A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-03-05 / 10. szám
MINERVA Nyitrától a világhírnévig 100 éve született Szondi Lipót Életünk választások, döntések sorozata. Igyekezünk megfontoltan, átgondoltan, tudatosan dönteni. Mégis néha úgy tűnik, hogy választásunk mozgatórugói nem mindig tudatosak, olykor-olykor mintha valami tudatalatti "hatodik érzék" irányítaná döntésünket. "Ösztönösen döntöttem így" — konstatáljuk magunkban s nem firtatjuk tovább a dolgot. Századunk első harmadában akadt azonban egy földink, aki vallatóra fogta a sorsot. Szondi □pótnak hívták őt s éppen száz évvel ezelőtt, 1893. március 11-én látta meg a napvilágot Nyitrán. Az ösztönlélektan úttörője Szondi egy zsidó cipész gyermekeként született. Rajta kívül még — az apa első házasságából is származó — egy tucat éhes gyermekszáj várta a betevő falatot. A kis Lipótot az egyik idősebb, már felnőtt korú testvére vette magához Pestre. A Nyitrán elsajátított német és szlovák melló Pesten felsorakozik a magyar nyelv is. A pesti srácként felnövő Lipót az orvosi pályára készül, amikor kitör az első világháború. Szanitécként sikeresen túléli a világégést, majd a pesti orvosi karon befejezi tanulmányait. Már medikusként az ideggyógyászat, lélekgyógyászat felé orientálódik, friss diplomásként pedig a pesti Apponyi-poliklinika bel- s ideggyógyászaként kezdi orvosi pályáját. Ez idő tájt indul rohamos fejlődésnek az endokrinológia, a hormonok tudománya. A hormonzavarokban szenvedők testalkata gyakran jellegzetesen megváltozott — így jut el az endokrinológus Szondi az alkattanhoz. S mivel nemcsak a kóros, hanem az egészséges alkat is érdekli őt, rövidesen szembesül a kérdéssel: mennyire befolyásolja testi s lelki alkatunkat az öröklődés s mennyit módosít az öröklött alapokon a külső környezet. 1924-től másodállásban a Gyógypedagógiai Főiskolán a pszichopatológia (a kóros lelki jelenségek) tanára s kutatója. Száz dadogó betege 2349 rokonának genetikai vizsgálata révén Szondit a magyarországi örökléstan egyik úttörőjekónt is számon tartják. Az alapos családfa-vizsgálatok, a szülési sorrend jelentőségének elemzése, az anyai életkor döntő szerepének kimutatása a mongolkor létrejöttében, ma is tartós értékei a magyar orvosi genetikának. Szondi figyelmét rövidesen a gének egy speciális csoportja köti le. Ismeretes, hogy génjeinket a két szülőnktől örököljük. E gének közül hol az apai, hol az anyai az erősebb, az uralkodó (domináns). A másik fél génje ilyenkor lappangó (recesszív) marad. A klasszikus genetika szabályai szerint a lappangó gének hatástalanok. Nos, Szondit ezek a lappangó, a tudomány szerint az adott egyénben hatás nélküli gének izgatják. Számos családfa átvizsgálása során arra a felismerésre jutott, hogy párválasztáskor gyakran olyan személyek kötik össze sorsukat, akiknek családjában jellegzetes "gónrokonság" bizonyítható. Elemezte például egy tolvaj gyermek családfáját. A szülők büntetlen előéletűek, példás magatartásúak — egyenesen tőlük tehát nem örökfödött a lopási hajlam. Ám mind az apának, mind az anyának volt tolvajlásért büntetett testvére, az anya nagyapja pedig meggyilkolta saját feleségét. Szondi magyarázata: a fiú szüleit a bennük lappangó, recesszív "kriminalitás)" gén késztette az összeházasodásra. "Ösztönösnek" tűnő egymásratalálásuk az "ösztöngének" műve volt! A lappangó génekben rejlik az a vonzerő (tropizmus), amely választásainkat, döntéseinket irányítja. Az ösztönös választás tehát nem más, mint genotropizmus, azaz az ösztöngének vonzódása. Az emberi sors pedig az örökletesen meghatározott, nem tudatosuló, ösztönös választások eredője. Párválasztásunkat, barátaink kiválasztását, sőt még bizonyos életpályához való vonzódásunkat is az ösztöngének irányítják. Szondi szerint az ösztöngének határozzák meg, kit találunk szimpatikusnak, milyen hivatást választunk, miféle kórok támadják meg szervezetünket, sőt — állítólag — még a halálunk módját is befolyásolják. Minden emberre