A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-04-09 / 15. szám
INTERJÚ — ÉVFORDULÓ KISEBBSÉG FELELŐSSÉG Keresztények a közös Európáért címmel kétnapos konferenciára kerül sor Klrályhelmecen 1993. április 16—17-én. Erről a figyelemre méltó rendezvényről és a keleti végeken élő magyarság gondjairól dr. Gylmesl Györgyöt, az Együttélés tőketerebesi járási elnökét kérdeztük. ÉS KERESZTÉNY ^ /i ŤAW í\ -ft x f 'XX $ • — Ki volt a konferencia ötletének a szülőatyja, és miért éppen Királyhelmec a helyszín? — Tulajdonképpen az én ödetem volt, hogy a kisebbségi problémák és a keresztény felelősség témaköréről tanácskozást kellene szervezni, bár a dolognak volt már előzménye is, hiszen 1991-ben Sárospatakon rendeztek egy összejövetelt Keresztények a politikában rímmel. Ennek a konferenciának a Holland Református Párt volt az egyik fő szponzora, s mivel személyesen ismerem a párt titkárát, Ben Nitrauw urat, megkérdeztem tőle, mit szólna egy ilyen rendezvényhez Szlovákiában. O helyeselte a tervet, s így kerülhet sor erre a tanácskozásra a Holland Református Párt támogatásával, a Magyarok Világszövetségének és az Együttélésnek a közreműködésével éppen itt Királyhelmecen, mivel én is ebben a városban lakom. • Arra kérlek, ismertesd a konferencia programját. — Ahogy mondani szokás a program meglehetősen sűrűnek ígérkezik, ezért nem is sorolnám fel az összes előadót és előadást, csupán ízelítőül említenék néhányat. Dr. Hegedűs Loránd püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának elnöke A református ökumené szerepe a Kárpát-medencében címmel tart előadást, dr. Hörcsik Richárd magyarországi parlamenti képviselő a protestáns diplomáciai kapcsolatok jelentőségéről fog beszélni, dr. George M. Adorjány (Kanada) az egyházak szerepét tekinti át a diaszpórában élő magyarok megszervezésében. A hazai előadók közül megemlíteném dr. Barta Tamás jászóvári apátot, Bauer Edit, Csáky Pál és Dobos László parlamenti képviselőket, valamint Popély Gyulát és Duray Miklóst. • — Csak meghívott vendégek lesznek jelen a konferencián vagy lehetőség nyílik a királyhelmeciek és környékbeliek részvételére is? — Célját tévesztené a rendezvényünk, ha zártkörű lenne. Igaz, mintegy 120 meghívott személlyel számolunk, részükre szállást is biztosítunk, de a királyhelmeci művelődési ház nagytermében további 200 hallgató is helyet foglalhat, s bízunk benne, hogy el is jönnek. Őszintén szólva ritkán adódik ilyen alkalom, hogy a keleti végeken nemzetközi konferenciát szervezzünk, s úgy vélem ez a kétnapos tanácskozás is hozzásegít bennünket ahhoz, hogy Királyhelmecen kulturális és társadalmi központot építsünk ki. Sajnos a jóval kedvezőbb adottságokkal rendelkező Kassa már igen messzire esik tőlünk, így magunkra hagyatottan szervezzük a keleti magyarság kulturális életét. Szerencsére pozitív eredményekről is számot adhatok. Épp a napokban nyitottuk meg a Királyhelmeci Múzeum épületét, s immár évek óta sikeresen működik a Mécs László Népfőiskola Királyhelmecen és az Erdélyi János Népfőiskola Nagykaposon. • — Melyek azok a gondok, amelyek leginkább gyötrik a Bodrogközben és az Ung-vidéken élő embereket? — Első helyen a gazdasági nehézségeket említeném. Mivel a vidéknek nincs számottevő ipara, s ráadásul a kelet felé irányuló teherforgalom is a minimálisra csökkent, ugrásszerűen megnőtt a munkanélküliség, s ma már meghaladja a 20 százalékot. Az ágcsemői átrakodó állomás sok száz alkalmazottja maradt munka nélkül. De padlón hever a mezőgazdaság is, a szövetkezetek — talán a kisgéresi az egyetlen kivétel — fizetésképtelenek, gondot okoz a tej- és a hústennelés, s bizonytalanná vált az idei termés is. • — Te orvos is vagy. Hogyan ítéled meg az egészségügy helyzetét? — Ebben a minőségemben sincs okom a derűlátásra. A szervezési és az anyagi gondok már-már megoldhatatlannak látszanak. Nem korszerű az orvosi műszerek állománya, katasztrofális a gyógyszerellátás, s ehhez társul még az egészségtelen életmód is. Ez itt egy bortermelő vidék, az emberek a kelleténél jóval több bort fogyasztanak, amit még sör- és pálinkaivással is