A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-04-02 / 14. szám
SORSUNK ELRENDELTETETT?) VIZIT EGY KARTYAVETONEL Valljuk be őszintén, hogy többségünk balsejtelmek közepette hagyja el az otthonát, ha a naptár péntek — 13-at jelez! Ha pedig az a bizonyos fekete macska is átfut előttünk, esetleg egy kéményseprő bukkan fel a színen, akkor rajtunk már csak egy négylevelű lóhere segíthet. De azután el ne felejtsük lekopogni a szerencsénket, mert különben...! Na, de nem folytatom, mert a kedves olvasó átirányít az Elixír magazinhoz. Mentségemre szolgáljon, hogy például a vásári tenyérjósoknak én sem hiszek. Ám amióta a szímői vak jós, Pista bácsi a vesémbe látott, azaz feltárta előttem múltam néhány hét lakat alatt őrzött titkát, hát azóta bizony időnként eltöprengek: vajon tényleg meg van írva a sorsunk ama NAGY KÖNYVBEN? Tulajdonképpen az alábbi jóshistória egy autólopással kezdődött. Merthogy hónapokig hiába gürizik külföldön egy álomkocsiért epekedő ifjú, ha nem Fortuna istenasszony kegyeltje. Ez esetben a vétel utáni harmadik napon már egy enyves kezű, önjelölt tulaj száguldozik a szuperjárgányon. Az áldozat pedig álmatlan éjszakákon át azt latolgathatja, hogy miképp szerezhetné vissza jogos tulajdonát (ha már a "szerv" történtekhez való hozzáállása nem sok jóval kecsegtet). Beindítja a rendelkezésére álló "gépezetet", érkeznek az információk, s közben bosszút forral a tolvajok ellen. Vajon mi következhet még ezután? Talán a kártyavető megmondja... Irány Ilonka néni Keszegfalván, az 536-os házszám alatt! Csengetésünkre egy nyájas asszonyság nyit ajtót, és mivel azt hallottuk, hogy ötven koronáért jósol, a tarifa felől érdeklődünk. Ránk bízza, hogy mennyit ér nekünk a "nagykönyv fellapozása", miközben hangsúlyozza: akár ingyen is elárulja a jövőnket, hiszen ő nem a pénz miatt foglalkozik ezzel. Alig foglalunk helyet a pattogó tűzhely mellett, máris szóhoz jut a kártya, vagyis Ilonka néni. Hosszú ideig foglalkozik egy-egy kuncsafttal, aki bármiről érdeklődhet. A hallottakat most nem árulom el, mivel egy picit babonás vagyok. A fenti történettel kapcsolatban csak annyit: Reszkessetek, garázda, tolvajok...! A jövendőmondás után elárulom, hogy pár kérdést szeretnék feltenni. Ilonka néni szívesen vállalja az interjúalany szerepét. (Talán már előre tudja, hogy miről fogom faggatni?) Lássuk a medvét! — Miként sajátította el ezt a "zsugatudományt"? — A kártyajósláshoz szükséges érzéket a családtagjaimtól örököltem. Ugyanis a dédnagyapámig visszamenőleg főleg családunk férfitagjai foglalkoztak ezzel, de akadtak köztük nők is. Tehát volt kiktől megtanulni a kártyavetés csínjátbínját. Én 22 éve jósolgatok egy speciális kártya segítségével, melyben egy-egy ábrának hétféle magyarázata is lehet, az egyes lapok átlósan kapcsolódnak egymáshoz, érteni kell az összefüggéseket. Az ismert negyedi jósnő a keresztanyám. Sokan mindkettőnkhöz ellátogatnak, mert kíváncsiak, hogy ugyanazt jósoljuk-e nekik. Azután beismerik, hogy ugyanazt hallották mindkét helyen. Ez természetes, hiszen a sorsunk egyféleképpen rendeltetett el, azt nem tudjuk megváltoztatni. Akkor is beteljesül, ha előre nem hiszünk benne. Szívesen elárulom az embereknek, amit megtudok, ha már egyszer megvan ez a képességem. Az özvegyi nyugdíjamból élek, ezt nem anyagi okokból csinálom. — Egyébként hisz a természetfölötti erőkben, illetve a misztikus dolgokban? — Hiszek Istenben, járok templomba, rendszeresen gyónok, áldozom. Tudok az emberek tekintetéből olvasni, nagyon hiszek az álomfejtésben, és előre megérzem a történéseket. Például egyszer felkiáltottam az üzletben, mert megéreztem, hogy az utcán elgázoltak egy kutyát. Mindenki csodálkozott, hogy honnan tudhattam, amit nem láttam. Hát, van ilyen is! Szellemidézéssel is próbálkoztam, de amikor válaszolt a szellem, úgy megijedtem, hogy kirohantam a házból. Ázóta nem háborgatom a sötét erőket, nem érdemes kikezdeni velük! — Jósolt már magának is? — Többször is. Az egyik pénteken a férjem halálát is megjósoltam. Sajnos, szombaton reggel tényleg infarktus végzett vele. — Leggyakrabban kik látogatják Önt? — Nők és férfiak, fiatalok és idősek, hívők és hitetlenek egyaránt felkeresnek, egyesek többször is. Vannak, akik konkrét kérdésekre szeretnének választ kapni, és akadnak, akik kivárják, hogy én miről fogok beszámolni nekik. Jót és rosszat egyaránt elárulok. Említek néhány esetet: Volt itt egy pozsonyi orvosnő, aki már évekkel azelőtt elvált a férjétől. Én megjósoltam neki, hogy odahaza várni fogja őt a volt férje, aki a kedvéért elhagyja az akkori fiatal élettársát, és helyette őt viszi el kirándulni. E szavak hallatán a hölgy hitetlenkedve mosolygott. Pár hónap múlva másodmagával — az említett férfival — tért vissza. Elmesélték, hogy öt év után kibékültek, kirándultak a Kanári-szigetekre, aztán Ilonka néni, a ismét összeházasodtak. Egy másik jósnő nőnek megjósoltam, hogy hamarosan meg fog halni a férje. Röviddel azután sírva telefonált, hogy a férje felakasztotta magát. Egyik ismerősöm családjában egymás után három halálesetet jövendöltem meg: a férjéét, az apjáét és az apósáét. De szívesebben közlöm a jó híreket. Például az itt jelenlevő Icának már akkor megjósoltam, hogy terhes, amikor ő még nem is sejtette. Elment orvoshoz, és kiderült, hogy igazat mondtam. (Ica bólogat.) Az egyik este három férfi jött hozzám, hogy tudassam velük, melyikük lesz a Mezőgazdasági Szövetkezet elnöke? Egy hét múlva egy nagy csomagot kaptam attól a férfitól, akinek megjósoltam a funkciót. A háláját fejezte ki, mert tényleg őt választották meg. Egy Ústí nad Labemből érkező hölggyel azt tudattam, hogy egy sokknak köszönhetően ismét fog hallani a süket kisfia. Megint jött a visszajelzés, amikor a jóslatom szerint visszanyerte a hallását... és még sorolhatnám a példákat. — Az olvasókat mostanában az érdekelné leginkább, hogy nem kerül-e teljes kátyúba ez az ország, meg tudunk-e élni önállósult fityingjeinkból? — Tudom, hogy a jelenlegi helyzet láttán hihetetlennek tűnik, amit a kártyák mutatnak, de van remény! Hamarosan rendeződnek a gondok, és fokozatosan javulni fog a helyzet. — Hát...bízzunk benne, hogy Így rendeltetett! MISKÓ ILDIKÓ FOTÓ: A SZERZŐ
