A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-02-26 / 9. szám

LÁTOGATÓBAN "Egész világ ellenségünk, ŰZÖU tolvajokként élünk, nem loptunk mi, csak egy szeget Jézus vérző tenyeréből. Isten könyörülj meg értünk, ne szenvedjen tovább népünk! Megátkoztál, meg is vertél, örök csavargókká tettél" (Cigány himnusz — Bari Károly feldolgozása) — Ezt felsorolni is nehéz, de azért néhány állomásunkat megemlítem, pl.: Jugoszláviában, Lengyelországban, Németországban, Ausztri­ában, Dániában, Finnországban, Svájcban, Spanyolországban, Belgiumban, Japánban stb., s természetesen idehaza sokfelé. — Hol találtatok a legszfvólyesebb fogadtatás­ra? — Talán azt mondhatnám, hogy a magyar közönség a legszlvólyesebb, mert a magyarság eléggé hagyománytisztelő nép. Érdekes vi­szont, hogy mégsem Magyarországon kelt el a legtöbb lemezünk, ami talán azzal is magyarázható, hogy a magyar zenei piac nagyon telített mindenféle folklórral. — Egyszer lehetőségem nyűt részt venni egy Ha valahol felhangzanak Kovács Apollónia vagy Horváth István dalai, sokan tévesen azt hiszik, hogy a cigányfolklór gyöngyszemeivel ismerkednek. Pedip hát..., de erről és az eredeti cigány népzenét játszó budapesti KALYI JAG (jelentése: fekete tűz) együttes tevékenységé­ről valljon inkább VARGA GUSZTÁV, "A népművészet ifjú mesterei’ címet viselő zene­kar vezetője: — Mióta "ég" a FEKETE TŰZ? — 1978-tól, amikor néhány társammal elhatároztuk, hogy megismertetjük a nagykö­zönséggel az autentikus cigány népzenét. Hiszen be kéne vésni a köztudatba, hogy a cigány népzene nem az, amit cigányok játszanak, mert a cigányzenészek csak cigá­­nyosan előadott műzenét játszanak. Bár kez­dettől fogva tudjuk, hogy a Horváth Pistáék által előadott dalok népszerűbbek, fülbemá­szóbbak a magyar emberek számára, mint a mi dalaink. Nevünkkel Bari Károly, az egyik legnagyobb cigányköltő verssoraira (’... a szívemben fekete tűz ég...") utalunk. Az alapító tagok közül már csak én játszom az együttes­ben, a többiek nagycsaládosok, vidéken szét­szórva élnek. — Napjainkban pedig egy egzotikus fiatal­­asszony és három bajszos fiatalember együtt turnézgat világszerte. Megkérlek, hogy mutasd be az új csapat tagjait! — Jelenlegi felállásunk: Künstler Ágnes — énekes- és táncosnő, időnként koreográfus; Balogh József — gitáron, mandolinon, tambu­­rán, balkáni és ritmushangszereken játszik, énekel; Nagy József — ritmushangszereken, szájbőgőn, kannán, kanálon játszik és táncol; én pedig gitározom és énekelek Nagyszabású műsorainkban társulnak hozzánk további tán­cosok és vendégzenészek is. — Milyen dallamvilághoz kötődtök és ki írja a szövegeket? — Eredeti cigány népzenét játszunk — meghangszerelve, így teljesen új zenét nem szerzünk. Az eredeti szövegvariánsokat kissé átformáljuk vagy írunk saját szövegeket is. Népzenei gyűjtést is végzünk, de nagy segít­séget nyújt nekünk az MTA Zenetudományi Intézete is, főleg Kovalcsik Katalin, aki Európa egyik legnagyobb cigányzenekutatója. Zene­karunkban mindennemű munka kollektív alko­tás. Ha jellemeznem kellene az eddig kiadott négy nagylemezünk (kb. 60—70 dal) anyagát, elmondhatnám, hogy a hazai cigány folklórból is merítettünk, emellett találhatók a dalok között beás és balkáni eredetű művek, kevésbé ismert balladák is. Végre vissza szeretnénk adni az eredeti cigányfolklórt népünknek. — Leginkább miről szólnak ezek a dalok? — Általában a szerelemről vagy népünk bánatáról, de próbálunk olyan variánsokat is kitalálni, amelyek