tetéznek, sorra pusztulnak a javakorabeli férfiak. Az egészségi felvilágosítás is háttérbe szorult mostanában, pedig talán még nagyobb szükség lenne rá, mint régebben. • — Sok kislélekszámú település van errefelé. Vajon nem fenyeget az iskolák bezárásának a réme? — Tudomásom szerint még nem zártak be egyetlen kisiskolát sem, sőt, az elmúlt években néhány újra megnyitotta kapuit. Külön öröm számunkra, hogy többévi fáradozás eredményeként sikerült elérnünk, hogy az ágcsemői vasutasképző szaktanintézetben szeptembertől két szakon magyar osztályokat is nyitnak Az oktatásügyi minisztériumban kiagyalt alternatív iskoláknak itt egyetlen szószólója sincs a magyar pedagógusok körében, sőt, egységesen tiltakoztunk még a gondolata ellen is, s nagyon bízom benne, hogy ez az agyrém sosem kerül megvalósításra. LACZA TIHAMÉR ORVOS ÉS NYELVÚJÍTÓ Ma már kevesen tudják, hogy ismert és naponta használt szavainkat, mint például: láz, roham, tanár, vegytan, gyógyszertár stb. a 200 éve született Bugát Pál találta ki, aki a tudományos nyelvújítás egyik legjelentősebb képviselője volt. Gyöngyösön született 1793. április 12- én egy szegény szabómester fiaként, a helyi gimnázium elvégzése után a pesti egyetem orvosi karára került, és tanulmányai elvégzése után ott is maradt tanítani. Tanítványai nagyon szerették, mert magyarul adott elő, ami abban az időben ritkaságnak számított. 1844-ben jelent meg Természettudományi szóhalmaz című munkája, melyben több mint 40 ezer új szó meghonosítását javasolta, számos szava ma is él az orvosi és a köznyelvben, pl. a sejt, rovar, viszont az elmély-filozófia, a femész-gipsz, berzvillamosság kihullott az idő rostáján, már a maga korában elavult. A felvilágosodás korában a Bessenyei által meghirdetett program — hogy a magyar a maga nyelvén legyen tudóssá — mintegy fólszáz évvel később, a reformkorban valósult meg. Ennek egyik úttörője, a magyar orvosi szaknyelv megteremtője Bugát Pál, aki a korabeli írók barátja és tagja volt az Auróra Almanach írótársaságnak, melyben Vörösmarty, Bajza is tevékenykedett. Toldy Ferenc így emelte ki jelentőségét: "Helyesen szólani Révai, szépen Kazinczy, műszabatosan Bugát Pál tanították a nemzetet." Bugát és Toldy már 1831-ben Orvosi tár címen kiadott egy folyóiratot, melyben az orvostudomány minden ágával és a természettudományokkal is részletesen foglalkoztak. Ezenkívül ismertették a külföldi folyóiratok érdekesebb cikkeit, felfedezéseit is. Bugát Pál nemcsak nyelvújító, hanem kitűnő szervező tevékenységet is vállalt, és ebben Széchenyi István is segítette. Megszervezte a Magyar Orvosok és Termószetvizsgálók Vándorgyűléseit. Aláírási íveket osztogatott ismerősei között, melyben javasolta a Természettudományi Társulat megalapítását. Az aláírók között ott találjuk Széchenyi, Kossuth és Klauzál Gábor nevét is. A Társulat tervét végül is elfogadták és első elnökévé Bugát Pált választották. A Társulatra hárult a természettudományok művelésének elősegítése, népszerűsítése. így ír erről Bugát: "A tudomány megszűnt monopólium lenni és azoknak eredményét véka alá rejteni emberiség elleni vétek lenne." A szabadságharc alatt országos főorvossá nevezték ki. Világos után megfosztották egyetemi katedrájától, sót, nyugdíjat sem kapott. Előbb Gyöngyösön, szülővárosában éldegélt, majd visszatért a fővárosba, Budára. Kertészkedett, orvosi gyakorlatot folytatott, és kedvenc szórakozása volt a nyelvészkedés. Folytatta nyelvújító tevékenységét, de túlzottan a mesterséges szócsinálás útjára lépett, melyet Szócsintan című művében összegezett. Ezt már barátai, kortársai sem fogadták tetszéssel. Szigorú bírálat és gúnyolódás érte a teljesen elszigetelt mestert, aki már nem találta a helyét a feltörő nemzedék körében, de mégis büszkén élt sebzett magányában. Még visszahívták a Társulat élére, de már más légkör vette körül. Testi ereje is elhagyta és így kénytelen volt átadni helyét az ifjú nemzedéknek. Kegyelettel emlékezünk rá, mert nagy szervezőképessége, nyelvújító leleményei nélkül sokkal szegényebb lett volna a reformkori tudományos életünk. (ozsvald) A HÉT 7
