A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-05-07 / 19. szám
MINERVA ismert Pompéry János hidegen vágja oda a szokványos udvarias frázist: "Örülök, hogy van szerencsém". Mire Petőfi: "Ne igen örüljön uraságod annak, hogy ilyen szegény ördöghöz van szerencséje!" Nem sült el jobban a Kuthy Lajossal való találkozás sem. A meglehetősen nagy lábon élő Kuthy országos hírét a Honderű hasábjain folytatásokban megjelenő Hazai rejtelmek című regényének köszönhette. Fényűző pozsonyi lakásán, szivarozva fogadta a szegényesen öltözött, sovány Petőfit, s foghegyről vet oda néhány üres szót. Petőfit mélyen sérti ez a fennhéjázó modor, s néhány perc után hátat fordít a fényes lakosztálynak — többé az életben Kuthyval nem áll szóba. E megalázó találkozásokat ellensúlyozza egy Pozsonyban induló barátság. Vachott Sándor igazi barátsággal, őszintén igyekszik már ekkor, Pozsonyban egyengetni Petőfi útját. Titokban gyűjtést indít a költő javára, Pesten Bajzánál és Nagy IgnácnáI kilincsel barátja ügyében, kinek zsenialitását ő ismerte fel elsőként. Ezt követően szólítja fel Nagy Ignác Petőfit, hogy az általa szerkesztett Külföldi Regénytár részére regényeket fordítson. Költőnknek döntenie kell — kap ugyanis egy másik ajánlatot is. Június második felében Pozsonyban vendégszerepei a kor híres művésze, Egressy Gábor, aki ráveszi Fekete színigazgatót: próbáljon szerencsét Petőfivel. A direktor beadja derekát, ám Petőfi már nem nagyon bízik az őt egyszer elutasító igazgatóban. S mikor a már neki ígért szerepet az utolsó pillanatban mégiscsak egy "műkedvelő úrfi" kapja meg — Petőfi végleg a pesti ajánlat mellett dönt. 1843. június 27-én hátat fordít annak a városnak, amelyben oly sok keserűség érte. Pesten az első regény fordításáért 100 forint üti a markát — véget ér életének legínségesebb szakasza. Petőfi többé nem tért vissza a diéták városába. Rövid 1840. január 21 -i látogatását, illetve 1841 március végi ottjártát leszámítva, e másfél hónapnyi idő fűzi őt leginkább Pozsonyhoz. Időben rövid, de jelentőségében döntő volt e pozsonyi szakasz! A szenvedés, a fájdalom itt avatta őt igazi költővé, az egyik legkedveltebb magyar vers megalkotójává. Szeredai-Gruber szavaival: a hitvány rézgarasokért, miket itt nyújtottak neki a dal tiszta csengésű aranyával fizetett. DR. KISS LÁSZLÓ (A honoráriumot a szerző kérésére az épülő balonyi művelődési ház VÚB Dunajská Streda Expozitúra Veľký Meder 30134—122/0200 számlájára utaltuk át.) A hordó a legfontosabb A MÁSODIK FEJTÉS A BOR KEZELÉSE külön tudomány. Könyvekből nehezen lehet megtanulni, szükségeltetik hozzá a gyakorlat is és egy ki tudja hányadik érzék. Vagy: ízlés. Volt nekünk régen egy kedves rokonunk, Dobosi András bácsi. A sarkon lakott, szép házban, gazdag volt. Előtte vitt cl az utunk, ha a faluba mentünk, piacra, templomba vagy más ügyben. Apám mindig előreküldött: "Nézd már meg, András bátyád a kapuban áll-e?" Mert nagyon szeretett a kapu előtt ácsorogni: nekivetette hátát a kiskapu oszlopának, és úgy állt ott, akár a pók a hálója sarkában. S ha jött arra ismerős, jó barát, akkor szives szóval beinvitálta: "Gyere már, kóstold meg a boromat. Szívesen adom!" Hát ettől félt az apám. Mert András bácsinak dohos volt a bora, undorral lehetett csak lenyelni. Ha az utcán állt — s én erre idejében figyelmeztettem —, akkor inkább egy kis kerülőt tettünk, csak hogy ne kelljen bemennünk hozzá. Egyszer aztán úgy adódott, hogy apám hozott tőle kétszáz liter fehérbort (rizlingct termelt), s adott helyette a mi vörösborunkból. Mustként hozta, nálunk forrott ki a pincében. És csodálatosan jó bor lelt belőle. "Látod, mit tesz a jó hordó!" — mondogatta nekem nagyapa, akit jó borszakértőnek ismertem. "Ilyen lenne nála is a bor, mert nem az a rossz, hanem a hordója penészes, dohos, amiben