A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-04-23 / 17. szám
INTERJÚ Hiányzik a pénz és a koncepció HARNA ISTVÁN SZLOVÁKIA GAZDASÁGI HELYZETÉRŐL A tavalyi parlamenti választásokon győztes párt képviselői magabiztosan hirdették, hogy felvirágoztatják Szlovákiát Azóta eltelt háromnegyed év, s a polgárok többsége a saját bőrén tapasztalja, hogy a gazdasági és politikai változások következtében az élet minden területén rosszabbodtak a feltételek. Mečiar kormányfő is elmondta, hogy tavaly a vártnál sokkal kisebb mennyiségben — 1,2 milliárd korona értékben — áramlott be a külföldi tőke, sőt, azt is beismerte, hogy az ország súlyos gazdasági gondokkal küzd. Hozzátette ugyan: a helyzet azért nem reménytelen. Harna Istvánt, az Együttélés Politikai Mozgalom parlamenti képviselőjét, a pozsonyi Közgazdasági Egyetem docensét kértem meg, hogy jellemezze Szlovákia jelenlegi gazdasági helyzetét és kilátásait. — Szlovákia gazdaságának a Cseh Köztársaság gazdaságához viszonyított alacsonyabb teljesítőképessége és fejlettségi színvonala meghatározó az önálló Szlovákia nemzetközi megítélése, a lakosság életszínvonalának alakulása szempontjából. Szlovákiának szembe kell néznie azzal a következménnyel és pozícióvesztéssel, amely az említett fejlettségi színvonalak különbségéből adódik. A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság viszonylag jó pozíciója a két gazdaság teljesítőképességének kiegyensúlyozott átlagából adódott, vagyis a cseh gazdaság magasabb és a szlovák gazdaság alacsonyabb színvonalából. Ez annyit jelent, hogy Csehország gazdasági pozíciója javulni fog, Szlovákia gazdasági szempontból kb. Románia és Bulgária gazdasági színvonalára csúszik vissza. A SZÉTVÁLÁS KÖVETKEZMÉNYEI — A nemzetközi pozícióvesztésnél sokkal rosszabbak a szétválás gazdasági és szociális következményei. Gazdasági téren ez a megtermelt jövedelem volumenében jelenik majd meg. Kisebbek lesznek azok a források, melyekkel a társadalom rendelkezhet az élet minden területén. Sajnos, ezek a hatások már keményen érezhetők a Szlovák Köztársaság 1993-as költségvetésében. Az államháztartás 1992-es szintjén való működtetéséhez a költségvetésből fedezett magán- és közületi fogyasztás szintentartásához hiányzik kb. 30—50 milliárd korona értékű bevétel. A forráshiány a kormányt drasztikus kiadáscsökkentésre kényszerítette. Ez még nem minden. Úgy fest, hogy a gazdasági visszaesés nagyobb mértékű lesz, mint amilyennel a kormány a költségvetési bevételek tervezésénél számolt, s ez tovább növeli a forráshiányt, a költségvetés bevételi és kiadási oldala közti feszültséget. A GAZDASÁGI SZERKEZET — Szlovákia gazdaságának szerkezete nem felel meg egy önálló állam gazdasági szerkezetével szemben támasztott követelményeknek. Csehszlovákia 1918-as megalakulása óta Szlovákia gazdasága komplementáris, azaz kiegészítő gazdaságként fejlődött a viszonylag komplex cseh gazdaság mellett. Szlovákia főleg nyersanyagokat, fólkósztermókeket, illetve alkatrészeket gyárt, a végtermékek gyártásának a részaránya elég alacsony. Ezért Szlovákia importigénye nagyon magas. Az árukínálat szintentartása, a fogyasztói szükségletek kielégítése, komoly devizaigényként jelenik meg. Ezzel szemben viszont a szlovák export-, Illetve devizatermelési képesség eléggé alacsony. Olyan termékeket gyárt és exportál (acéláru, alumíniumtömbök, nehézfegyverek, cement stb.), melyekkel telített a világpiac. Ráadásul a szlovák ipar termékeinek minősége és műszaki színvonala igen alacsony. Ebből következik tehát, hogy az országnak jelentős gazdasági szerkezetváltást és modernizációt kellene végrehajtani, ami nagyon tőkeigényes folyamat. Erre sem a költségvetés, sem a lakosság, sem a hazai bankok forrásai nem elegendők, ezért a kormány külföldről szeretné a szükséges tőkét beszerezni. Az 1993-as állami költségvetés csupán 2,8 milliárd koronát irányoz elő a gazdaság fejlesztésére, ami siralmasan kevés. A PÉNZÜGYI HELYZET — Szlovákia 1992-ben 16,7 milliárd korona értékben bocsátott ki állami kötvényeket belső adósságainak finanszírozására. Ebből 4,2 mid. korona értékben az ún. komplex lakásépítés, 8 mid. korona értékben az 1991-es deficit, és 4,5 mid. korona értékben a bősi vízmű finanszírozására. A lakásépítésre 4,2 mid. korona értékű kötvényt a kereskedelmi bankok megvásárolták. A költségvetési deficit finanszírozására a múlt év második felében kiadott kötvényből csak 600 millió korona értékű kötvény talált gazdára. A bősi erőmű finanszírozására a tavalyi óv utolsó negyedévében kiadott 4,5 milliárd korona értékű kötvényből mind ez ideig 100 millió értékben sikerült értékesíteni. Ez azért van így, mert a kereskedelmi bankoknak nincs kellő hitelkeretük, amelyből a kötvényvásárlást finanszírozni tudnák, és a lakosság sem rendelkezik ilyen volumenű szabad tőkével. A belső adósságot növeli az 1992-es költségvetés kb. 11,2—11,7 milliárd koronás hiánya, melynek fedezetéről és pontos összegéről a kormány még hivatalosan nem tájékoztatta a parlamentet. A Szlovák Nemzeti Bank tartozik továbbá a Cseh Nemzeti Banknak kb. 24,5 milliárd koronával, azokért a refinanszírozási hitelekért, amelyeket a Szlovák Kereskedelmi Bankok a volt Csehszlovák Állami Banktól vettek fel, s amelyek a Cseh Kereskedelmi Bankok letétjeiből voltak folyósítva. Nem tisztázottak továbbá a mintegy 15 milliárd korona értékű szlovák vállalati tartozások a cseh cégeknek és a 19 milliárd korona értékű cseh követelés a vagyonjegyes privatizációval kapcsolatban. A volt Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság államadósságának Szlovákiára eső része mintegy 3,2 milliárd amerikai dollár. KILÁTÁSOK — Ebben az évben számolni kell egy 15 százalék körüli gazdasági visszaeséssel, 50—70 százalékos inflációval és körülbelül 20—25 milliárd korona költségvetési deficittel. De fennáll a veszélye annak is, hogy a költségvetési kiadások restrikciója olyan szociális feszültséget és nyomást vált ki, hogy a kormány nem tudja kezelni a kialakult helyzetet, s kénytelen lesz fedezetlen pénzkibocsátással finanszírozni a költségvetési szféra többletköltségeit. Ez azonban három számjegyű inflációs folyamatot is beindíthat. Valószínű, hogy a gazdasági hanyatlás a jövő évben is folytatódik majd, s egy elég hosszú, több évig tartó stagnációs időszak elé nézünk. A gazdaság talpraállitása és működtetése nagyon komoly áldozatvállalást követel a lakosságtól. Ez jelentős életszínvonal-csökkentést, s a lakosság nagy részének elszegényedését jelenti. KAMONCZA MÁRTA FOTÓ: PRIKLER LÁSZLÓ A HÉT 7
