A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-04-02 / 14. szám
INTERJÚ Könyvek ■ előkészületben BESZÉLGETÉS VARGA ERZSÉBETTEL, A MADÁCH KIADÓ IRODALMI VEZETŐJÉVEL — Kedves Erzsi, mostanában mintha kevesebb verset jelentetnél meg, mint hajdanán. Valóban így van ez, vagy csak én gondolom így? Egyáltalán: írsz-e még verset? — Ha jól emlékszem, legutóbb az A Hét harmadik számában jelent meg versem... Igaz, amióta a Madách Könyvkiadó irodalmi vezetője lettem, nagyon keveset írok. Szerkesztőségünk létszámát ugyanis annyira lecsökkentették, hogy a munka mellett versírásra egyszerűen nem marad időm, erőm. A szerkesztői munkát nem lehet félkézzel végezni. Főleg ha a Madáchból ki akarom rekeszteni azt a borzasztó nyelvi igénytelenséget, amely az utóbbi időben az egész szlovákiai magyar sajtón eluralkodott. Ha meggondolod, hogy a nyelvi igénytelenség a legtöbbször logikai, gondolati igénytelenséget, sőt, gyakran gondolattalanságot takar, akkor szerintem a mai helyzet kimondottan elkeserítő. — Örülök, hogy szóba hoztad ezt a gondot, mert hosszú idő után te vagy az első az írók, újságírók, toll forgató emberek közül, aki kifejezésre juttatod nemtetszésedet. Nem említve persze azokat az embereket, akik évek óta azon fáradoznak, hogy valamiképpen megvédjék nyelvünk tisztaságát, vagy legalább gátat vessenek a további romlásnak. Gondolok Itt Jakab Istvánra, Mayer Juditra, Szabómihály Gizellára, Lanstyák Istvánra és a többiekre... — Hogy ők szélmalomharcot vívnak, azt azon is észreveheted, hogy mondjuk megjelenik egy-egy nyelvművelő cikk valamelyik lapban (szándékosan nem mondok címet), és a nyelvművelő cikk mellett találsz egy másikat, amely mintegy illusztrációként szolgál a nyelvművelő cikkhez: azt példázza, hogyan nem szabad írni. Sokszor még a saját lapjukban megjelentetett nyelvművelő cikk tanácsait sem fogadják meg a szerkesztők. Pedig magyar én nem azáltal vagyok, hogy verem a mellemet és kitűzöm a nemzetiszínű kokárdát, hanem azáltal, hogy szeretem, ápolom és igyekszem helyesen használni az anyanyelvemet. Persze hozzá kell tennem azt is, hogy az élő beszéd egy kicsit más kategória, bár a rádióban is sokszor hallok olyan beszélgetéseket, amelyekben a riportalany helyesebben beszél magyarul, mint a riporter, holott a szép magyar beszéd éppen a rádióriporter "szakmája", eszköze. Persze nem akarok most senkit kioktatni vagy támadni... — Valószínűleg bánt téged a dolog... — Igen, és azért említettem ezeket a jelenségeket, hogy hangsúlyozhassam: irodalmi vezetőként, szerkesztőként szeretném őket a Madáchból kizárni. Bizonyára a mi könyveinkben is vannak hibák, főleg azért, mert a szerkesztők számához viszonyítva sok könyvet adunk ki, s a sietségben figyelmetlenségből is követhetünk el hibákat, az említett nyelvi igénytelenségnek azonban a kiadónkon kívül kell maradnia. — Említetted, kevés szerkesztő dolgozik a Madáchban, sőt, ha jól tudom, volt egy olyan időszak is, amikor egyedül voltál kénytelen a könyveket szerkeszteni. így talán nem is annyira meglepő, hogy amikor hazatérsz a munkából, nem látsz hozzá verset, cikket írni... — Nehéz időszak volt, miután a nyáron kolléganőm, F. Kováts Piroska nyugdíjba ment. Nagyon hiányzik a tapasztalata, szaktudása. Rendkívül jó szerkesztő és kitűnő fordító volt. Nem tudom, pótolhatja-e majd bárki közülünk... — Régebben sokszor panaszkodtak a szerzők, hogy a Madáchban évekig kell várni, amíg megjelenik a kötetük. Ne firtassuk, mi minden volt ennek az oka. Sokszor tényleg a nyomda hibájából késett egy-egy könyv megjelenése. Ma mi a helyzet? — Ha most "késik" egy-egy kiadványunk, az elsősorban a pénzhiány miatt van. Á múlt év utolso negyedévére például olyan későn kaptuk meg az anyagi támogatást, hogy december égéig egyszerűen képtelenség volt "kihozni", megjelentetni a tervezett könyveket. Olyannyira "lemaradtunk", hogy még mindig a múlt évi könyveinken dolgozunk. — Ez mit jelent? Mely könyvek megjelenése várható a közeljövőben? — Megjelenik Ardamica Ferenc novelláskötete, Mácza Mihály Komárom (Történelmi séták) című könyve, Gyönyör József Közel a jog asztalához című könyve, napvilágot látnak Duba Gyula szatírái. Mindezek még a múlt évi kiadói tervben szerepeltek. — Persze te már olyan könyveken is dolgozol, amelyeknek a megjelenése 1993 első felében várható. — Folytatjuk az Új Mindenes Gyűjtemény kiadását, az idén a tizedik kötete jelenik meg. Szerepel tervünkben Duba Gyula új regénye, az Álmodtak tengert. A dokumentumok kiadását a Csehszlovákiai Magyarok Jogvédő Bizottságának dokumentumaival folytatjuk, ez Duray Miklós könyve. Gál Sándornak újabb publicisztikai kötete jelenik meg. Egyet azonban meg kell jegyeznem: most már nincsenek olyan merev terveink, mint amilyenek korábban, akár még két évvel ezelőtt is voltak. Minden nagyon képlékeny, sok mindentől függ, hogy végül megjelenik-e a tervezett könyv vagy sem. — Amióta a Madáchban szerkeszted a könyveket, melyik tett rád igazán nagy benyomást, melyik rázott meg vagy melengette meg a szíved? Melyiket szerkesztetted szívesen? — Az utóbbi időben három szép verskötetnek örültem a legjobban. Ozsvald, Zs. Nagy és Gál Sándor három különböző karakterű költő, a maga nemében mindhárom egyedülálló, s mindhármuk újonnan megjelent kötete irodalmi értékeink között lesz majd számon tartva. Legalábbis remélem. Ezeknek a köteteknek a szerkesztése élvezetes munka volt számomra, vagy talán nem is volt munka, ha a munkát úgy fogod fel, hogy az a szláv "muká"-ból származik, s tulajdonképpen "kín"-t jelent... Szóval e három könyv szerkesztése számomra egyáltalán nem kínt, hanem örömet jelentett. — Beszélgetésünket azzal a kérdéssel kezdtem, hogy írsz-e verseket, s te azt mondtad, hogy nem nagyon, mert kevés az időd. Egy versesköteted mégiscsak megjelenik a közeljövőben. Műfaját tekintve az "első könyved", hiszen gyermekverseidet fogja egybe. — Ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt két óv során megjelentettem már két leporellót, akkor nem az első gyermekkönyvem, de azért talán mégiscsak igazad van... A címe: A fecskebekecs, és Dolán György illusztrálta. — Ennek is már tavaly meg kellett volna jelennie... — Igen, de erre sem volt pénz, főleg az illusztrációk drágítják a kiadást. Szép illusztrációk nélkül azonban gyermekkönyvet szerintem nem érdemes megjelentetni. Beszélgetett: L DUSIK ÉVA 6 A HÉT
