­padra, addig a színházi klubban vagyunk, vagy a büfében. Mi csak a harmadik felvonás végén vagyunk soron. Elég későn ér véget az előadás, de nem szoktunk elálmosodni. — Melyik szerep tetszik a legjobban a darabban? — Nekem a Föld szelleme tetszik a legjobban, akitCs. Tóth Erzsébet játszik. Azért tetszik, mert olyan élethű, vagyis élet­hűen meg tudták csinálni. — Lassan pályát kell választani. Szeretnél esetleg színháznál dolgozni? — Igen, nagyon megszeret­tem ezt a környezetet, és ha sikerül, később szeretnék szí­nész lenni, vagy színháznál dolgozni. Ha lehet, itt a Jókai Színházban... — Persze ahhoz jól kellene tanulni... — Hát... Igaz, hogy jól sza­valok, meg szeretek is, de a tanulás nem megy a legjobban. Kettes-hármas tanuló vagyok. — Néhány előadás után már lehet összehasonlítást tenni. Van különbség az előadások között? — Nem, ilyen különbség nincs. A premier nagyszerűen sikerült. Fél óra hosszat tapsol­tak, telt ház volt, sokan még álltak is. Eljött például Je­szenszky Géza magyar külügy­miniszter, akitől autogramot is kaptam, meg sok újságíró... — Most már folynak az előadá­sok. De mi van akkor, ha valaki megbetegszik? — Van, aki helyettesíti, mert úgy vagyunk kiválasztva, hogy minden szerepre van tartalék is. Például az én szerepemet hár­man is játsszuk. Az egyik ba­rátom, a Rozsár Tomi, ón meg még egy fiú. — Az eddigi beszélgetésből kitűnik, hogy nagyon szereti­tek, amit csináltok. De mi van anyagi téren, hiszen ez munka is... — Igen, munka is, és kaptunk jutalmat is érte. A bemutató után mindenki kapott egy ezerkoro­nás vásárlási utalványt, amelyet anyukámmal fogunk levásárol­ni... BEKE ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents