A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-03-26 / 13. szám
HARMINC ÉV A JÓKAI NAPOKRÓL Újra évfordulót ünnepelünk, ami "kisebbségi helyzetünkben nagy szó és nagy öröm, mert hogy idáig elérkeztünk, azt saját magunknak, nemzeti kiállásunknak, no meg részben a kultúrát tisztelő szlovák szerveknek is köszönhetjük. A Komáromban évente megrendezett amatőr színjátszó csoportok seregszemléjéről, a Jókai Napokról beszélek, amely ez évben ünnepli működésének harmincadik évfordulóját. Az indulást 1963-ban egy szavalóverseny jelentette, akkor kezdte a csehszlovákiai magyar műkedvelő színjátszás intenzívebben élni a maga életét. Kultúrháznak kinevezett iskolákban, dohos kocsmahelyiségekben, ahol ha fűtöttek, füstölt a kályha, egyetlen villanykörte szolgáltatta az ún. színpadi világítást, a díszletek kezdetlegesek voltak, a kiejtett szó különböző tájak jellegét bírta, és a csoportok legszívesebben a közönségízlést vélték kiszolgálni, régi operettekkel, poros népszínművekkel, avitt polgári vígjátékokkal... Csupán a lelkesedés volt valódi, a meggyőződésük, hogy nemes ügyet szolgálnak. Ennek köszönhető tulajdonképpen a fejlődésük. Eleinte ugyan vitázni kellett egy-egy színvonalasabb, komoly művészi tartalommal bíró darab előadásáért, és eredményként könyvelhető, hogy az ötvenes évek elejétől kezdve, a komáromi seregszemlén résztvevő csoportok egynémelyike már igényesebb játékkal is jelentkezett, abban a reményben, hogy rendezvényeinken az első helyezettek közé kerülnek. Ez a fejlődés részben a tapasztalt, régi rendezők, de nagyrészt igényességükben törekvő ifjúság javára írandó, mint ahogy ennek eredménye az idővel megrendezett irodalmi színpadok jelentkezése, az íróolvasó találkozók stb. így kezdődött és folytatódott az öntevékeny hazai magyar színjátszás, melynek műsorait szlovák, cseh és magyarországi csoportok vendégjátékai is gazdagították. Szakmai fejlődésünkben, a kerületi és országos tanácsadótestületek segítették őket, mindezek eredményeként válhatott a komáromi seregszemle egyre színvonalasabbá, változatosabbá. Persze sokat köszönhettek a többnyire jószándékú kritikusok észrevételeinek is. Vitathatatlan eredmény tehát, hogy a színjátszó csoportok ma már korszerű kultúrházakban léphetnek fel. A szereplők egyre tisztábban beszélik anyanyelvűnket. Mint említettem, jelen voltam az indulásnál, mintegy húsz alkalommal részt vettem a zsűriben, és a bizottság tagjaival egyetértve bátorítottuk az itt-ott elkedvetlenedőket. Igyekeztünk tudatosítani, hogy szereplésükkel felelősséget vállalnak, küldetést teljesítenek. Igyekvésük, fáradozásuk felmutatható eredménye ez az évforduló, immár a harmincadik, melyet remélhetőleg még továbbiak is követnek. Annál inkább, vagy éppen azért, mert körülöttünk új világrend van kialakulóban. Hinni szeretnénk, sót reméljük, hogy öntevékeny színjátszóink lelkesedése nem lanyhul, és sikerrel viszik tovább a fáklyát, és követendő példaként szolgálnak az egyre inkább öntudatra ébredő, bár néha még csupán iskolapadot koptató ifjúságnak. Reméljük, hogy versenyképességük érdekében nem hagyják figyelmen kívül az idősebb generáció tapasztalatait és foglalkoztatnak egy—két élenjáró régi csoportot is miközben nevelik a kezdőket, felélesztve bennük is a lelkesedést, mely nélkül njncs haladás. Ne féljenek attól, hogy a "mennyiség" a "minőség" romlását idézi elő. Ha ehhez tartják magukat, akkor feltámaszthatják az amatőr színjátszás legszebb eredményeit, és a közönségükkel is sikerül megértetni, hogy a műkedvelő színjátszás nem csupán "kikapcsolódás", szórakozás, hanem egy szép jövő kialakulásához hozzájáruló társadalmi erő, hogy az amatőr színjátszók igyekezete, darabválasztása, közreműködése nevelő hatással bír. A színjátszók gondja a társadalom gondja, mely figyelemmel kíséri fejlődésüket és majd egyre többen látogatják a komáromi seregszemléket, melyeket okkal és joggal tartunk nemzeti létünk legrangosabb kifejezési formájának, őszinte nemes célkitűzésnek. Ezért kell minden nézőnek tudatosítania, hogy jelenlétével nemzeti létünk fennmaradását biztosítja. DÁVID TERÉZ A HÉT 1
