A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-05-07 / 19. szám
ÉGTÁJAK Z. Németh István versei Komáromi eső Vihar mászott az égbolt hasfalán. Sötétkék melegítőben volt, látszott: részegre itta már magát. Aztán teljes súlyával a városra szakadt, széthúzta villámzárait a menny. Zuhogott. Felhígult az utcák szennye, folyt a víz falevélen, viaszfehér arcokon, paneltüskék nyújtóztak mámorral az égnek, elvált egymástól por és oxigén. Oldódott a görcs; béke lett, a Teremtés kezdete óta nem öltött testet így a csend. Visszahulltak az elpárolgott csodák, keresték medrük a keskeny, falevél-terhükkel megrakott erek. És a fák mélyén meghajoltak, az őrült illat-orgiát beszívták mélyen a kutyák. Népmese Uram királyom menni kéne hetedhét országon át embervér festette síneken izzadságon átívelő hidakon neptunuszig érvényes útlevéllel levált talpú csizmában szöges fapapucsban földig érő sállal igen menni kéne mesterséges hóesésben zúgó tapsviharban térképünk fekete foltjain mágneses mezőkön napsugárutakon felemelt fejjel bilincstelen kezekkel és a házikóhoz érve hol Kánaán néni a mesebeli vén boszorka lakik kiderülne itt egy szoba még kiadó s a hétfejű írógépen új mesék kopogtatnak ránk döntik az ajtót jóllaknánk szerényen mézeskalácsokkal amíg a boszorka Jancsit és Juliskát grillezné szűkösebb időkre Fotó: Krascsenits Géza ANATOLEFRANCE GONDOLATOK Robespierre optimista volt, aki hitt az erényben. Az ilyen véralkatú államférfiak minden lehető rosszat elkövetnek. Ha valaki az emberek vezetésére vállalkozik, nem szabad szem elől tévesztenie, hogy nem egyebek gonosz majmoknál. Csak ezzel a föltétellel lehet emberséges és jóindulatú politikus. A forradalom őrültsége az volt, hogy intézményessé akarta tenni a földön az erényt. Aki az embereket jóvá és bölccsé, szabaddá, mérsékeltté és nagylelkűvé akarja tenni, végzetszerűen arra az útra kerül, hogy valamennyit meg akarja ölni. Robespierre hitt az erényben; megcsinálta a rémuralmat. Marat hitt az igazságban: kétszázezer fejet követelt. * Az ember kegyetlen és utálatos állat, nemességet csak Krisztus ad neki. Az államférfiak, akik látszólag vezették a világot, maguk is a természet és a szerencse játékszerei voltak. Nem emelkedtek fölébe az emberi ostobaságnak. Körülbelül mindegy, hogyan kormányoznak bennünket. Az a lassú haladás, ami kétségtelenül megvan, független az emberi erőtől. Egy miniszter része igen csekély az eseményekben, s mi csak azért látjuk nevezetesnek, mert mitológiára hajlamos szellemünk névvel és alakkal akarja felruházni a természet titkos erőit. Népeket és fejedelmeket egyaránt valami láthatatlan erő vezet. * A reformok után az emberek ugyanazok, amik voltak addig: önzők, fukarok, gyávák és kegyetlenek, felváltva buták és dühöngök s az újszülöttek, házasulok, megcsalt férjek és akasztottak száma körülbelül ugyanaz marad — amiben a társadalom szép rendje nyilatkozik meg. Ez a rend emberi nyomorúságra és ostobaságra van alapítva, s ezek az alapok sohasem fognak hiányozni. Oly szilárddá teszik az épületet, hogy szembenézhet a legrosszabb uralkodó s a tudatlan képviselők tömegének erőfeszítésével is. Demokratikus uralom esetén a miniszterek oly gyöngék, hogy még rosszaságuk sem okoz bajt. Gyöngék, mert népgyűléstől függenek, melyben sem a politikus nagy és mély áttekintése, sem a tétlen király jámbor butasága nincs meg. A nép, még ha tudja is, hogy mit akar, nem tudja, hogyan kell teljesíteni až akaratát, sőt azt sem, hogy teljesíthető-e egyáltalán. Rosszul parancsol, rosszul engedelmeskednek neki, és mindig azt hiszi, hogy elárulják. A miniszterek legnagyobb baja, hogy bele kell törődniük a tehetetlenségbe és beszélniük kell cselekvés helyett. Ez a megalázó állapot elcsüggeszti a jókat és becsvágyat olt a rosszakba. Lázadó az, akit legyőznek. A győztesek sohasem lázadók A táborok sohasem oszlanak világosan jókra és rosszakra, ezért kell a győzelmet tekinteni a döntő kritérium gyanánt. A miniszterek és barátaik az állam üdvére hivatkozjiak ha vagyonúkban és állásaikbcm fenyegetik őket. Nem gonoszak: csak emberek, középszerük, együgyük, kapzsik A lázadók is ilyen embereket akarnak helyükbe'ienni, de kiéhezetteket, s ezek még kapzsibbak A nép csöndben várja, hogy kié lesz a diculal. Bölcsen tudja, hogy nem nyer, nem veszít, ha urat cserél. A szabadság csak a polgárok gazdagságának eredménye, akik tüstént felszabadítják magukat, mihelyt elég hatalmasak hogy szabadok tegyenek A forradalom a megszerzett javak biztosítása, új javakat nem szerez. * Az igazságszolgáltatás célja nem az igazságossíig, hanem a hasznosság, és csak a népek előítéletei és érdekei inspirálják. Senkinek sincs természettől fogva semmiféle tulajdona; játékszabályok állapítják meg, kinek mihez van joga. A király a törvény segédkezésével rabolhatta el alattvalói aranyát. Az erő törvénnyé tudja tenni a maga akaratát. Benedek Marcell fordítása A HÉT 13
