A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-04-30 / 18. szám
SOKFÉLE A szimpatikus Čata n i felügyelő Vitathatatlan, hogy az olasz Michele Piacidónak a Polip című sorozat hozta meg a sikert. Az első feldolgozást csak Olaszországban mintegy 12 millió néző látta és újabb milliók az egész világon. Placido 1947-ben született Dél-Olaszországban Ascoli Satrianóban. Többféle foglalkozása volt, míg eljutott a színószethet. Nemrégiben fejezte be az olasz televízió számára forgatott minisorozatot Scoop címmel, amelyben az újságíró Bonelli szerepét alakítja. A szerep sok közös vonást mutat Catani felügyelővel, mert Bonelli is egyedül harcol a maffia ellen. Michele Placido felesége a 37 éves Simonetta Stefanelli színésznő. Három gyermekük van, a 15 éves Violanta, a négyéves Michelangela és az egyéves Brenna. Simonetta a közelmúltban filmajánlatot kapott, a férje oldalán játszhat el egy szerepet. A járókelők megbámulják a németországi Moenkabergben ezt az "ord ító" családi házat, amelynek a falát nagyméretű rajz díszíti. A ház gazdája az eltorzult arc szenvedélyes kiáltását mindazon negatívumok ellen szánta, amelyek jelenleg megütközést keltenek Németországban. "Ordító" ház Párizs utolsó legendája — Olyan vagyok, akár a jó bor vagy a rínom sajt, francia exportáru, ugyanis gyakrabban lépek föl külföldön, mint a szülőhazámban, Franciaországban — mondja magáról a ma már 65 éves Juliette Greco híres francia sanzonénckcsnő. — Sok férfit szerettem, de csak háromszor egyeztem bele a házasságba — azért, hogy örömet szerezzek nekik. Ugyanis a férfiak nagyon szívesen adják oda a nevüket. Úgy érzik, hogy ezzel megtarthatják maguk mellett a nőt — mondja Juliette Greco. Három férje közül a legismertebb Michel Piccoli színész volt. Kilenc évig éltek együtt. Első férjétől, a színész Philipp Lemaire-től született egyetlen lánya — Laurence-Marie — ma már 38 éves. Neki köszönhetően Juliette már jó ideje nagymama. Négy éve a 60 éves zeneszerző, Gerard Jouannest Greco férje, igaz már jóval ezelőtt a zongoristája volt, és dalokat, szövegeket irt számára. A híres sanzonénekesnő nem énékeli különösebben nagyra a hűséget, és solia nem is csinált gondot belőle. A leghíresebb barátai közé tartozott például a dzsessz-művész Miles Davis, akit nem szívesen láttak Greco oldalán a háborút követő években. Ugyanis sötét bőrű volt, és ez nem tetszett a párizsiaknak. Juliette valamikor New Yorkba akart költözni utána, de Davis elutasította, mondván, az Államokban csak prostituáltként tartanák számon. Vajon hogyan vélekedik a szerelemről a sanzonénekesnő ma? A nézetei nemigen változtak meg. A szerelmet ugyanolyan hatalmas érzésnek tartja, mint régen. Számára az öregség, jobban mondva a hervadó élet egyszerűen a tapasztalatok összegzését jelenti. Greco külsőleg sem sokat változott. Ugyanolyan karcsú, mint a pályája kezdetén, a ráncokról meg egyszerűen nem vesz tudomást. Azt állítja, hogy csak egy pici tükre van, amelyet akkor használ, ha a szemét festi. Juliette Greco a háború utáni Párizs utolsó élő legendája, azé a Párizsé, amikor minden fiatalember csaknem kötelezően golfpulóvert viselt, amikor a Sorbonne-on a kommunizmusról és az egzisztencionalizmusról folyt a Jogi tanácsok Özvegy Ny. S-né olvasónk azt írja, hogy 1990-ben a lakáshivatal felszólítására lakást cserélt, s az addigi 2 szobás állami lakásból egy kisebb — egyszobás állami lakásba költözött. Az előző lakásában 25 évig lakott együtt a családjával — a mostani lakása pedig egy újonnan épült házban van. Azt kérdezi, hogy ha majd az állami lakások eladásra kerülnek, nem jár-e neki valami kedvezmény (százalék) a lakása vételárából, mert az elcserélt lakásának az eladási ára nyilván alacsonyabb lesz, mint a jelenlegi lakásáé, s így a cserepartnerei nyilván előnyövita, vagy például amikor Jean-Paul Sartre a kávéházban a lét és nemlét teóriáján gondolkodott. Sajnos, a hajdani barátok már nem élnek. Nem él az írónő Simone de Beauvoir, sem Albert Camus költő és iró, sem, és már Sartre is meghalt. Juliette négy évvel ezelőtt vidékre költözött. — Hirtelen azt akartam hallani, hogy nő a fű — mondta. Egy aprócska, 360 lakosú faluban, Verderonne-ban él, Párizstól 90 km-re. Greco egész életében csak fekete ruhákat hordott. — Soha nem szerettem a színes öltözéket. A japánoknál a fekete a védekezés színe — mondja a sanzonénekesnő, aki a gyerekkorát Dél-Franciaországban, Montpellier-ben töltötte. Ott ölte meg a gestapo a szüleit, és Juliette teljesen magára maradt. Segítség nélkül jutott be a párizsi színilázi világba is — és örökre hű maradt hozzá. Soha nem gondolt rá, hogy abbahagyja az éneklést. — A fellépések után az emberek eljönnek utánam. Ezekért a találkozásokért élek. A munkámnak köszönhetően beutaztam az egész világot, és rengeteg embert ismertem meg. Amikor színpadon vagyok, az éneklés számomra a mindent jelenti, olyan, akár a szerelem... -tesebb áron jutnak a lakásuk megvételéhez (amelyben olvasónk 25 évig lakott, s fizette a lakbért). Az állami lakások eladásáról még nincs törvény, csak különböző tervezetek léteznek. így ezek eladási árának megállapítása sem ismeretes, de nyilván vagy a lakások maradékértéke, vagy a forgalmi értéke lesz az eladási ár kiinduló alapja. De az olvasónk által említett jogcímen (ti. hogy az előző — régebbi házban lévő lakásáért 25 évig fizetett lakbért) az általa jelenleg (egy újabb házban) lakott lakás eladási árának megállapításánál nyilván semmiféle kedvezmény nem lesz. Dr. B. G. 16 A HÉT
