A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-04-16 / 16. szám
KINCSÜNK AZ ANYANYELV dához: látja a színész, hogy kik tapsolnak neki... — Persze ők csupán lehetséges olvasóid, hiszen a könyvet még nem olvasták, csupán megvették... — Éppen az a baj, hogy sokan nem is tudják, megjelent a Vércsapolás. Itt még nem üzlet a könyv. Miért nem az? Mert már a hozzáállás is negatív. Nyugaton megjelenik egy könyv, orrba-szájba nyomják, még akkor is, ha rossz. Reklámozzák a kommersz irodalmat is, hülyére etetik vele az embereket. Ha a kommersz irodalommal meg lehet tenni, akkor a progresszív literatúrával miért nem? — Elbeszéléseid, novelláid meglehetősen naturalisztikusak. Említetted, hogy a Kalligramtól azért utasították vissza az egyik novelládat, mert túlságosan "drasztikus" volt. Miért tartod fontosnak, hogy a dolgokat úgy ábrázold, ahogyan a valóságban megtörténtek, sőt, még egy kissé ki is élezed őket? Ez lenne kérdésem első része, a másik fele inkább megállapítás. Tetszik, hogy sajátos humorral ötvözöd írásaidat. Ez a helyenként bárgyú humor mintegy ellensúlyozza szövegeid naturalisztikusságát, drasztikusságát. Megpróbálja feloldani, az olvasó számára "elfogadhatóvá" tenni a szöveget. — Elvárom magamtól, hogy az emberek tükre legyek. Olyan értelemben, hogy amit ők nem vesznek észre, vagy nem láthatnak a valóságból, én észrevegyem és ábrázoljam. Azért vagyok író (ha már ilyen státuszom van), hogy elmondjam, amit ők nem tudnak elmondani. — írónak érzed magad? — Ezzel nem vagyok tisztában, ugyanis az író az én számomra mindig valamiféle misztikus, megfoghatatlan és elérhetetlen lényt jelentett... Hűha! író! Végül is, ha már megjelent egy kötetem, talán mégiscsak az vagyok... Visszatérve a félbehagyott gondolathoz... Az életet, minden tragikuma ellenére, bizonyos humorral kell szemlélni. Ha humortalan az ember, akkor beposványodik, elszürkül az agya... — Nem válaszoltál a kérdésemre, hogy sajátságos naturaliszjikus szemléletmódod miből gyökerezik, honnan táplálkozik? — Ha például a saját szememmel látom azt, hogy egy embert hülyére vernek, vagy egy kocsmában egy alkoholista bevizel, miért kellene háromszor megszűrni a gondolataimat, mielőtt leírnám, ábrázolnám a látottakat? Amit láttam, szeretném, ha velem látnák az emberek, a közönség. Ez nagyon önző dolog, tudom. Ha látok egy koldust és szánalmat érzek, azt akarom, hogy az érzéseimet a papírra vetítve, magamat kitárva, az olvasók is azt érezzék, amit én, hiszen a világ nem mindig kommerciális. Beszélgetett: L. DUSIK ÉVA EUROCSALLÓKÖZ A politikai helyzetmagyarázók szinte kivétel nélkül megegyeznek abban, hogy Nyugat- és Kelet-Európábán egymással ellentétes folyamatok zajlanak: a volt keleti blokk országai nemhogy felzárkóznának a fejlett Nyugathoz, hanem egyre inkább eltávolodnak tőle. Véleményem szerint ez az értékelés nem mindenben felel meg a valóságnak, mert legalábbis egy tekintetben már elértük a nyugati "standardot": a boltok, vendéglők, éttermek stb. neve alapján akár Amerikában is erezhetnénk magunkat. Csak ízelítőként felsorolok néhányat azokból a feliratokból, melyeket az utóbbi időben gyűjtöttem a Csallóközben: ABC car shop, Tip-top shop, Tourist snack, Firma moda, Disco club, Mister Minit, Euro shop, Boutique standard, Greenline, Corso center, Corso shop, Mini Pallas, Success, Ketomark, Extra butik, Mitschock Disco Cafe, Mini market, Mini shop, Tutticoop, Metroshop, Conzum, Ibiza boutique, Trafic, Charme boutique, Ars Mode, Glass Bell cukrászda, Jolly Jocker Casino, Ovoshops, Mátyás penzió, Leonardo center, Klapp casino, Casino club, Boutique Flamengo, Aries, Olympia sport shop, Korona restaurant, Vitamin market stb. Ezek a feliratok valójában máshonnan is származhattak volna, hiszen lényegében ugyanez jellemző az ország más (akár szlovákok lakta) vidékeire, sőt — talán még fokozottabb mértékben — Magyarországra is. Feliratokat tájékoztatás és figyelemfelhívás céljából szoktunk elhelyezni. Kikhez szólnak azonban a felsoroltakhoz hasonló, idegen nyelvű cégtáblák? Egy butik tulajdonosa — saját bevallása szerint — azért helyezett el üzletén német és angol feliratokat, mert mint potenciális vevővel számol a városba látogató külföldiekkel is. A turisták által sűrűn látogatott városokban, üdülőközpontokban valóban elfogadható az üzletesek, vendéglősök abbéli igyekezete, hogy az idegenek számára is érthető nyelven hívják fel magukra a figyelmet; milyen funkciójuk van azonban a német vagy angol feliratoknak pl. egy csallóközi kis faluban, ahol a külföldi látogatókat