A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-03-12 / 11. szám

M ES lOTT S C-VITIMIN Az 1498-as esztendő kezdetén az Indiába tartó Vase» da Gama töljegyzi: a legénységnek dagad a lába, a keze, az ínye. Betegek. Szerencsére egy másik hajó legénysége — akikkel útközben találkoznak, és akik eligazítják őket Mombassa (jelenleg Kenyához tartozó) kikötője felé — pompás narancsokat ad nekik a készletükből. A legénység mind egy szálig meggyógyul. A rejtélyes csapást ugyanis a C-vitamin hiánya okozta. Ez a betegség az emberiség egyik legnagyobb ellensége volt, több millió személyt ölt meg, míg a gyógyászat fölé nem kerekedett. A betegség mai elnevezése a XVI. század közepén alkotott latinos kifejezés, a scorbutus származéka, amelyet John Echth holland orvos teremtett meg antik skandináv szavakból kiindulva. A betegségnek és megismerésének bonyolult a története. Például Vasco da Gama egyes kor- és vetélytársai sosem szenvedtek skorbut­­ban: sem Kolumbusz spanyol tengeré­szei az Atlanti-óceánon való átkelések során, sem James Cook angol legény­sége a későbbi csendes-óceáni köruta­kon. Vagy személyes ellenállóképessé­güknek, vagy az egymáshoz közeli szárazföldeken fölvett friss gyümölcs- és zöldségkészletnek hála, őket a jelek szerint elkerülte a betegség. Ugyanek­kor, ugyanezeken a vizeken a hosszabb távokra, rosszabbul fölszerelkezve induló Fernao de Magalhäes portugáljaira, Jacques Cartier franciáira és Samuel Wallis britjeire könyörtelenül lesújtott. Azok, akik a bennszülöttektől elsajátítot­ták a kókuszdiónak, bizonyos növények kérgének és bizonyos füveknek az áldásos hatását, a titkot sajnos nem testálták utódaikra. A portugál, spanyol, brit és holland hajósok minden bizonnyal hallottak a déligyümölcsök jótékony hatásáról, csakhogy összetévesztették az aprócska zöldekkel, amelyek keve­sebb vitamint tartalmaznak; a friss gyümölcsöt a tartósította!, a természetes levet a főzött, sűrített, így-úgy tartósított lével. Nem csoda, hogy szegény orvosok nyomot tévesztettek, és sokáig egymás­nak is ellentmondó magyarázatokat adtak a skorbutra. Egyesek elkeresztel­ték "szárazföldi betegségnek", és valami "lelki hullámzást" okoltak érte; mások az éghajlat nyirkosságát és a hajófenék fülledségét tették felelőssé, mondván, hogy ezek gátolják a (nem sokkal korábban fölfedezett) bőrlégzést; voltak, akik a rezet és egyéb, a konyhákban használatos fémeket hibáztatták, mérge­zésre gyanakodva; mások a "mérgezést" az egyhangú kosztnak tudták be. Akad­tak, akik mikrobák hatását tételezték föl. Csak arra nem gyanakodott senki, hogy esetleg valamely lényeges elem hiányoz­hat a táplálékból. Hasonló összevisszaság volt tapasz­talható a gyógymódok terén is. Lúgos és savas hatásokban gondolkodva egyes doktorok malátalét, állati belsőségek sűrítményéből készült leveseket, csalán­főzetet javallottak. A többség úgy vélte, hogy a déligyümölcsök hatásosságának oka savasságuk és oxidálóképességük, ezért inkább kénsav fogyasztását aján­lották. A matrózok utálták, itták — és továbbra sem gyógyultak meg. James Und skót tengerészorvos volt az első, aki az 1700-as években módszeres vizsgálatokat végzett, ezek a kezdeti lépések azonban nem voltak alkalmasak arra, hogy kiderítsék a friss gyümölcsök hatásosságának valódi okát, és az őrült elméletek tovább burjánzot­­tak. A XIX. században még mindig az tünetegyüttes, mely a "Bariowkór" nevet kapta. Eleinte ugyanis senki sem vette észre, hogy ez a betegség nem más, mint a skorbut. A megoldás akkor kezdett lassan megszületni, amikor Axel Holst, Pasteur és Koch egykori tanítványa módszeres kísérleteket végzett tengeri­malacokon. A táplálkozás es a tápjalék­­hiány következményeit vizsgálta. Ö volt az első, aki egyértelműen megállapította, hogy a skorbut táplálkozási hiánybeteg­­sóg. Később, 1912-ben, a betegséget egy fiatal lengyel vegyész, bizonyos Casimir Funk nitrogénvegyületek hiányá­Gyermekkori tengerészregényeinkből Imindannyian jól ismerünk egy rémes betegséget, a skorbutot azt talán kevesebben tudja kórt csak a századunk élső felében sikerült végleg legyűrni. Pedig az ellenszere nagyon egyszerű csak nehéz vothűiegtaláji erjedést és a rothadást kárhoztattál: a skorbutért. Közben a betegség felütötte a fejét a szárazföldön is: a megbetege­déseket eleinte a börtönökben észlelték, később az aszály során, amely 1845 után éhínséget okozott Eszak-Európá­­ban; még később a kaliforniai aranyláz idején, a krími háborúk alkalmával és Párizs 1870-es ostromakor. Ekkor a kálium, a nátrium, az alkáli fémek hiányát vádolták — miközben nyilvánvalóvá vált a burgonya megelőző és gyógyító hatása! Jack London és James Oliver Curwood is megörökítette a krumpli dicsőségét kalandregényeiben. Időközben a beteg­ség meghonosodott a sarkvidékeken is. Az eszkimókat védte az étrendjük, mert a halat és a húst csak gyöngén sütötték meg, így nem bomlottak le bennük a vitaminok, a sarki expedíciókat azonban megtizedelte a kór. A sűrített, tartósított, pasztőrözött tej föltalálása a múlt század végén rossz útra vezette a kutatókat. Amikor ezek a pótszerek a csecsemők táplálásában szinte teljes mértékben fölváltották az anyatejet és a nyers tejet, az amerikai és európai családok gyermekei között az angolkórral együtt terjedt el egy új nak tulajdonította. Ezeket "vitális", azaz létfontosságú aminosavaknak, avagy vi­taminoknak nevezte el. Az első világháború alatt dr. Harriet Chick kutatócsoportja (hogy megszaba­dítsa a skorbuttól az Irakban harcoló brit hadsereget és a burgonyát nélkülöző angol lakosságot) mar meghatározta, milyen körülmények között hatásos a nyers tej és a friss citrom. Voltaképpen nem maradt más hátra, mint elkülöníteni a "C-vitamint". A magyar Szent-Györgyi Albertnek ez 1920 körül sikerült. 1937-ben Nobel-dij­­ban részesült érte. Ebben az esztendő­ben azonos babér illette a brit Hawortht, azon számos kutató egyikét, akik 1933 körül ("aszkorbinsav" néven) a nélkülöz­hetetlen C-vitamin szintetizálásán fára­doztak. Fél évszázad múltán már az élelmi­szerüzletekben is árulják a C-vitamin­­kapszulákat, amelyeket sokan túlzott mértékben is fogyasztanak, és lassan feledésbe merül a milliónyi áldozat, akiket a gyermekek, a szegények, a katonák, a rabok és a tengerészek közül szedett a skorbut. (IMP)

Next

/
Thumbnails
Contents