A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-03-26 / 13. szám

LEPOROLT HISTÓRIÁK Egy bolondos „jegesember” Ez a felvétet annakidején bejárta a félvilágot. Golonka — botjával a jeget veri — s Taraszov arcába Önvallomás: "Amikor Taraszov lefasisztázott — mintha vi­pera mart volna meg — habzó szájjal, tiz tüdővel küzdöttem a szovjetek el­len." JOZEF GOLONKA Valamikor az ötvenes évek végén Klein tanító úr számtanból majd­nem megbuktat egy bozontos hajú, állandóan renitenskedő ne­bulót — Jožo Golonkát. Végül is az elevenebbnél is elevenebb gyerkőc megússza egy elégsé­gessel s így boldogan tekint a nyári vakáció elé. A suhanc a hosszú, meleg nyári napokat a Kuchajda-tó — akkor még bizo­nyára tisztább — viz_ében és annak környékén tölti. Ö a menő a gyerekek között és a szomszé­dok vele ijesztgetik estére haza­­vergödő komisz kölykeiket. Nyolcéves korában örököl egy agyonkurblizott korcsolyát és hoz­zá egy bodzafából készült "hoki­botot'. A sors sok nagyságot indított el ilyen giccsesen a világ­hírnév felé. 1950-ben lépi át először a pozsonyi téli stadion küszöbét. Felettébb temperamen­tumos természete, korongérzéke nem kerülheti el a szakvezetők figyelmét. 1956-ban 17 évesen mutatkozik be az első ligában. Minden "buliban" benne van, ahol megjelenik szinte szikrázik körü­lötte a levegő. Szívós és kemény mint a gránit, és így az "ezerfejű cézártól" azonnyomban meg is kapja a "Žiletka" (zsilett penge) becenevet. Jihlavára kerül kato­nának. A városkában éppen a szovjet junior válogatott ellen ünnepük a Februári Győzelem 10. évfordulóját. A csehszlovák gárda győz. Golonka kimenőt kap kivé­telesen — éjfél tizenkettőig. Ő aki világéletében szerette a zsivány­­ságot, csak úgy "heccből" egyik játékostársát a kirakatüvegnek nyomja s az nagy csörömpöléssel betörik. A kirakatban dölyfölő Gottwald, Hruscsov és Novotný portrék furcsa "testhelyzetbe" ke­rülve némán bámulnak a járókelők szemébe, akik közül többen gú­nyosan konstatálják, hogy leg­alább “valami" történik a város­ban. Az eset a bírósági asztalra kerül, Golonkát a vizsgálati fog­ságban egy asszonygyilkossal zárják közös cellábe. "Jutalomból" Čáslavba vezénylik, ahol egy Rácz nevű cigánytizedes ötven "hátraarcof csináltat vele egyvég­­tében. De Golonka itt sem adja fel és három hónap után vissza­kerül a jihlavai katonák közé. A csapatnak rosszul megy, a gárda a kiesés ellen harcol. De Jožo oroszlánként küzd minden mér­kőzésen, míg meg nem sérül. Kórházba kerül — a jihlavai katonacsapat létfontosságú mér­kőzésre készül a bentmaradásért. Egy szombati napon — a mérkő­zés délelőttjén — megszökik a villámhárítón a kórházból, és még aznap délután csapata győzelmé­nek főrészesévé válik. A főorvos betege "mesterhármasáról" a PRAVDÁBÓL szerez tudomást. Másnap menesztik a kórházból, de Jihlava csapata bentmarad az első osztályban. A csehszlovák nagyválogatott­ban 1959-től 1970-ig részese megannyi nagy győzelemnek és tragikus vereségnek. A csehszlo­vák válogatott sokáig nem tudott a szovjet válogatott ellen nyerni. (Kivéve az 1961-es svájci vb-ét, ahol Golonka sérülése miatt nem vehetett részt.) Végre az 1968-as grenoble-i olimpián megtört ajég, és a szovjetek elleni 5:4-es győ­zelem aranybetűkkel került be a hoki nagykönyvébe. Ezen a mér­kőzésen a csehszlovákok "cente­re" megszálottként — mintha ezen múlna az élete — tüzelt Konovalenko kapujára. Az ötödik gól után örömében, félőrülten verte a jeget, majd a szovjet kispadhoz korcsolyázott és hoki­botjával "elhegedülte" Taraszov­­nak a "Szajuz nyerusijt...". A szovjetek edzője magából kikelve üvöltötte: "Tü fasiszt!" De ezen az olimpián sem sikerült a koro­názás, mert a svédek elleni utolsó