A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-01-08 / 2. szám
SORSOK Az álomherceg segítséget nyújtott az érsekújvári Galéria XC és a Városi Művelődési Központ is a szervezésben. Támogatóink nélkül talán még a Béke mozi terembérletét se tudtuk volna kifizetni, amely négy napra komoly összeget jelentett. A jubileumi fesztiválunkat szintén támogatták az előzőekben felsoroltak. így például a régi politikai "garnitúrától” szinte öt perccel a leváltása előtt kaptuk meg az állami támogatást. A 4. és 5. fesztivált összehasonlítva elmondanám, hogy a 4.-en tíz ország negyven művésze vett részt, az 5.-en pedig kb. húsz országból több mint ötven művész érkezett hozzánk. Megpróbáltunk áttérni egy újabb koncepcióra, egy másféle szervezési módra, egyrészt azáltal, hogy elég sok tengeren túli előadót is meghívtunk (pl. Japánból, Kanadából, az USA-ból stb ), másrészt pedig tavaly már vándprfesztivált szerveztünk. Tehát miután Érsekújváron lezajlott a négynapos akció, ahol minden vendégünk fellépett, Pozsonyban és Prágában összesen húsz műsor volt, majd Karlovy Varyban szinte az egész újvári műsor megismétlődött. Tavaly már nevet is adtunk a fesztiválnak. Kiderült, hogy a világon mi rendezünk olyan alternatív művészeti fesztivált, amely nem tematikus, vagyis minden művészeti ág, irányzat bemutatkozhat egy helyen, tehát a művészeteken keresztül kommunikálhatnak az emberek. Ezt még hangsúlyosabbá szeretnénk tenni a jövőben. — Év közben miben mutatkozik meg ez az együttműködés, kommunikáció a nemzetek, illetve az egyes művészeti ágak, irányzatok között? R.: — Örvendetes tény, hogy újabb és újabb barátságok szövődnek a keleti és a nyugati művészek között, ami hatással van a művészi tevékenységükre is. Másutt is rendeznek különféle fesztiválokat, és az új ismeretségeket további meghívások követik. Például tavalyelőtt azzal a céllal jött Érsekújvárba Juien Blaine, marseille-i alpolgármester, költő, szerkesztő és performer, hogy egy estre való művészt válogasson, akiket meghívott a tarasconi 9. kortársköltészeti fesztiválra, ahová mi is, Zalaba Zsuzsával együtt kijutottunk. Remélhetőleg sikerül nemcsak országon belüli, hanem Közép-Európán belüli vándorfesztivált is szerveznünk a Lengyelország—Csehország—Szlovákia—Magyarország—Románia tengely mentén, így a művészek továbbutaznának fellépésekre az említett országokba — Végül is milyen volt ezeknek a fesztiváloknak a hangulata? R.: — Úgy tapasztaltam, hogy nagyszerű, az éjszakai előadások után még hajnalig vitatkoztunk, miközben zenét hallgattunk. Rendezvényünk minden érdeklődő előtt nyitott, hiszen a művészek nemcsak egymásnak akarják bemutatni műveiket, hanem a nagyközönségnek is. Célunk, hogy elindítsunk az emberekben egy folyamatot, amelyre vagy a helyszínen (a viták során), vagy pedig odahaza (hosszabb töprengés után) reagálhatnak a nézők. Miskó Ildikó Karinthy Gábor költőt ma már alig ismerik. Csak a filológusok és könyvbúvárok tartják számon. Pedig nem is olyan régen misztikus fény vette körül, anekdotákat terjesztettek róla. Az egyik tréfás történet tényleges katonai szolgálatáról szól. A hadseregnél nem sokra mentek vele, csak esetlett-botlott a számára idegen környezetben. Egy ízben, gyakorlatozás közben ráordított az őrmester, mért nem fordul a parancs szerint jobbra és balra, A költő ártatlan képpel nézett rá, és csöndesen kérdezte, tulajdonképpen miért kell neki jobbra és balra fordulnia. Az őrmestert ezekre a szavakra a guta kerülgette. Rövid időn belül le is szerelték a költőt, mert alkalmatlannak találták a katonai szolgálatra. Apja, Frigyes klasszikus íróvá lett, féltestvére, Ferenc ugyancsak előkelő helyre került a magyar irodalomban. A családban Gábor volt a költő, ezt apja is elismerte, és büszke volt rá. Ő volt Karinthy első fia, anyja Judik Etel színésznő volt, akit az író romantikus körülmények között szöktetett meg első férjétől. Gábor 1914-ben született, s még négyéves sem volt, amikor elvesztette édesanyját, akit a nagy spanyolnát hajár vány vitt el. Ettől fogva a kisfiú élete csupa hányattatás volt. Apjának kevés ideje volt arra, hogy fiával törődjön. Nem változtatott ezen apja második házassága sem. "Ebben az időben már otthon laktam, apáméknál. Akkor született az öcsém, Cini. Apám feleségül vette Böhm Arankát, és úgy döntött, hogy lakjunk mindig együtt. Kertész Tomi is, aki Aranka első házasságából született". Ebből az időszakból való az ismert anekdota, amely bejárta az. országot: A gyerekek összevesztek, és a két idősebb a legkisebbet, Cinit püfölte. Az apa fölkiáltott: — Nézze csak, Aranka! A maga fia és az én fiam veri a fiunkat... "Arankát sose szerettem — vallotta önéletrajzában — Karinthy Gábor. Cinit első perctől fogva és mindig, pedig egész más természet, mint én. Zárkózott, komor, szomorú voltam, félrehúzódó és magányos, ő pedig élénk, vidám, játékos. Engem csak a költészet izgatott, őt minden más — főként a labda." A Lónyai utcai református gimnáziumban tanult, de egyáltalán nem volt jó tanuló. A/ irodalmat kedvelte a legjobban. Irodalmi tehetsége már itt megmutatkozott. Hangszóró címmel lapot szerkesztett iskolatársaival: Szendrő Józseffel, a későbbi színésszel, Deveeseri Gáborral, Szilágyi Endrével és Benedek Istvánnal. Később rövid ideig bölcsészhallgató volt, majd a Színházi Élethez került. Ezután a Szép Szó munkatársa lett; itt megismerte Ignotus Pált, Radnótit, József Attilát és másokat. "Amig még otthon laktam — vallja — a lakásunkon találkoztam apám író barátaival, főként Kosztolányival, Somlyó Zoltánnal, Füst Milánnal; később a Hadik kávéházban, s amikor a Reviczky utcába költöztek, a Centrálban kerestem föl apámat, itt Szabó Lőrinceel, Erdélyi Józseffel ismerkedtem meg. A Nyugat-hoz. Devecseri vitt fel, több versemet közölték, Babushoz aztán rendszeresen följártunk, gondosan olvasta, és bírálta verseinket. 1937-ben megjelent egy szerény kötelem a Nyugat kiadásában, Étel és ital címmel." Ebben az időben abból élt, amit itt-ott keresett, s amit apjától kapoU. Apja halála után teljesen támasz nélkül maradt. Cini és mostohaanyjának első házasságából született fia, Tomi segítették ki olykor néhány pengővel. Az Írók komoly tehetségnek tartották. Szerb Antal többek között ezt irta róla: "Költői attitűdje az expresszinistákra emlékeztet: laza nyugtalanság, önmaga ellen forduló tépelődés, torz és erőszakos hangok, az erőszak képei és az erőszaktól való borzalom, gyötrelmes, vajúdó víziók költészete. De költészet: vízióit sohasem érezni pózosnak hazugnak. Legfőbb mondanivalója: a saját sötét mélységeitől való félelem: ez a vörösmartys fóbia." Lelke egyre jobban elsötétül. Súlyos neuraszténia kínozza, de lehet, hogy skizofrénia. "Nap mint dúskálok, én, fájdalomhercegJ Gyémánt jajgatásban, míg lobogó percek/ Vonulnak fölém hídban" — Írja egyik versében. A fájdalomherceg név rajta is marad. A háború után egyre nehezebben viseli az életet. Iskolatársa, Benedek István a kiváló író és elmeorvos veszi szárnyai alá. Többször ír róla, a legemlékezetesebben az Aranyketrec című könyvében. Az Aranyketrec az elmebajosok egyik intézete, ahol Karinthy Gábor is otthonra talált. "Az Aranyketrecben találkoztunk újra, 1952-ben; azóta el sem váltunk egymástól, csak kényszerűségből egyszer rövid időre. Nyilvánvaló volt, hogy önálló életvezetésre képtelen. De verset írni még tudott, szebbnél szebbet" — emlékezik Benedek István. Itt írja a költő a Szomorú éneket is: "Nem kell az élet. Fáj a fénye/ S a napok bús pergése és/ Nem kell a napsugár s az alkonyJ Az öröm és a szenvedés.../ Letűnt a délután, a fáradt/ És búcsúzik az esti fény.../ Kietlen és sivár a lelkem/ És meg akarok halni én." Hogyan telnek az Aranyketrecben napjai? Fcl-alá járkál vagy az egyik sarokban áll mozdulatlanul. Aztán vécépapírral törli le a bútort, ágyát, könyveit. "A nyomott hangulat egyre fokozódik. És az életképtelenség is — írja Benedek István. Már teljesen fordított az életrendje: délelőttjét ágyban tölti, délután négy órakor kezd fölkelni, este nyolcra elkészül, de. akkor még »össze kell szedni a gondolatait«, tiz. órakor fogyasztja el a jéggé dermedt reggelit, ebédet és vacsorát, aztán hozzákezd a lefekvési ceremóniához. Hajnalba kerül ágyba." Hatvanéves korában jelent meg összes verseinek, fordításainak kötete, a Bánat. De már nem tudott örülni neki. O már egészen más világban élt, nem a földi létben. Olyan észrevétlenül halt meg, mint ahogy egyik versében megjósolta. Lehajolt, hogy bekösse a cipője fűzőjét. Hirtelen agyvérzést kapott, s nyomban meghalt. Sztoriik a percek és az órák, ha ébredt és ha lefekükdt. A hátán hordta koporsóját, megbotlott és beléfekiidr. Dénes György A HÉT 7
