A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-03-12 / 11. szám

ÉGTÁJAK KÓSTOLÓ A MAGYAR NOVELLAIRODALOMBÓL Ot kutya ás a gazdájuk HUNYADY SÁNDOR (1893—1942) A klubban, vacsora után egyik barátom elmondott egy kutyahistó­riát. Erre persze rögtön kutyaankót kezdődött. Tízen ültünk az asztal­nál. Mindenkinek volt valami mesé­je. Hallottam történetet hű kutyáról, amely meghalt gazdája után, okos kutyáról, amely számolni tudott. Unalmas ügyek voltak, százszor hall az ember ilyeneket. De a legutolsó história megragadott. A társaságunk legidősebb tagja mon­dotta el. Egy lusta és rosszkedvű agglegény. A foglalkozására nézve muzsikus, akit tiszteltünk, mert volt bátorsága nehéz zenét szerezni ebben a frivol világban, amely csak a slágereket fizeti meg. Betűről betűre megjegyeztem amit mondott. íme, átadom neki a szót: "Lump vagyok. Késő éjszaka járok haza, délig alszom. Éjjel, amikor becsöngetek a kapun és várom a házmestert, gondolkozni szoktam a sorsomon. Nincsenek illúzióim. Tudom, hogy szerencsét­len külsőm és' nyugtalan belsőm van. Közel járok az ötvenhez, ha eddig gyáva voltam megházasodni, most már késő. Ha eddig nem szereztem pajtásokat, valószínű, hogy ezután nem fogok szerezni. Nem tudom, hogyan történt: csúnya önzésből, vagy nemes félénkség­ből? Nem is érdekel. Az a fontos, hogy fene módon egyedül marad­tam. Hóvakságot lehet kapni az ilyen kegyetlen magánytól. Az em­ber néha olyan egyedül érzi magát, mint egy eltévedt sarkutazó a jégmezőn. Tölcsért csinál a tenye­réből és belekiált: Segítség! — semmi válasz. Az ember csak az üres visszhangtól kapja vissza ki­áltását, a kétségbeesés számtalan árnyalatában. A házmester felébredt, kulcsa megcsikordult a zárban. Eszembe jutott valami. Még sohasem Volt kutyám. Hátha megpróbálnám? Ha nem is ember, legalább valami élőlény mozogna körülöttem. Azt mondtam a házmesternek, mialatt bebocsátott a kapun: — Maga ügyes ember, öregem. Próbáljon szerezni nekem egy ku­tyát. Nem fontos, hogy drága, pedigrés kutya legyen. Mindegy, akármilyen! Fölcammogtam a lakásomba. Egyetlen szobám van, egy sötét, kis hallom és egy keskeny fürdő­szobám. Még jó, hogy ilyen szűkén lakom. Kis helyen az ember kevés­bé érzi magát egyedül. Lefeküdtem. Hajnali három volt. Bevettem egy pasztilla Veronáit, mert ideges álmatlanságban szen­vedek. Az orvosság fejbevert. Ké­sőn délelőtt ébredtem, keserű száj­jal, rosszkedvűen. Csöngettem a reggeli teáért. Bejött a szobalány és jelentette, hogy kora reggel óta emberek várnak odakint egy csomó kutyával. Azt mondják, ón akarok kutyákat venni. A házmester megtette, amire kértem. Rendelkeztem, hogy engedjék be a várakozókat. Felültem az ágyban és kíváncsian néztem az ajtót. Milyen emberek akarnak kutyát eladni? Szegény emberek. Az ón embereim is prolik voltak. Egy gyászruhás, sánta, öreg nő. Egy rongyos suhanc. Egy alkoholista pincér és egy elnyomorodott mun­kás. Az öreg nő azt mondta, hogy kórházba kell mennie, valamijét meg kell operáltatnia. Ezért kény­telen megválni a kutyától, amelyet másképp nem adna el semmi pénzért. A nő kutyája fehér testű, fekete foltos, francia puli volt. Jó öreg. Minden puli asztmásán lélegzik, ez azonban még a rendesnél is jobban szuszogott. Azonkívül valami szem­baja is lehetett. Gesztenye színű szeme csupa könny. A rongyos csibész egy hozzá hasonlóan rongyos, sovány, korcs ebet hozott. Nem tartozott semmi­féle fajtához, az utcán született. És teli volt bóhával. Ahogy leült, rögtön vakarózni kezdett. A pincérnek egy rosszindulatú, kávébarna daxlija volt, drótszájko­sárral az orrán. A pincér is félt tőle, hogy megharapja. A munkás két kis farkaskölyköt hozott a hóna alatt. Valószínűleg lopta a két pid kutyát, amelyek olyanok voltak, mint a pólyás gyerekek, fogalmuk sem volt az illemről, apró tócsákat csináltak a szőnyegemre. Én sem vagyok gazdag, de a szegénység olyan mikroszkopikus számokban gondolkozik, hogy az embernek a szíve összeszoruí. Az öt kutya ára kitelt negyven pengőből. Az eladók alku nélkül is egymásra licitáltak, lefelé. Dömping volt nálam a konyhá­ban. Ott ült az öt kutya sorban az ágyam előtt, éhesen és soványan, rongyosan, sorsüldözötten, ma­dzag a nyakukon. Ösztönük meg-12 A HÉT

Next

/
Thumbnails
Contents