optimista hangvételűek — kedvcsinálók. Vannak köztük siratós, balladisz­­tikus, mulatós és szöveg nélküli, pergetős-rit­­musos dallamok is. — Mit illene tudnunk a cigány himnuszról? — Himnuszunk — a magyarok himnuszához hasonlóan — fohászkodás Istenhez. Szövege 16—17. századbeli népköltés (Orsós Jakab gyűjtése), amit Bari Károly dolgozott fel, én pedig zenét szereztem hozzá. — Ápolják a magyarországi cigányok saját hagyományaikat? — Elmondható, hogy ezek a hagyományok keletkeznek, élnek és elpusztulnak — vidéken­ként más-más ütemben. Főleg szájhagyomány útján terjednek, akárcsak dalaink. Ezért fontos minél többet összegyűjteni közülük. Sajnos,, gyakran egy-két hétig tartó gyűjtőút alatt csak egy-két használható dalt sikerül felgyűjteni. Bár Magyarországon a becslések szerint (a sta­tisztikában sosem bíztam teljes mértékben) kb. 600—700 ezer cigány él, a hagyományokat leginkább csak a szegényebb területeken ápolják. Arrafelé még nem terjedt el a “városi folklór-stílus", még élnek az archaikus dalok. Ugyanígy élnek a cigány népszokások, pl. a keresztelési, kéretési, lakodalmas és temetke­zési szokások is. — Úgy hallottam, hogy lemezeitek nemcsak a cigány lakosság körében keresettek... — Lemezeink 58 országban kaphatók, és az eladott példányszámból arra következtethe­tünk, hogy nemcsak a cigányok vásárolják azokat. Ugyancsak elmondható, hogy rengeteg rádió- és tv-felvétel őrzi vendégszereplésünket világszerte... — Hol mindenütt koncerteztetek? koncert utáni táncházatokban, magyarok és cigányok együtt ropták a táncot nagy-nagy élvezettel. Rendszeresen szerveztek tánchá­zakat? — A budapesti Almássy téri Szabadidőköz­pontban vezetjük a Kalyi Jag — Vígh Rudolf Klubot, és minden második hétfőn táncházat is tartunk. Talán mondanom sem kell, hogy nagy szeretettel várunk minden érdeklődőt! Vigh Rudolf az egyik legnagyobb magyaror­szági cigányzene-kutató volt. Mivel ő jelentette meg a cigány népdalokat először, tartozunk neki annyival, hogy az ő nevét is viselje a klubunk. — 1993-ban ünneplitek megalakulásotok 15. évfordulóját. Mik a jubileumi terveitek? — Három nagyszabású turnéra készülünk. Először gyűjtőmunkát fogunk végezni Észak- Indiában, Pakisztánban, Iránban, Egyiptomban és Szíriában, és közben fellépéseink is lesznek. Az összegyűjtött anyagból novemberben és decemberben tartunk bemutató koncerteket Magyarországon "A cigányzene vándorlása Indiától Európáig" dmmel. Azután szeretnénk eleget tenni André Heller világhírű menedzser nyugat-európai meghívásának, ami 110 fellé­pést jelent, és március—július között valósul meg. Utána pedig egy 25 koncertből álló olaszországi út következik. — Tudom, hogy a felvidéki Ghýmes együttes­hez is baráti-szakmai szálak fűznek bennete­ket, azonban Csehszlovákiában még csak egyszer léptetek fel... — Évente megrendezem a magyarországi és más államokban élő nemzeti kisebbségek, illetve a Magyarország határain kívül élő magyarok népzenei gáláját az Almássy téri Szabadidőközpontban, ahová az általunk is nagyon tehetségesnek tartott Ghýmes együt­test is már kétszer meghívtam, innen ered a mi ismeretségünk. Az évek során már kaptunk meghívást Brünnbe és Prágába is, de sajnos, kevés szabadidőnk miatt ez idáig még nem tehettünk eleget ezeknek a meghívásoknak. Koncerteztünk viszont tavaly Pozsonyban, az ottani cigányság egyik rendezvényén. Remél­hetőleg később majd más tájakon is bemutat­kozhatunk. MISKÓ ILDIKÓ A HÉT 7

Next

/
Thumbnails
Contents