A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-01-08 / 2. szám
"A régi bizánci típusú politizálás volt ilyen..." GONDOLKODÓ Mondja Csáky Pál (MKDM), a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának képviselője — Szégyellem magam az állami vezetés helyett is, hogy a XX. század végén nemzetközi sajtóértekezleten kell tájékoztatni a nyilvánosságot a kisebbségi jogok csorbításáról — jelentette ki Csáky Pál, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom pozsonyi parlamenti kípviselője azon a sajtótájékoztatón, amelynek témája a magyar kisebbség nyelvi diszkriminációja volt. Elsőként a magyar helységnévtáblák eltávolítása került szóba. Milyen lépéseket tudnak tenni a magyar kisebbség parlamenti képviselői annak érdekében, hogy a magyar helységnévtáblák ismét a helyükre kerüljenek? — kérdezem Csáky Páltól. — A helységnevek kétnyelvű megnevezése egy olyan alapvető jog, amelyet minden jogállamban maximálisan tiszteletben tartanak. Ahol ez nem így van, az az állam a mi nézetünk szerint nem jogállam. Nagyon sajnáljuk, hogy a Szlovák Köztársaságban ezt nem szabályozza törvény. Lényegében itt egy joghézag van. Tehát egy az egyben egyetlen törvény sem mondja ki, hogy a táblák nem lehetnek ott. Mindenki az érvényes jogrendben manőverezik. Mi azt állítjuk — s azt hiszem ez nem manőverezés —, hogy az alkotmány biztosítja az információhoz való jogot és az anyanyelv használatát. Tehát ez egy alkotmányos alapelv, amely ebben a nem éppen jó szlovák alkotmányban is jelen van. Ennek megfelelően jogosan teszik ki a kétnyelvű megnevezéseket akár a középületekre, akár a községek, a városok vagy az utcák nevét jelölő táblákra. A szlovák kollégák lényegében ezt az alkotmányos alapelvet nem is tudják cáfolni, de nagyon csúnya és antidemokratikus módon egy rendeletre hivatkoznak. Ez a közúti közlekedésről szóló rendelet, amely előírja bizonyos táblák normalizálását, és előírja azt, hogy milyen táblák hol lehetnek, illetve, hogy hol nem lehetnek. Én úgy vélem, ez egy teljesen manipulativ hozzáállás. Egy rendelet jogilag tízszer kisebb érvényű és erősségű, mint egy alkotmány. Nem beszélve arról, hogy a nyelvtörvény sem tiltja a kétnyelvű helységnévtáblákat, igaz, hogy nem is engedi meg. Ugyanúgy a helyi önkormányzatokról és az államigazgatásról szóló törvény sem tiltja ezeket. Tehát ezért is szüksége van a szlovákiai magyarságnak és a — remélhetőleg — demokratizálódó Szlovákiának arra, hogy legyen egy végrehajtási törvény — amely a nemzeti kisebbségek és az etnikai csoportok jogairól szóló alkotmánytörvényhez kapcsolódna—, amely kimondja, hogy a kisebbségek által lakott területeken kötelezőek a kétnyelvű helységnévtáblák. Mi ebből nemzetközi ügyet csináltunk. Felhoztuk az Európa Parlament képviselői előtt is, akik meglehetősen csóválták a fejüket. — Az utóbbi időben egyre gyakrabban hallunk a magyar keresztnevek anyakönyvezésének megtagadásáról. — Ez egy újabb őrület, amely lényegében a többségi nemzet komplexusaiból adódik. A magyar történelmi neveket is fonetikusan írják át. Azt hiszem, hogy ez nem egy európai szellem. Egy XIX. századi nemzeti bezárkózási görcs. A névhez, a vezeték- és keresztnévhez minden állampolgámalcjoga van. Mi azért harcoltunk, hogy a szlovák alkotmány egyértelműen kimondja, hogy minden kisebbségnek joga van a saját identitásához. A szlovák kollégák ezt nem szavazták meg. Úgy vélem, minden demokratikus ország alapelve és minden megbékélés — ha szabad így fogalmaznom —, nemzeti megbékélés