A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-04-09 / 15. szám
KRONIKA TELEPÜLÉSLEXIKON Magyarok nyomában — Komáromi járás BÚCS (Búé) Első említése 1208-ból maradt fenn, ez időben már állott Szűz Mária tiszteletére emelt temploma, és kolostor is volt a községben. Királyi adományozás folytán az esztergomi érsekség ősi birtoka egészen 1848-ig. 1311-ben Csák Máté és hívei elpusztították a falut. 1531-ben Bulchu néven szerepel az összeírásokban, majd török kézre kerül, és 1549-től hódoltsági helység. 1683-ban szabadult föl véglegesen a török uralom alól, és ekkor már lakosainak többsége református. Református temploma 1784-ben épült, 1791-ben toronnyal bővült, majd végleges formáját 1817-ben nyerte. Dél-Szlovákiában szokatlan, görög kereszt alakú alapjával, kupolás mennyezetével és négy kórusával. Műemlékként tartják számon csakúgy, mint a törők időkből származó temetőjét. 1849-ben Komárom védői között tizennégyen voltak búcsiak, akik Klapkától menlevelet kaptak. A századfordulón már hitelszövetkezete és fogyasztási szövetkezete volt a községnek. Az I. világháború hőseinek emlékét a templomban márványtábla, a II. világháború hőseinek és áldozatainak emlékét pedig a temetőben emlékmű őrzi. A község neves személyisége Katona Mihály a század legrangosabb magyar geográfusa, 1803-tól 1822-ig, haláláig, volt a község lelkipásztora. A község szülöttje Gál Sándor és Soóky László költők. Felekezeti megoszlás: 785 református, 343 katolikus. A községben működnek magyar politikai mozgalmak, és aktív tevékenységet folytat a Csemadok (292 tag, 23 % szervezettség). A polgármester Kétyi István, a Csemadokalapszervezet elnöke Szigeti János. Iskolája teljes szervezettségű, 8 osztályos magyar iskola, 173 tanulója közül 31 karvai. A községhez tartozik Búcsipuszta és Peresipuszta. Népszámlálási adatok: 1980: 1544 lakosból 1428 magyar (92 %) 1991: 1346 lakosból 1269 magyar (94 %) CSALLÓKÖZARANYOS (Zlatná na Ostrove) Régi település, ásatási leletek bizonyítják, hogy már a kőkorban is lakott terület volt. 1094-ben Aureus locus néven jegyzik fel azon alkalomból, hogy Dávid herceg a tihanyi apátságot iktatja itt birtokba. Később Framatia alakban is felmerül a neve, majd IV. Béla idejében Oronos alakban említik. Lakosai évszázadokon át aranymosással foglalkoztak, s nevét is innen vette. Oklevelek említik 1277-ből, 1396-ból, 1511-ből, ekkor a Koncba-, Cylewan-, Lewkes-családok a birtokosai. Később Aranyosi Gáspár, majd Pázmány Ferenc adománybirtoka. A hozzátartozó puszták közül Újtelek nevét 1449-ben jegyzik fel. Bökkpuszta a korábbi Alsóbökk és Felsőbökk községek helyén tűnik fel, mindkét hely a török alatt megsemmisült. Hasonló sorsa volt Ontopa községnek, ennek emlékét a mai Ontopapuszta őrzi. Hozzátartozik Nagyiéi 123 és Fölaranyos 82 lakosával. Református temploma 1794—95- ben épült, katolikus temploma pedig 1936— 39 között. A határában lévő természetvédelmi területen él legnagyobb madarunk, a túzok (Otis tarda). A község szülöttje Szentgyörgyi József (1765—1832) nyelvész, természettudós, orvos (Csokonait is kezelte). Az ő kézirata alapján készült a Mondolat végleges szövege. Felekezeti megoszlás: 1039 katolikus, 435 református, 76 evangélikus. A községben működnek a magyar politikai mozgalmak és a Csemadok is (420 tag, 18 % szervezettség). A község polgármestere Hegedús Sándor, a Csemadok-alapszervezet elnöke Szalai Lajos. Iskolája teljes szervezettségű, 8 évfolyamú (15 osztályos) magyar alapiskola 310 tanulóval. Népszámlálási adatok: 1980: 2561 lakosból 2433 magyar (92 %) 1991: 2484 lakosból 2307 magyar (92 %) CSICSÓ (Číčov) Ősi magyar település, már 1172-ben Sysou néven szerepel, amikor II. Géza jobbágya Konrád a pannonhalmi apátságra hagyományozza. III. Honorius pápa 1225-iki jegyzékében már villa de Chichou alakban szerepel. Mint a komáromi vár tartozékát említik 1268-ban Alsóu Chychov néven, majd 1387-ben és 1442-ben Chycho et alia Chycho alakban. Később, 1460-ban is két Csicsó fordul elő Alsócsicsó és Felsőcsicsó néven, ez ismétlődik 1562-ben, de ezúttal már Nagy és Kis jelzőkkel. 1547-ben I. Ferdinánd Ugrinovics Vidnek ajándékozza, majd Hier János győri várkapitány birtoka, s ő adta zálogba gróf Zichy Péternek 1715-ben. A birtokosok között szerepel később a Nahy- és Pálffy-család is. A múlt század közepén került gróf Waldstein János kezére, akinek özvegye gróf Kálnoki Adél, a későbbi Sabran hercegné apácakolostort építtetett a faluban. Két temploma közül a római katolikust a Zichyek emelték 1660-ban, a református templom 1788-ban épült. Késő barokk műemlék kastélya 1776-ban épült, homlokzatát a XIX. század első felében átépítették. A kastólykertet 7,5 ha védett park övezi tavacskával. A község határában van a "Honi" botanikai és ornitológiái védett terület (Lion tó). 1965 június közepén a Duna Csicsó fölött gátat szakított, és tetemes károkat okozott a községben. Felekezeti megoszlás: 486 katolikus, 435 református. A községben működnek a magyar politikai mozgalmak és a Csemadok-alapszervezet is (271 tag, 21 % szervezettség). A község polgármestere Magyarics Vince, a Csemadok-alapszervezet elnöke Bödők Károly. Teljes szervezettségű magyar alapiskoláját (9 osztály — 230 tanuló) a helybelieken kívül a kolozsnémai és füssi gyermekek is látogatják. Népszámlálási adatok: 1980: 1633 lakosból 1507 magyar (92 %) 1991: 1367 lakosból 1258 magyar (92 %) DUNAMOCS (Moca) Ősi település, határában honfoglalás kori lovas katonatemető található. Az Árpádok alatt királyi várbirtok és a komáromi vár tartozéka. Plébániája már 1208-ban fennállott, ekkor villa Moch néven említik. A várbirtok egy részét Lőrinc mester kapta IV. Béla királytól, majd 1284-ben iktatják birtokba Rofoy nemest. A XIV. században három Mocs fordul elő, éspedig Nagy-Mocs, Kis- Mocs és Tivadar-Mocs, valamint Mocsolya, amelynek első említése Machala néven szerepel 1138-ban. Zsigmond király 1388- ban koronázási ajándékképpen az esztergomi érseknek adta Nagy-Mocsot, majd 1393-ban Tivadar-Mocsot is megkapta az érsekség, később pedig Billegért cserébe Kis-Mocsot. Az 1549-iki adóösszeíráskor részben az érsekség, részben a Báthoryak birtoka, később teljes egészében érsekségi A búcsl szüreti ünnepély 10 A HÉT
