A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-04-30 / 18. szám

LEPOROLT HISTÓRIÁK Magaviseletből elégtelen avagy Benyovszky Móric "ivadéka" Adamec fénykorában így is "játszott"... Mottó: "Csak az lehet jó edző, Aki pedagógusnak is ki­tűnő..." MATT BUSBY (az 1968-as BEK győztes Manchester United edzője) A felettébb temperamentumos Jozef Adamec (jelenleg a pozsonyi Inter edzője, letiltva a kispadról) ugyanabban a faluban született, ahol a ka­landos természetű Be­nyovszky Móric — Vrbován. Mindez ötven esztendővel ezelőtt történt. 1956 tavaszán a világhírű Bp. Honvéd szerepelt Nagy­szombatban, bemutató mér­kőzésen (11:1). A szemet gyönyörködtető 90 perc el­nyerte az akkor 13 éves "hatrlo" (magyarra fordítva: tör-zúz maga körül) figyelmét. Sőt mi több, a találkozó után megérintette az öltözőbe vo­nuló Puskás "Öcsi" 10-es számú piros mezét is. Ekkkor határozta el, hogy ő is focista, nagy focista lesz. 1959-ben magára húzta a Spartak Trna­va 10-es számú mezét az RH Brno ellenében az I. ligában. Rövidesen a prágai Duklához kerül katonának, ahol "dublő­rével" a káprázatos tehetségű Rudolf Kuóerával (1963-ban sérült meg 23 évesen egy BEK mérkőzésen, és abba­hagyta a futballt) sok fejtörtést okoznak edzőjüknek, Vejvo­­dának. Különösen a Vltava­­kávézó volt hangos esténként kettőjük "alakításától." A kato­nacsapatban ő az egyetlen, akinek két év után is sima marad a vállpántja. 1964-ben nagy álma beteljesedéseként, a pozsonyi Slovanhoz igazol. Előzőleg óva inti őt Anton Malatinský (már akkor a Trna­va edzője), hogy forróvérű természete miatt ne nagyon kísérletezzen a kékeknél. De Adamec köti az ebet a karó­hoz, és hamarosan magára ölti a Slovan halványkék me­zét. 1963 november és 1965 októbere között 267 napot (!) volt büntetve és számos al­kalommal volt kiállítva. Többet szerepel a fegyelmi bizottság előtt, mint a zöld gyepen. A fegyelmin a 30485-ös kártya már teljesen betelt, s igy új címmel "törzskönyvezik" a fe­negyereket. 1966-ban megnő­sül (felesége Anna Gerhátová, a Lokomotív Bratislava egy­kori kosarasa, és az új idényt Nagyszombatban kezdi. Ma­latinský befogadja a "tékozló fiút". A jószemű edző harcias, harapós csapatot formál a nagyszombati legényekből. A gárda — főleg otthon — nemigen bánik kesztyűs kéz­zel az ellenfelekkel. Egy alka­lommal Valko úr (akkor elv­társ) a Smena sportoldalán ugyancsak elmarasztalja a "fehér angyalokat". Még azon a héten három nagyszombati játékos (Jarábek, Hagara és Adamec) keresi fel Valkót a szerkesztőségben, és szem­rehányást tesznek neki ezért. Azóta Valko szerkesztő csupa "rózsaszínűt" ír Adamecékről. Adamec először 1966 nya­rán nem száll be a repülőgép­be, majd ugyanezt legalább tízszer megismétli. Az 1970- es vb-ről hazatérő játékosokat türelmetlenül várják az újság­írók a ruzynéi repülőtéren. Egy Stanek nevű újságíró 1969 tavaszán elmarasztalja Ada­­mecet a Svobodné slovo című lapban, és megírja, hogy a trnavai balösszekötő idegei csak egy járási szintű bajnok­ságra elegendők. Ott ugyanő kellemetlen és provokatív kér­déseket is feltesz "Hatrlónak". Adamec fizikailag bántalmaz­ta az újságírót, de a bíróságon — szemtanúk bevonásával — neki adtak igazat. A magyarok elleni kirohanásai, főleg az Újpesti Dózsa ellen játszott meccsek alapján ismertek. Különösen Noskó Ernővel (ő sem volt koszorúslány termé­szetű) vívott párharcai marad­tak meg a szurkoló emléke­zetében. Az 1967-es KK dön­tőn (Dózsa—Trnava 2:3, 1:3) Nagyszombatban a földön fekvő Káposzta Benő lábára lépett, majd nem sokkal az­után a bedobáshoz készülődő Zámbót hátulról (Hagarával egyetemben) leköpte. Az 1974-es BEK-mérkőzésen (1:1, 1:1, és a Dózsa bünte­tőkkel jutott tovább) — ame­lyet már jómagam is láttam — a keménykötésű Horváth Józsefet (a Dózsa középhát­védje volt) provokálta, meg­csavarta a vádliját minden szögletrúgásnál. A második félidő hajrájában Horváth (ő sem volt kolostorból való) úgy sípcsonton rúgta, hogy perce­kig fetrengett a füvön. Kölön­­ben 1960 és 1974 között 44-szer volt válogatott. A civil életben sem hazud­tolta meg magát az immár ötödik x-et is elhagyó egykori vagány. Játékostársával, Ja­­rábekkel (ő volt a trnavaiak csapatkapitánya) közös csa­ládi házban laknak Nagy­szombatban. Egyszer, úgy tél­víz idején, Adamec nyolcéves fia hógolyót dobott egy ma­gasrangú katonatiszt sze­mélygépkocsijának ablakába. Mire a "góré" kissé keményeb­ben intette meg Adamec fiát. Az apa két pofon kíséretében viszonozta az ezredes "intel­meit". Az 1993-as tavaszi idény első mérkőzését a po­zsonyi Inter a Slavia ellen játszotta a mindig szeles stra­­hovi stadionban. Adamec edző csak a közönség sorai­ból (eltiltását "élvezi" a kispad környékéről) irányíthatta játé­kosait. Az egyik újságíró kér­désére, hogy mikor láthajták ismét a pálya szélén, a kis­­padon, a következőket vála­szolta: "Mit keresnék ott, hi­szen három f... már van ott.” Ezt a játékvezetőre és a két partjelzőre értette. Egy isme­rősöm váltig állítja, hogy Ada­mec a zöld gyepen kívül a civil életben, egy őszinte, közvetlen ember, szinte ke­nyérre lehet kenni. Egy biztos, ha egy semle­ges beállítottságú szakember Jozef Adamecet pszichoana­­litikai vizsgálat alá vetné, ak­kor bizonyára érdekes ered­mények derülnének ki. BABIÁK LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents