A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-02-26 / 9. szám
LÁTOGATÓBAN "Egész világ ellenségünk, ŰZÖU tolvajokként élünk, nem loptunk mi, csak egy szeget Jézus vérző tenyeréből. Isten könyörülj meg értünk, ne szenvedjen tovább népünk! Megátkoztál, meg is vertél, örök csavargókká tettél" (Cigány himnusz — Bari Károly feldolgozása) — Ezt felsorolni is nehéz, de azért néhány állomásunkat megemlítem, pl.: Jugoszláviában, Lengyelországban, Németországban, Ausztriában, Dániában, Finnországban, Svájcban, Spanyolországban, Belgiumban, Japánban stb., s természetesen idehaza sokfelé. — Hol találtatok a legszfvólyesebb fogadtatásra? — Talán azt mondhatnám, hogy a magyar közönség a legszlvólyesebb, mert a magyarság eléggé hagyománytisztelő nép. Érdekes viszont, hogy mégsem Magyarországon kelt el a legtöbb lemezünk, ami talán azzal is magyarázható, hogy a magyar zenei piac nagyon telített mindenféle folklórral. — Egyszer lehetőségem nyűt részt venni egy Ha valahol felhangzanak Kovács Apollónia vagy Horváth István dalai, sokan tévesen azt hiszik, hogy a cigányfolklór gyöngyszemeivel ismerkednek. Pedip hát..., de erről és az eredeti cigány népzenét játszó budapesti KALYI JAG (jelentése: fekete tűz) együttes tevékenységéről valljon inkább VARGA GUSZTÁV, "A népművészet ifjú mesterei’ címet viselő zenekar vezetője: — Mióta "ég" a FEKETE TŰZ? — 1978-tól, amikor néhány társammal elhatároztuk, hogy megismertetjük a nagyközönséggel az autentikus cigány népzenét. Hiszen be kéne vésni a köztudatba, hogy a cigány népzene nem az, amit cigányok játszanak, mert a cigányzenészek csak cigányosan előadott műzenét játszanak. Bár kezdettől fogva tudjuk, hogy a Horváth Pistáék által előadott dalok népszerűbbek, fülbemászóbbak a magyar emberek számára, mint a mi dalaink. Nevünkkel Bari Károly, az egyik legnagyobb cigányköltő verssoraira (’... a szívemben fekete tűz ég...") utalunk. Az alapító tagok közül már csak én játszom az együttesben, a többiek nagycsaládosok, vidéken szétszórva élnek. — Napjainkban pedig egy egzotikus fiatalasszony és három bajszos fiatalember együtt turnézgat világszerte. Megkérlek, hogy mutasd be az új csapat tagjait! — Jelenlegi felállásunk: Künstler Ágnes — énekes- és táncosnő, időnként koreográfus; Balogh József — gitáron, mandolinon, tamburán, balkáni és ritmushangszereken játszik, énekel; Nagy József — ritmushangszereken, szájbőgőn, kannán, kanálon játszik és táncol; én pedig gitározom és énekelek Nagyszabású műsorainkban társulnak hozzánk további táncosok és vendégzenészek is. — Milyen dallamvilághoz kötődtök és ki írja a szövegeket? — Eredeti cigány népzenét játszunk — meghangszerelve, így teljesen új zenét nem szerzünk. Az eredeti szövegvariánsokat kissé átformáljuk vagy írunk saját szövegeket is. Népzenei gyűjtést is végzünk, de nagy segítséget nyújt nekünk az MTA Zenetudományi Intézete is, főleg Kovalcsik Katalin, aki Európa egyik legnagyobb cigányzenekutatója. Zenekarunkban mindennemű munka kollektív alkotás. Ha jellemeznem kellene az eddig kiadott négy nagylemezünk (kb. 60—70 dal) anyagát, elmondhatnám, hogy a hazai cigány folklórból is merítettünk, emellett találhatók a dalok között beás és balkáni eredetű művek, kevésbé ismert balladák is. Végre vissza szeretnénk adni az eredeti cigányfolklórt népünknek. — Leginkább miről szólnak ezek a dalok? — Általában a szerelemről vagy népünk bánatáról, de próbálunk olyan variánsokat