A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-02-19 / 8. szám

MINERVA hozzá 1 késhegynyi szódabikarbónát. Naponta 2—3-szor fogyasztjuk. Veseparenchimot ingerlő teakeverék ánizsmag 25 g köménymag 25 g sárgarépamag 25 g petrezselyemmag 25 g A petrezselyemmag több illóolajat tar­talmaz, mint a gyökér, ezt a teakeveréket sem szabad vesekárosodásnál és terhes­ségnél alkalmazni. A teát főzéssel készít­jük 1 teáskanálnyi teakeverékből és 2 dl vízből, és ezt a mennyiséget naponta 3-szor fogyasztjuk. Drogkombinációt tartalmazó teakeverék porcsinfű 30 g mezei zsurló 30 g nyírfalevél 40 g A teát 30 perces főzéssel készítjük 1 leveseskanálnyi teakeverékből és 1/2 liter vízből. Naponta 3-szor fogyasztjuk. Többféle hatóanyagot tartalmazó tea­keverék mezei zsurló 20 g fekete bodzavirág 20 g rozmaringlevél 20 g fehér babhéj 20 g petrezselyemgyökér 20 g A teát főzéssel készítjük 1 leveseska­nálnyi teakeverókból és 1/2 liter vízből. Addig főzzük, amíg a folyadék mennyisé­ge a felére nem párolog el. Naponta 2—3-szor fogyasztjuk. Jótékony hatású teakeverék az anyag­cserére katángkórógyökér 25 g gyermekláncfű-gyökér 25 g tarackbúza-gyökértörzs 50 g A teát forrázással és főzéssel készítjük. Először 1 leveseskanálnyi teakevereket leforrázunk 1/4 liter vízzel, 15 percig állni hagyjuk, majd 10 percig főzzük, és ezt a mennyiséget naponta 2—3-szor fogyasztjuk, csalánlevél 10 g aranyvesszőfű 10 g tövises iglicegyökér 10 g cickafarkfű-virág 10 g borókabogyó 10 g mezei zsurló 20 g nyírfalevél 30 g A teát forrázással készítjük el 1 leve­seskanálnyi teakeverékből és 1/4 liter vízből. Naponta 2—3-szor fogyasztjuk. Gyógyászatilag hatásos teakeverék borókabogyó 10 g cickafarkfű-virág 10 g aranyvesszőfű 10 g csalan 10 g tövisesiglice-gyökér 10 g mezei szruló 20 g nyírfalevél 30 g A teát úgy készítjük és alkalmazzuk, mint az előzőt. borsmenta 10 g orbáncfű 20 g cickafarkfű 20 g macskagyökér 20 g A teát úgy készítjük, mint az előzőt, és naponta 2—3-szor fogyasztjuk. Dr. Nagy Géza FÖLDIEK SZOBRAI Az ufók ártatlanok Egymást követik az ufókkal kapcsolatos szenzációk. Nemrégiben ismét szárnyra kapott a hír: a Húsvét-szigetek világszerte ismert titokzatos szobrait földönkívüli lényeknek köszönhetjük. Az egyik ma­gyarországi ufókutató, Kiss Nándor azon­ban más véleményen van. — Sokféle rejtély írható az űrlények számlájára, de a csendes-óceáni szigetek szobrainak ügyében nagy valószínűséggel ártatlanok. — Nem gondolja, hogy ez merész kijelentés éppen egy amatőr ufókutatótól? — Már több mint három évtizede minden titkot megoldott Thor Heyerdahl. Az expedícióiról híres kutató, aki papi­ruszhajón, balsafa tutajon járta az óceá­nokat, eljutott a Húsvét-szigetekre is. A rejtélyes szigetekről szóló legendák közül az egyik legfantasztikusabb az volt, hogy a hatalmas szobrok valójában a pirami­sokhoz hasonló temetkezési helyek lehet­tek. Heyerdahl az igazság kiderítését a sziget felfedezője és névadója, Roggeve­­en tengerészkapitány ereded feljegyzése­inek tanulmányozásával kezdte. Az 1722- ben ott járt holland hajó parancsnoka arról számolt be, hogy az őslakók hite szerint, szigeteik egy korábban elsüllyedt kontinens, a Mu maradványai. Heyerdahl expedíciójának tagjai 1956-ban az állítást valóban alátámasztó "holdbéli tájat" ta­láltak a Húsvét-szigeteken. —- Heyerdahl szerint hogyan keletkez­tek a szobrok? — Az őslakók, akik nagy valószínű­séggel az időszámítás szerinti 4. század­ban Dél-Amerikából hajóztak a szigetre, félve az istenek haragjától, szétverték a már kialudt tűzhányót, és kőbaltákkal faragták ki a mintegy százötven szelle­műző bálványt. Idézek Heyerdahl eredeti feljegyzéseiből: Előbb kifaragták az arcot és a szobor testét, azután oldalt sikáto­rokat vágtak, s kifaragták az óriás füleit, majd karjait, karcsú ujjait. Ezután az egész figura alatt mindkét oldalon utat vágtak maguknak úgy, hogy az alak háta egy csónakhoz legyen hasonlatos, ame­lyet gerincénél fogva erősítettek a szik­lafalhoz. Utoljára pedig leválasztották a kőzetről a kifaragott figurákat. — Ez idáig hihető, de hogyan szállí­tották el őket mai helyükre, a tengerpart­ra? — Heyerdahl ezt is modellezte. Az elmélete a következő: állatokkal vontat­ták, csúsztatták a szobrokat a kívánt helyre. Az állatok lehettek elefántok, lovak is, hiszen az expedíció botanikusa egyértelműen bizonyította, hogy hajda­nában nagy testű gerincesek éltek a pálmaligctekben gazdag szigeteken. Ami­kor a szállítmány a tengerpartra ért, szintén állati erővel és egyszerű emelők­kel hosszú-hosszú idő alatt állították a szobrokat mai helyükre. Az expedíció tagjai ezzel a módszerrel, pusztán emberi erővel, maguk is felállítottak egy koráb­ban ledöntött bálványt. — Miért nem ismertek eléggé ezek a tények, és miért menekül napjaink embere a hihető érvek helyett inkább az ufókhoz? — Heyerdahlék 1956-ban jártak a Húsvét-szigeteken, akkoriban kezdtek felfigyelni az ufókra. Három évtizeddel ezelőtt még nem volt a maihoz hasonlatos "percre kész" az információs lánc. Az utóbbi időben pedig, főleg feltűnési viszketegségből, ráérő emberek szívesen fognak mindent a planetáris lényekre, az újságok pedig ezeket a feltevéseket mindig szenzációként tálalják. (Vasárnapi Hírek) A HÉT 15

Next

/
Thumbnails
Contents