legfeljebb a magyarországi rokonok jelentik? A további s nem elhanyagolható kérdés az, hogy a turisták megértik-e egyáltalán ezeket a szavakat. Egy részük ugyanis hibás, a felirat készítője "megérzésére" hagyatkozott, s efféle öszvér (angol— német, angol—magyar stb.) szavakat alkotott: schop (helyesen: shop), shoping center (helyesen: shopping center), shue (ez talán a német Schuche és az angol shoe keresztezéséből születtek), Conzum (németül Konzum, angolul consume, ez azonban ige), penzió (magyarul panzió, németül Pension, angolul pension), jocker (helyesen joker) stb. Az angolul vagy németül nem beszélő hazai vásárlóközönség számára a felsorolt és az azokhoz hasonló nevek lényegében semmit sem mondanak, az itteni ember csak tapasztalatból tudja, hogy pl. a market (eredeti jelentése: ‘piac, vasár, piactér, vásártér) vagy a shop (‘üzlet, bolt, műhely') egyfajta bolt, a snack-bar-ban (magyarul: falatozó) pedig inni, esetleg enni lehet, a legtöbb esetben azonban csak a kirakat alapján vagy a boltba belépve tudja megállapítani, mit árulnak az adott helyen. Mert igaz ugyan, hogy a butikban (vagy előkelőbben: boutique-ban) elsősorban ruhanemű és divatáru kapható, a market-ek nagy része meg vegyeskereskedés, egy shop azonban elvileg bármilyen üzlet lehet. Általában nem nyújt több információt az elnevezés tulajdonnévi része sem: egy Corso shop elnevezésű üzletben például porcelánt és kristályt árulnak, az Euro shop-ban meg főleg japán elektronikai cikkeket; a Glass Bell (üvegharang vagy üvegcsengő) egy cukrászda neve, a Greenline (zöld vonal) egy virágüzleté, a Success (siker, boldogulás) név mögött pedig egy bútor- és lakberendezési üzlet "bújik meg". Sok az olyan elnevezés is, ahol az első tag az általános jelentésű extra, mini vagy maxi; utazásaim során például számtalan Mini market-tel találkoztam már. Az idegen feliratnak tehát általában csekély az információs értéke, tájékoztató szerepe csak másodlagos: a fontos az, hogy az idegen név előkelőséget sugall, egy csipetnyi Nyugatot csempész be hozzánk. A tulajdonos talán így akarja jelezni, hogy üzlete nem egyszerű falusi (s főleg nem állami) bolt, s az áruja sem a szokványos tucatáru, hanem másutt nem kapható különlegesség. A jól hangzó, egzotikus nevű üzletbe belépve azonban leggyakrabban azt állapíthatjuk meg, hogy a kínálat ugyanaz, mint másutt, arról nem is beszélve, hogy a külföldi vevőkörre számító üzletben senki sem beszól idegen nyelvet. Az idegenmajmolás nem újkeletű, vendéglők, szállodák tulajdonosai már a múlt században is szívesen választottak idegen hangzású nevet, mint pl. a ‘királyi, fenséges' jelentésű Royal vagy a ‘nagy, nagyszerű, pompás' jelentésű Grand, ez a jelenség azonban napjainkra szinte már általánossá vált: sokan még a magyarban meghonosodott régebbi megnevezéseket is idegen írásmóddal tüntetik fel: presso, casino, disco, bar (magyarosan: presszó, kaszinó, diszkó, bár). Az idegenes írásmód mindenáron való erőltetése olykor szinte komikusán ható megoldásokhoz vezet. Szintén az egyik csallóközi kisvárosban található a trafic felirat; az angolban ez a szó traffic formában ól, jelentése 'adásvétel, kereskedés, forgalom' illetve ‘közlekedés'. A dohánybolt angol elnevezése az Országh-fóle magyar—angol szótár szerint tobacconist’s (shop), tobaccoshop, illetve (Amerikában) cigar store. A német nyelvben a Tabakladen, Tabakgeschäft mellett viszont ól a Trafik is, természetesen k-val írva. Végül említsük meg az ‘üzlet, ‘spekuláció', 'forgalom' jelentésű olasz traficco szót is, melyből az összes többi "trafik" ered. Már sok itteni magyartól hallottam, mennyire sérelmesnek tartja a magyar feliratok eltávolítására tett kísérleteket; parlamenti képviselőink többször is felszólaltak a magyar nyelvű helység- és utcanóvtáblák leszedése ellen. A szülőföldünkhöz való ragaszkodásunkat azonban nem csak ezzel bizonyíthatjuk. Egy falu, város határában talán három—négy helységnóvtáblát lehet elhelyezni, melyeket az utazók sokszor észre sem vesznek, sok kisebb településen utcanóvtáblák sincsenek. Mindenütt vannak azonban üzletek, boltok, vendéglők, nagyobb helyeken fogadók, éttermek, kávézók, szállók. Ezek idegen megnevezése ugyan kényelmes megoldásnak tűnik, hiszen így megkerülhető a kétnyelvű (szlovák—magyar) feliratozás, de ezzel lemondunk annak lehetőségéről, hogy ily módon is bizonyítsuk: itt magyarok (is) élnék; s nem lenne szabad arról sem elfeledkeznünk, hogy az itteni üzletekben elsősorban nem "euroturisták" vásárolnak, hanem falunkbeliek. SZABÓMIHÁLY GIZELLA A HÉT 7