is kitalálni, amelyek optimista hangvételűek — kedvcsinálók. Vannak köztük siratós, balladisztikus, mulatós és szöveg nélküli, pergetős-ritmusos dallamok is. — Mit illene tudnunk a cigány himnuszról? — Himnuszunk — a magyarok himnuszához hasonlóan — fohászkodás Istenhez. Szövege 16—17. századbeli népköltés (Orsós Jakab gyűjtése), amit Bari Károly dolgozott fel, én pedig zenét szereztem hozzá. — Ápolják a magyarországi cigányok saját hagyományaikat? — Elmondható, hogy ezek a hagyományok keletkeznek, élnek és elpusztulnak — vidékenként más-más ütemben. Főleg szájhagyomány útján terjednek, akárcsak dalaink. Ezért fontos minél többet összegyűjteni közülük. Sajnos,, gyakran egy-két hétig tartó gyűjtőút alatt csak egy-két használható dalt sikerül felgyűjteni. Bár Magyarországon a becslések szerint (a statisztikában sosem bíztam teljes mértékben) kb. 600—700 ezer cigány él, a hagyományokat leginkább csak a szegényebb területeken ápolják. Arrafelé még nem terjedt el a “városi folklór-stílus", még élnek az archaikus dalok. Ugyanígy élnek a cigány népszokások, pl. a keresztelési, kéretési, lakodalmas és temetkezési szokások is. — Úgy hallottam, hogy lemezeitek nemcsak a cigány lakosság körében keresettek... — Lemezeink 58 országban kaphatók, és az eladott példányszámból arra következtethetünk, hogy nemcsak a cigányok vásárolják azokat. Ugyancsak elmondható, hogy rengeteg rádió- és tv-felvétel őrzi vendégszereplésünket világszerte... — Hol mindenütt koncerteztetek? koncert utáni táncházatokban, magyarok és cigányok együtt ropták a táncot nagy-nagy élvezettel. Rendszeresen szerveztek táncházakat? — A budapesti Almássy téri Szabadidőközpontban vezetjük a Kalyi Jag — Vígh Rudolf Klubot, és minden második hétfőn táncházat is tartunk. Talán mondanom sem kell, hogy nagy szeretettel várunk minden érdeklődőt! Vigh Rudolf az egyik legnagyobb magyarországi cigányzene-kutató volt. Mivel ő jelentette meg a cigány népdalokat először, tartozunk neki annyival, hogy az ő nevét is viselje a klubunk. — 1993-ban ünneplitek megalakulásotok 15. évfordulóját. Mik a jubileumi terveitek? — Három nagyszabású turnéra készülünk. Először gyűjtőmunkát fogunk végezni Észak- Indiában, Pakisztánban, Iránban, Egyiptomban és Szíriában, és közben fellépéseink is lesznek. Az összegyűjtött anyagból novemberben és decemberben tartunk bemutató koncerteket Magyarországon "A cigányzene vándorlása Indiától Európáig" dmmel. Azután szeretnénk eleget tenni André Heller világhírű menedzser nyugat-európai meghívásának, ami 110 fellépést jelent, és március—július között valósul meg. Utána pedig egy 25 koncertből álló olaszországi út következik. — Tudom, hogy a felvidéki Ghýmes együtteshez is baráti-szakmai szálak fűznek benneteket, azonban Csehszlovákiában még csak egyszer léptetek fel... — Évente megrendezem a magyarországi és más államokban élő nemzeti kisebbségek, illetve a Magyarország határain kívül élő magyarok népzenei gáláját az Almássy téri Szabadidőközpontban, ahová az általunk is nagyon tehetségesnek tartott Ghýmes együttest is már kétszer meghívtam, innen ered a mi ismeretségünk. Az évek során már kaptunk meghívást Brünnbe és Prágába is, de sajnos, kevés szabadidőnk miatt ez idáig még nem tehettünk eleget ezeknek a meghívásoknak. Koncerteztünk viszont tavaly Pozsonyban, az ottani cigányság egyik rendezvényén. Remélhetőleg később majd más tájakon is bemutatkozhatunk. MISKÓ ILDIKÓ A HÉT 7