tartja!" De hiába beszéltünk neki, mert ő azt a dohos bort kedvelte, már az apja is azt itta, sajnálta szétverni, eltüzelni a hordót. Kezelni már az ilyen hordót, amelybe beleivódott a doh, nem lehet. Nekünk is volt egyszer ilyen hordónk, mert nem mosta ki rendesen a szomszéd, akinek kölcsönadtuk. Szélszedettük a kádárral, legyalultattunk a belső dongájából, de hiába, érződött a következő évben is a kellemetlen íz. "Ezért nem adunk mi soha senkinek kölcsönbe hordót. Egy rendes, tisztaságot kedvelő borosgazda sosem adja kölcsön a hordóját, de nem is borász az, aki kéri tőle...” — mondta nagyapám. Tehát ne adjuk kölcsön a tisztán tartott hordóinkat, s vigyázzunk arra, hogy minden fejtés után az üres hordót alaposan lúgozzuk ki, kénezzük be, és szárítsuk ki utána. Ez az alapja a jó bornak. Persze a tudomány sokféle zavaros, felfordult, savanykás, túlsavas bort tud rendbehozni, ezt mind megtanulhatjuk, de a hordó legyen a legfontosabb. Most is erre vigyázzunk, a második fejtésnél. Meg arra, hogy a pincében ne legyen olyasmi, ami hatással volna a bor ízére, mert az nagyon kényes. Ne tároljunk a boroshordó mellett krumplit, sárgarépát, semmilyen zöldségfélét ne tartsunk olt, a savanyúkáposzta hordóját sem, és takarítsuk, szellőztessük rendszeresen a pincét, mert ez hozzátartozik a bor kezeléséhez. Talán még elmondom, hogy amikor Dobosi András bácsi eljött hozzánk, s apám megkínálta az ő mustjából erjesztett borunkból, csak húzogatta a bajuszát, és azt mondta: "Azért ez nem olyan jóízű, mint az enyém!" Az ízlések különböznek. És a dohos, romlott bort is meg lehet szokni ugyanúgy, mint a mesében a le kozma It ételt.-hó-A gyilkos azbeszt Az azbeszttel való érintkezés után körülbelül tizenkét évvel, fejlődik ki az Idült légszomjjal járó azbesztózis. Az azbeszt okozta megbetegedések első hullámát 1920-tól regisztrálták, mert addigra vált nagyiparrá a bányászata és feldolgozása. Cementhez adagolva ugyanis tűzálló fonalat gyártottak belőle, amelyből aztán takarók, ruhák és színházi függönyök készültek, de fékbetétként, és bojlerek szigetelőanyagaként is alkalmazták. Az emberek a legkülönbözőbb helyeken érintkezhetnek azbeszttel. Bolognai onkológusok például nyolcvanhárom savósburokdaganatot (mezoteliómát) fedeztek fel mozgó szerelvényeken dolgozó olasz vasutasok körében. Ez a rosszindulatú daganat harminc—negyven év elteltével jelenik meg, s akkor gyorsan végez a beteggel. Manapság csak az Egyesült Államokban évente 2600 halálesetet Írnak a rovására. Az acélszerkezeti elemek azbeszthabarccsal való befúvásával húsz évvel ezelőtt hagytak fel az építőiparban. Az azbeszt azonban mindazon mesterembereket (víz-, gáz-, kábeltévé-, fűtés- és légkondicionálószerelő munkásokat) veszélyezteti, akik megbolygathatják a régi épületek zugaiban poriadásnak indult azbesztet Hasonló veszélyben vannak a leégett házakban ügyködő tűzoltók és a régi épületek bontását végző munkások is. Légzőkészülékkel kivédhető az azbeszt kártétele, csakhogy az érintettek többnyire nincsenek tudatában a veszélynek. (The Economist) Pokolgép óraszerkezettel Százmillió márkás kár keletkezett a Darmstadt melletti Weiterstadtban, egy átadás előtt álló börtönépületben, miután Ismeretlen tettesek nagyerejű pokolgépet robbantottak fel. A jelek arra mutatnak, hogy az akció a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) nevű tenorista szervezet műve; a helyszínen találtak egy plakátot a RAF emblémájával (csillag géppisztollyal). Az ügyészség közlése szerint a tettesek ártalmatlanná tették a négy éjjeliőrt: egymáshoz kötözték, majd kihajtották őket a szabadba. Az óraszerkezettel ellátott pokolgép aztán öt óra tájban robbant fel. Az ablaküvegek betörtek, falrészek omlottak be: különösen a börtön jövendő igazgatási részlege szenvedett károsodást (MTI) A HÉT 15
