A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-03-12 / 11. szám
MAGYAR SZÖVETSÉG A CÉL Gondolatok a Magyar Néppárt II. közgyűlése után Közép-Kelet-Európa átformálódása a második világégés és a párizsi béketárgyalások után sem szűnt meg. Igaz, lassan, fokról fokra történtek az átalakulások, és eltelt sok esztendő, amíg egy szuperhatalom, a kommunista uralom szimbóluma s példaképe összeomlott. Az a hatalom nagyon nem szerette a más színt, a más világképet, a más felfogást és a más hullámhosszon terjedő emberi gondolkodást. Ám a demokratikusnak hitt (vagy színlelt) változások sem hoztak újat, a nemzeti kisebbségek reményei, alapvető emberi jogaik hamarosan a be nem váltott óhajok listájára kerültek. Sőt, a gyűlölködés, a más nemzetek és nemzetiségek közti viszály hihetetlenül kiéleződött, s helyenként véres küzdelemmé fajult. Az emberek közti gyűlölködő magatartás és ellenszenv a legkulturáltabban, s európainak vélt kultúrák közt sem csappant. A nem a "saját fajtájához" tartozó emberben a másik az ellenségét látja, mindannak ellenére, hogy "bőrszíne", vallása és szokásai is azonosak, csupán a nyelvhasználata, pontosabban az anyanyelve más. A korlátolt nézeteket, hiedelmeken alapuló előítéleteket, a mesterségesen szított gyűlöletet nagyon nehéz az emberek gondolkodásából és lelkivilágából kigyomlálni. A hamis vélemények, a mesterségesen táplált ellenségkép sokkal gyorsabban terjed, mint a valóságra, józanságra intő, megalapozott gondolkodás. Tehát nem könnyű nemzetiségként élni Európában a jövő század küszöbén. A támadásra kész hajlandóság ott lappangott a múlt rendszer leple alatt. Burkoltabban, sokkal óvatosabban tárták elénk a tényeket, építették le iskoláinkat, és tiporták kultúránkat. Társszerzők, vagy csak csendes szemlélők voltunk? Azt mondja az agg nemzetiségi politikus, hogy ő nem ártott senkinek, hanem inkább segített mindazoknak, akik felkeresték. Tehát segített Pista Mókusnak bejutni valamelyik főiskolára, meleg állásba, amíg a magyar óvodák bezárták kapuikat, a kisiskolák leépültek, és a nemzetiségi pedagógusok közül, politikai okok miatt, sokan egyik napról a másikra, az utcára kerültek. Politikusunk pallérozott szép stílusban viszont azt állítja, hogy sokaknak segített. Elképzelhető és hihető az állítás, hiszen a korrupció és protekció számos példájáról tudunk, csakhogy a korrumpálok ma már szégyellik bevallani, hogy X. (elvtárs) bácsi segített nekik az érvényesülésben. Az idevágó: a felelőtlenség elleni haragot, a mocorgást, az előnyökért és a jogtalan előnyökért történő helyezkedés elleni ellenszenvet a régi és a mai politikusaink is nehezen szívelik... Ki hozzon akkor áldozatot? Mindig csak a gyöngébb? Az erősebb, nagyobb nemzethez tartozó szomszéd, s azon belül az erősebb párthoz tartozó koma igaza, hite és szerepe a valódi? Vagy Ernest Geller angol filozófusnak lenne igaza? Ö ezeket vallja: "Egy területi politikai egység csak akkor válhat etnikailag homogénné, ha az uralkodó nemzet megöli, elűzi vagy asszimilálja a többi nemzetiség minden egyes tagját." Nagyon szomorú elmélet, amely ellen nemcsak tiltakoznunk, hanem keményen ellenállnunk is kell. A nacionalista és gyűlölködő politika nyilván közel áll a fenti értetlen elképzelésekhez, amit betetőzhet még a körülöttünk zajló súlyos gazdasági válság is. Á politikai rendszerváltás lehetővé tette, hogy a nemzetiségek pártokon belül politizálhassanak, pártok alakulhassanak nemzetiségi alapon is, miközben megszületett egy nyelvtörvény és az önálló Szlovákia, a Szlovák Köztársaság alkotmánya is felszínesen kezeli a nemzetiségeket. Különösen a magyar nemzetiségünk ólt a lehetőséggel, és alakított négy pártot, illetve politikai mozgalmat. Képviselőink tehát törvényes, demokratikus módon kerültek a törvényhozó szervekbe. Hogy a két párt és politikai mozgalom megalakulása indokolt-e, azt most nem szeretném firtatni, noha a közvélemény hangja az, hogy egyetlen "befolyásos politikai" erőn belül,-vagy annak segítségével sokkal többet érhetnénk el. Nem titok, hogy a politikai mozgalmak vezetői között — különösen a választások előtti időszakban és alatt — sokkal nagyobb volt a széthúzó erő, mint az együvé tartozás, a közös célért való küzdelem eszméje. Úgy tűnik: egy államnak a Csehszlovák Köztársaságnak, amelyet "Trianon rózsájának" is neveztek, szóval a szlovákok és csehek, no meg a megritkított nemzetiségek államának kellett összeomolnia, hogy rádöbbenjünk, a külön-külön járó út végtelen és beláthatatlan. A közvélemény figyelme a 'lévai" találkozóra irányult, ámbár akadtak ellenvélemények is, amelyek a magyar pártok és politikai mozgalmak egységében egy pillanatig sem reménykedtek. Szerencsére győzött a józan gondolkodás, a leleményesség, amely nem játék, hanem komoly elképzelés a "magyar szövetség" létrehozásával kapcsolatbein... Mindezek a Magyar Néppárt II. 4 A HÉT
