A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-04-09 / 15. szám

MINERVA A reumatikus ízületi bántalmak gyógyítása Természetgyógyászati szempontból telje­sen ki kell zárnunk a szintetikus gyógy­szereket, amelyekről tudjuk, hogy eleinte ugyan látható javulást hoznak, de később olyannyira káros a mellékhatásuk, hogy nem alkalmazhatjuk őket szélesebb kör­ben. A mellékhatások között jelentkezik a gyomorfekély kialakulása és a vérsze­génység is, de nem ritkaság az allergiás kiütés sem. A fájós, reumatikus ízület általában meg van dagadva, merev és korlátozza a mozgást. Ha gyógynövónyes kezeléssel akarunk javulást elérni, nem elegendő pl. csak gyógykenőcsös, krémeš vagy más pakolást készíteni. A betegnek változtat­nia kell eddigi életstílusán, és át kell térnie a majdnem vegetáriánus kosztra. A másik fontos tényező, hogy belsőleg is alkal­mazzuk a gyógynövónyes kezelést (zsur­ló, csalán, zsálya, fűzfakéreg, veronikafű). Továbbá más természetgyógyászati mód­szert is alkalmazhatunk, amely fokozza a gyógynövények hatékonyságát. Idetar­tozik a pozitív gondolkodásmód és a talpmasszázs. Tehát a kezelésnek ösz­­szetettnek kell lennie. A reumatikus ízületi bántalmak kezelése akkor lesz hatásos, ha a fent említett alapszabályokat már beiktattuk a gyógy­­programba. Ha ez megtörtént, jöhet a külső kezelés is. A külső gyógynövény­­kezelés célja, hogy olyan gyógynövénye­ket alkalmazzunk, amelyek oldják az ízület merevségét, beszívódnak az ízületbe, és gyulladásgátlóak. A keleti népek azt tartják, hogy minden reumatikus betegség a hideg hatására jön létre. Ezt részben el lehet fogadni, mert a hideg (erős lehűlés) hatására csökken a szervezet ellenállókópessége (pl. ha valaki hegesz­tő, és télen a hideg talajon térdel, az biztos, hogy ha ezt több éven keresztül folytatja, bizonyos idő múlva a térde reumatikus gyulladásba jön). Voltak ilyen betegeim, és a terápia alkalmazása után állapotuk javult, illetve majdnem kigyó­gyultak. Mi bizonyára nem fogunk úgy gyógyítani, mint a tibetiek, akik gyógynö­­vónykúpokat égetnek a fájós testrészen, hanem kíméletesebb módszerekkel is jó eredményeket érhetünk el. Segítségül hívhatjuk az aromaterápiát, amely abban rejlik, hogy ha kombináljuk vízkúrával, hasonlóan jó eredményeket érhetünk el, mint a szintetikus gyógyszerekkel, de mellékhatások nélkül. Először is a kádba forró vizet engedünk, miközben elkészítjük a vizes kivonatot a következő gyógynö­vények keverékéből: bazsalikom, kakukk­fű, szurokfű, majoránna, koriander, ánizs, levendula, rozmaring, torma, borsmenta, cickafark, csalán, zsurló, babérlevél, izsóp, pemetefű, zsálya és más aromati­­kus gyógynövény, amelyet éppen be tudunk szerezni. Az említett gyógynövé­nyekből 1:1 arányban teakeveróket ké­szítünk. Ebből a teakeverékből 3—4 evőkanálnyi mennyiséget 5 percig főzünk 1 liter vízben, majd leszűrjük, és ezt öntjük a forró vízhez a kádba. 5—10 csepp illóolajat (levendula vagy rozmaring, ro­zsa vagy borsmenta) összekeverünk tej­színnel, és ezt is beleöntjük a vízbe, majd 30 percre belemerülünk. A vízben teljesen lazuljunk el, és kezünkkel masszírozzuk a fájós testrészt. Mi történik? Va­lójában inhalá­­ciót is végzünk, és a kellemes illatok hatására megnyugszunk, a vízben lévő a r o m a t i k u s anyagok nyug­­tatólag hatnak az egész bőrfe­lületre, idegros­tokra. A fájós testrész a me­leg vízben át­melegszik, ella­zul, a pórusok kitágulnak, fel­gyorsul a vér­keringés, csilla­podik a fájda­lom, mert a vér­keringés több salakanyagot távolít el a gyul­ladás helyéről, mint azelőtt. Ér­vényesül a bel­sőleg alkalma­zott gyógynövények (csalán, zsurló, tövi­ses iglice stb.) hatása. Harminc perc után, amikor elhagyja a beteg a 36—37 °C-os gyógyvizet, ha olyan meleg a fürdőszoba levegője, hogy nem fázik meg, akkor hagyja megszáradni a gyógyvizet a testén. Utána a fájós ízületet 15 percig körkörös mozgással kell masszírozni a gyógykrém­­mel. A betegek többsége ott követi el a hibát, hogy a fájós ízületet nem készíti elő gyógyfürdővel, az ízületet csak bekeni gyógykremmel és beköti, vagy még azt se, nem csoda hát, ha azt állítja, hogy a kezelés hatástalan. A gyógykenőcsöt, olajat vagy krémet 15 percig kell be­masszírozni a fájós testrészbe. Ennek a célja, hogy mechanikusan szétmasszíroz­zuk a megduzzadt, megmerevedett ízületi burkot, ezzel "injekciót" adunk szúrás nélkül, mert 15 perc múlva az illóolajok beszívódnak, és gyulladáscsökkentőén hatnak. Hát nem csodálatos, hogy a természetgyógyászatnak van olyan injek­ciója is, amely szúrás nélkül is hatásos? A fürdőt és a masszírozást lefekvés előtt végezzük, és éjjelre tegyünk pakolást a fájós testrészre. Amíg nem érzünk lénye­ges javulást, a kúrát mindennap egyszer alkalmazzuk, utána elég másnaponként, később pedig hetente 1—2-szer. Lénye­ges kérdés, hogy a pakolás milyen gyógynövónykivonatokat tartalmaz. Az árnikavirág vagy a napraforgó sárga peremvirága elősegíti más hatóanyagok felszívódását a mélyebb rétegekbe, a bőr alá. Segítenek az aromatikus gyógynövé­nyek kivonatai is, amelyek szintén tágítják a pórusokat, és ezáltal a gyógyhatású hatóanyagok bejutnak a mélyebb rétegek­be. A leghatásosabb reuma elleni aroma­tikus gyógynövények kivonatai a követ­kezők: az ánizs, a koriander, a borsmenta (amely még hűsít is), a szurokfű, a boróka (egymagában is nagyon hatásos), az izsópfű, a bazsalikom, a szegfűszeg, a szerecsendió, a kakukkfű és az orvosi zsálya. A másik csoportba azok a gyógynövé­nyek tartoznak, amelyek nemcsak tágítják a pórusokat és gyógyítják a gyulladást, hanem nagyon erős izgató hatásukkal olyannyira felgyorsítják a vérkeringést a fájós testrészben, hogy kiválóan hatnak. Mivel nem alkalmazhatjuk őket közvetle­nül, mert börgyulladást okoznak, ezért olyan vehikulumba (vivő olaj, krém, ke­nőcs vagy tapasz) dolgozzuk be, hogy hatásukat kifejthessék, de az erős, csípős és izgató hatásuk csökkenjen. Idetartoz­nak azoknak a növényeknek a kivonatai is, amelyek szerves kötésű ként tartal­maznak: a káposzta, a fekete retek, a torma, a fekete és a fehér mustármag, továbbá azok, amelyekben csípős kap­­szaicin van — ez a pirospaprika kivonata —, de így hat a kámfor és a mentol is. A lényeg az, hogy ha az aromatikus gyógynövényeket ezekkel az erősen iz­gató gyógynövénykivonatokkal párosítjuk, akkor külső használatra hatásosabb gyógyszert kapunk belőlük. Ezeket a kenőcsöket és olajakat kell aztán 15 percig a fürdő után bemasszírozni a fájó felületbe, és a hatás nem marad el. DR. NAGY GÉZA Rozmaring 14 A HÉT

Next

/
Thumbnails
Contents