A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-03-19 / 12. szám
RGYELÖ demokrácia megőrzése és a gazdaság fellendítése érdekében. Természetesen a nemzeti kisebbség érdekképviselete igazából csak úgy képzelhető el, ha maguk az érintettek fogalmazhatják meg, mire van szükségük, hogyan képzelik el a jövőjüket. Ehhez viszont nemcsak a megfelelő szervezeti kereteket (területi, regionális és személyi autonómia formájában) kell megteremteni, hanem mindenekelőtt azt az új szemléletmódot, amely egyszer s mindenkorra leszámol a bizalmatlansággal és főleg azzal a felfogással, hogy a demokrácia a többség diktatúrája. A számarány ne legyen többé minősítés is, tehát a többség ne úgy akarja rákényszeríteni a kisebbségre az akaratát, mint ahogy eddig már számtalan esetben megtette, hanem fogadja el egyenrangú partnernek a lélekszámában talán gyengébb, de minőségileg semmivel sem alábbvaló másik nemzetet. Hogy az Együttélés ennek nyomatékot is adjon, elvetette az eddig használt nemzeti kisebbség fogalmát, és ezentúl a nemzeti közösség meghatározást tartja elfogadhatónak. Az utóbbi időben elterjedt társ-EMELT FŐVEL Az Együttélés 1993. február 27—28-án Komáromban tartotta IV. országos kongresszusát. A tanácskozást nagy mértékben meghatározta az a gyökeresen megváltozott belpolitikai helyzet, amely Csehszlovákia kettéválásával 1993. január 1 -je után kialakult. Szükségszerűen elvált egymástól a politikai mozgalom csehországi és szlovákiai része, s ezentúl a két szervezet egymástól függetlenül (de szorosan együttműködve) fejti ki tevékenységét. Nyilvánvalóan nem lesz könnyű a csehországi nemzeti kisebbségek politikai érdekképviselete, hiszen lélekszámúk jóval csekélyebb, de az ország kettéválásának szomorú következményeként most már egy új csehországi kisebbség, a 400 ezres csehországi szlovákság is hallathatja szavát. Feltehetően hamarosan felismeri új helyzetét, és keresni fogja az együttműködés lehetőségeit az országban élő lengyelekkel, magyarokkal, németekkel és más nemzeti kisebbségekkel. Alaposan megváltozott azonban a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségek helyzete is. Az önállósult ország egyszeriben teljes jogú szubjektuma lett a nemzetközi politikai és gazdasági életnek, s most már egyedül kell döntenie minden lényeges kérdésben, s nem számolhat sem a szövetségi kormány, sem az önálló Csehország támogatásával. Sajnos úgy tűnik, Szlovákia még nem készült fel kellőképpen erre a szerepre, ráadásul a kormánypárt energiái nagy részét is inkább a hatalom megkaparintására fecsérli el, szinte menekül az egyre nagyobb méreteket öltő gazdasági problémák elől. Duray Miklós elnöki beszámolójában egyértelműen leszögezte: a jelenlegi kormány alkalmatlan az ország vezetésére, antidemokratikus intézkedései nemcsak a nemzeti kisebbségeket sújtják, hanem veszélyeztetik a szlovák nemzet érdekeit is. Egy más kormányra és egy másfajta politizálásra van szükség — szögezte le az Együttélés elnöke, s mintha csak szavait akarta volna igazolni Harna István parlamenti képviselő, aki felszólalásában olyan gazdasági mutatókat sorolt fel (ezek kivétel nélkül az állami költségvetés hiányát, valamint az eladósodás aggasztó méreteit bizonyították), amelyek hallatán minden felelősen gondolkodó állampolgár joggal aggódni kezd nemcsak a saját, hanem az ország jövője miatt is. Nem véletlen, hogy a kongresszuson elfogadott dokumentumok többsége elsősorban Szlovákia gazdasági helyzetével és az állampolgárok életszínvonalával foglalkozott, s megoldási alternatívákat kínált az ipar, a mezőgazdaság, az egészségügyi ellátás, a szociális helyzet fellendítésére és javítására. Több felszólaló rámutatott arra, hogy a központosító törekvések, a vállalkozókat sújtó adópolitika az egyszer már csődbe jutott szocialista gazdálkodás felé viszi az országot, s a diktatórikus irányítási módszerek megakadályozzák a helyi és regionális kezdeményezések érvényesülését. Nemcsak a nemzeti kisebbségek érdeke, hogy az önkormányzatok és a régiók megerősödjenek, hanem a többségi nemzetnek is szüksége van erre, a nemzet kifejezést Duray Miklós szerint úgy kell értelmezni, hogy a magyar nemzeti közösség a szlovák nemzettel egyenrangúnak tekinti magát, s ugyanakkor továbbra is az "egyetemes" magyar nemzet része marad. Többen rámutattak, hogy ezt a gondolatot a szlovák nemzetnek is magáévá kell tennie, s ez bizony még el fog tartani egy ideig, addig viszont gyakorlati politizálást kell folytatni az Együttélésnek, s követelményrendszerében igazodnia kell a ma érvényes nemzetközi normákhoz. Számos felszólaló konkrét példákkal szemléltette a kisebbségi jogok módszeres megcsorbítását (a nemzetiségi óvodákra és kisiskolákra leselkedő veszélyek, a magyar nyelven folyó egyházi szertartások nehezítése vagy megtiltása, kivált Nyitra környéken, az államigazgatás törvénysértő önkényeskedései stb.). Mások a mozgalom belső szervezettségének a megszilárdítása mellett szálltak síkra. Végül is az Együttélés nem alakult át politikai párttá, de a módosított alapszabály már előírja a tagok nyilvántartását, a tagdíjakat, és meghatározza a mozgalom eszmei irányvonalát is: olyan, a liberális és a konzervatív eszmerendszert egyaránt a sajátjának valló politikai tömörülésnek tartja magát, amely mind jobbról, mind pedig balról nyitott azok számára, akik egyetértenek az Együttélés elképzeléseivel és célkitűzéseivel. LACZA TIHAMÉR Fotó: M. Nagy László A HÉT 7