egyik alapelve, hogy elismerjék a jogunkat arra, hogy magyarként teljes értékű emberként élhessünk ebben az országban. Semmi mást nem akarunk. Remélem, hogy ez a fajta görcs csak átmeneti lesz, és a szlovák barátaink is rájönnek arra, hogy ezzel saját magukat teszik nevetségessé. — Valamilyen törvény vagy rendelet kimondja egyértelműen, hogy a magyar keresztneveket nem anyakönyvezhetik? — Kelet-Európábán vagyunk, ne felejtsük el. Sokan tiltakoznak, amikor ezt mondom, hiszen ez Kelet-közép-Európa. Erre én azt válaszolom, ahhoz, hogy ez Közép-Európa legyen bizonyos módszereknek meg kellene változniuk. Ez is olyan módszer, amelynek meg kellene változnia. A magyar keresztnevek anyakönyveztetésének a kérdése sincs törvényileg tisztázva Szlovákiában, s lényegében mindenki azt csinál, amit akar. A régi bizánci típusú politizálás volt ilyen, hogy szándékosan zavarosban hagyta a dolgokat. — Mit lehet tenni ilyen esetben? — A már említett alkotmánytörvény-tervezetünkben ez is benne lesz. Ha ezt elfogadja a parlament, akkor törvényileg szabályozva lesz a magyar keresztnevek anyakönyveztetése. — A Szlovák Televízió hírműsorainak új főszerkesztője, Bohuslav Piatko november 1&-i utasítása értelmében a tévé magyar adásában tilos a helységnevek magyar megfelelőjét használni. Itt milyen törvényre hivatkoznak? — Erre megint csak nincs törvény. A szlovák jogrendszerben rengeteg a tisztázatlan kérdés. Mi nagyon keményen tiltakozunk az ellen, hogy a szlovák alkotmányba az államnyelv fogalma kerüljön be. Ugyanis az államnyelv nincs definiálva. Nincs leírva egyértelműen, hogy mit is jelent. Mi ugyan szorgalmaztuk, hogy fogadjanak el egy definíciót az államnyelv fogalmára. Jelen pillanatban azonban ez nincs, és minden hivatalnok ezt a saját szája ize szerint magyarázza. Itt gőzerővel egy nemzetállam épül, amelynek az egyik jellemzője az, hogy a mi jogainkat, sajnos, csorbítani akarja. Mi a szlovák parlamentben nem tudunk átültetni dolgokat; amit tenni tudunk annyi, hogy hallatjuk a hangunkat. Jelenleg stratégiailag az a legfontosabb lépés, hogy megpróbáljuk ezt a témát nemzetközivé tenni. Abban a pillanatban, amikor megengedjük, hogy ezt a kérdést Szlovákia határain belül zárják, óriási veszélybe kerülünk. — A beszélgetés során már említettük az önök által kidolgozott alkotmánytörvény-tervezetet a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok jogairól. Szeretném, ha röviden ismertetné ezt a tervezetet. — Az alkotmánytörvény-tervezet hét cikkelye azokat az alappilléreket tartalmazza, amelyekre egy későbbi berendezkedés — először is a jogok garantálása, másodszor a későbbi autonóm berendezkedés — épülhet. A törvénytervezet első cikkelyében olyan csoportokként definiálja a kisebbségeket, amelyeknek az identitása, a nyelvi, kulturális és egyéb jellemzői eltérnek a többségi nemzettől, s jelentik igényüket arra, hogy csoportként szeretnének létezni. A további cikkelyek a nemzetközi dokumentumok szellemében az állam szempontjából garantálják, hogy az állam a tolerancia és a dialógus szellemében fog viszonyulni a kisebbségekhez, s az oktatás területén is figyelembe veszi a kisebbségek érdekeit, tehát a kisebbségek kultúráját és történelmét. A következő cikkely a tételes kisebbségi jogokról szól, itt kötődik az alkotmányhoz. Az alkotmányban garantált jogokon kívül deklarál még bizonyos jogokat. Ezek pl. az identitáshoz, a szülőföldhöz, az önkormányzathoz való jog. A következő cikkely a tiltó cikkely. Ebből két dolgot szeretnék 4 A HÉT