jellemző egy bizonyos ősztönalkat, amely a Szondi által kidolgozott teszt segítségével felderíthető. A Szondi-teszt eredményéből viszont következtetni lehet a vizsgált személy jövendő életútjára, sorsára (sorsanalízis). A ma világszerte használt Szondi-teszt egy személyiségvizsgáló lélektani módszer. Hat sorozatból áll. Minden sorozat 8—8 arcképet tartalmaz, minden kép ún. ösztönbetegségben szenvedő ember portréja. A vizsgált személy minden sorozatból kiválaszt 4 képet: a két legrokonszenvesebb s a két legellenszenvesebb személy képét. A kiválasztott képek alapján a Szondi-tan hívei megállapítják a vizsgált egyén sorsát, jellemét meghatározó ösztönalkatot. A Szondi-teszt diadalútja A Szondi-teszt 1937-ben készült el végleges, ma is használatos formájában. Első nemzetközi sikerét 1939-ben aratta, amikor is Szondi sziporkázó előadást tartott a genfi nemzetközi lélektani kongresszuson. A módszer elterjedését sokáig hátráltatta a Magyarországon is fokozódó zsidógyűlölet. Szondi ennek ellenére kidolgozta a sorsanalitikus gyógykezelés módszertanát (a Szondi-teszt a bajmegállapítás eszköze csak). E gyógymód lényege, hogy a beteg ösztönprofilok megrajzolásával vetíti ki magából a problémáit, melyeket az analitikus orvos, lélekgyógyász segítségével igyekszik megoldani. A második világháború alatt kezdi Szondi megjelentetni az Előadások a kísérleti ösztöndiagnosztika köréből című sorozatát — befejezni már nem tudja, mert 1944-ben őt is internálták Németországba. Szondi a háború után Svájcban telepszik le, Zürichben folytat pszichoterápiás gyakorlatot és folytatja ott, hol 1944-ben abbahagyta. Sorra adja ki sorsanalitikai könyveit, nemzetközi mozgalommá fejleszti a sorsanalízist, kétévenként kongresszusokat szervez. Tanítása egyre izmosodik, a párizsi, lóweni egyetemen tantárgyként oktatják a sorsanalízist. 1969-ben egy dúsgazdag adományozó jóvoltából önálló intézetet nyithat Zürichben. A Szondi-lnstitut a sorsanalitikusok Mekkája lesz. Szondi nem nyugszik babérjain: tovább finomítja hipotézisét. 1968-ban Szabadság és kényszer az egyén sorsában címmel adja ki németül elmélete továbbgondolását, az ún. irányítható fatalizmus koncepcióját. E szerint továbbra is érvényes, hogy a gének szabják meg az ösztönalkatot, ám az ember intellektusa s életkörülményei is közrejátszhatnak abban, hogy érvényesülnek-e ezek az ösztönök. Később további két könyvben — Káin, avagy a Gonosznak képmásai (1969) és Mózes, avagy válasz Káinnak (1973), mindkettő németül jelent meg — viszi tovább e gondolatot. Mózes törvénye győz a káini erőszak felett, azaz a nevelés, szocializálás elősegíti a társadalomba való beilleszkedést, a győzelmet az ösztöngének felett. Minden ember megtalálhatja a "vészkijáratot az ösztönvószből" — ehhez segítheti őt hozzá a sorselemzós. Szondi 90 éves koráig állt Intézete élén. Utolsó könyvét 1980-ban, 87 éves korában adta ki. 1984-ben, miután mind felesége, mind saját egészsége megroppant, egy Zürich közelében található öregotthonba költöztek. Itt érte utol a halál 93 éves korában, 1986. január 27-én. Egykori pesti munkatársa s tanítványa, a magyar orvostörtónetírás doyenje Benedek István szerint Szondi Lipót volt a huszadik századra bélyegét rányomó mélylélektan utolsó "nagy öregje". Szondi ismerte fel a családi tudattalan szerepét s helyezte azt Freud és Jung mélylélektani szemléletei közé. "A sorselemzés célja: kikutatni az egyes ember sorsában azt a tervet, amely életét születésétől a haláláig globális egésszé formálja" — fogalmazta meg Szondi saját tanításának vezérgondolatát. Szondi "eretnek" hipotézise az ösztöngénekről ma is élő s ható tanítás, a Szondi-teszt ma is értékes diagnosztikai eszköze a lélektannak. Kár, hogy Szondi már nem ól: érdekes lenne kikérni véleményét napjaink világeseményeiről, amikor is a világ számos pontján beszűkült a szabad választás lehetősége — ilyen durva, külső nyomás alatt is érvényesülnek-e az ösztöngének? Or. KISS LÁSZLÓ 14 A HÉT