meccs 2:2 döntetlennel végző­dött. 1968 augusztusa óta szovjet tankok dübörögnek a Vencel-té­­ren. Az 1969-es vb-ét Stockholm rendezi. A világ sportsajtója kü­lönösen a csehszlovák—szovjet rangadóra kiváncsi. A játékosok a "zbornaja" elleni meccs előtt Jaroslav Holík és Golonka kez­deményezésére a címerben (ami a mezükön van) gyorstapasszal leragasztották a vörös csillagot. A dolog nem tetszett a vezetők­nek, de hallgattak. Végre elérke­zett a szovjetek elleni találkozó. A játékosok közül senki sem aludt, növekszik a feszültség, mert túl nagy a tét. Az első meccset 2:0-ra nyerik Golonkáék és a himnuszok elhangzása után nem fognak kezet a szovjetekkel. A visszavá­gó mérkőzés még drámaibb, de ezt is 4:3-ra nyeri a csehszlovák csapat. "Bitva jako pri Stalingra­de" — Irta a magáról "megfeled­kező" Rudé Právo a találkozó után. A döntés ismét a svédek elleni derbire marad. A "három­­koronások" 1:0-ra győznek s így Golonkának is be kell érnie a bronzéremmel. 1970-ben a St. Louis csapatához szeretne szer­vigyorog... ződni, de a "normalizált" hokive­zetőség nem adja áldását Golon­­kára. Útja később a németországi Reissersee csapatához vezeti, ahol játékosedzőként ért el sike­reket. 1989-ben nem megy a Slovan­­nak az I. hokiligában. A "bölcs" vezetés Anatolij Taraszovot hívja meg (aki ekkor már elmúlt 70 éves) a Slovanhoz, aki olyan •csodadoktor" minősítésben mű­ködik. Csoda nem történt, de Taraszov 20 év (!) távlatából is megemlíti Golonka fiának az 1968-as olimpián történteket. A hallottakhoz a "hokicsászár" nem fűz kommentárt. A népszerű Jóži világhírű jégkorongozó volt, isten­igazából veszíteni sosem tudott és nem is szeretett. Jozef Golon­kának — aki 1938-ban született — sosem adatott meg, hogy olimpiai vagy világbajnok legyen. A válogatottban 134 mérkőzésen szerepelt és 82 gólt ütött. Sőt, ami szinte hihetetlen, még a csehszlovák bajnokság során (1956—1969) csapatával a Slo­­vannal egyetlen alkalommal sem szerezték meg a bajnoki címet. Pedig, de sok szurkoló vesztett ezen, ha netán fogadásra került sor. BABIÁK LÁSZLÓ HOGY MIK VANNAK? Szcrgej Bubka, a rúdugrás koronázatlan királya, ki tudja, hányadik világcsúcsát állította fel a napokban. Az ukrán szárma­zású extraklasszis szabad téren és fedett pályán is toronymagasan vezet a többiek előtt: míg a legjobbak az 590 centiméterrel hadakoznak, addig Szergej több mint két arasszal magasabbra helyezi a lécet. Nos, a fenomén világcsúcsa után kijelentette, hogy valószínűleg nem indul majd a torontói fedettpályás világbajnokságon, s az is előfordulhat, hogy nem lesz ott augusztusban Stuttgartban sem a szabad­térin. Ennek pedig egészen egyszerű oka van: a piszkos anyagiak. Ismeretes, hogy egy egész sor kiváló atléta kijelentette, amennyiben nem változtatnak a vb-k díjazásán, bajkottálni fogják azokat. A torontói világbajnokságot már több csillag lemondta, s ha ez így folytatódik, akkor valós lehet a fenyegetés. Azaz nyugodtan módosíthatjuk a mondást: Keresd az asszonyt! Keresd a pénzt!-re... * * * Nem mindennapi eset történt a Sao Paolo—Corinthians mérkőzésen. Egy sza­bálytalanság miatt a bíró 11-est ítélt a Corinthians ellen, s amikor az egyik legjobb brazil labdarúgó, Rai a büntető­pontra állította a labdát, egy néző ellopta onnan. Történt pedig, hogy az egyik vérmes szurkoló egészen egyszerűen áttörte a rendőrkordont, a vizesárkot, berohant a pályára, felkapta a pettyest, s elvegyült a tömegben, gondolván, így megmenekítheti csapatát az általa jogtalannak ítélt bünte­tőtől. Persze az is lehet, hogy csak egy szuvenírt szeretett volna szerezni. Mindenesetre Rai a pótlabdát úgy vágta a bal felső sarokba, ahogy kell...

Next

/
Thumbnails
Contents