A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-01-01 / 1. szám
A finnek inkább a növényeket szeretik Macska is csak pórázon Fotó: Ifj. Hajdú András Kitágult orrlyukakkal, kigúvadt szemmel, rettenetesen csaholva — szerencsére üvegajtó mögött — fogadott Kikki, amikor megérkeztünk egy kedves finn család Helsinkitől mintegy 30 kilométernyire fekvő lakhelyére, amely az egyik sziget kellemes öblöcskéjében fekszik. Ekkor jöttem rá arra, hogy milyen kevés kutyát és egyéb dédelgetni való háziállatot láttam Finnországban. A városi parkokban nagy ritkán tűnik csak fel egy-egy kutyát sétáltató ember, és az is, mihelyst meglát egy közeledőt, lábhoz parancsolja az ebet, és rácsatolja a pórázt. Itt nem divat, hogy a gazdik csoportokba verődve beszélgetnek a fák alatt, míg a kutyák korra, fajra és nemre való tekintet nélkül viháncolnak egymással. Azért természetesen akadnak családok, ahol előfordul egynémely háziállat. Többnyire kutyákat tartanak, mégpedig az északon oly népszerű hűséges, nagy testű, fekete labradort, ám nem azért, hogy dédelgessék őket, hanem azért, hogy azok vigyázzanak a házra és a környékre. Kóbor kutyát, macskát az egész országban.nem láttam, és az állatkereskedés sem mindennapos. Igen szigorú előírások vonatkoznak azokra, akik külföldről akarnak behozni bármiféle állatot vagy növényt az országba, vagy éppen a határokon túlra vinnék azokat magukkal. Hasonlóképpen pórázon kell tartsák kedvencüket a macskabarátok is. Az egyik magyar család például azért mondott le hosszú időre kilátásba helyezett finnországi tartózkodásáról, mert egy két hónap után a szomszédok egyöntetűen, udvariasan, de határozottan figyelmeztették őket: vagy kössék meg az otthonról hozott macskájukat, hogy az ne mászkáljon át az ő kertrészükbe, vagy pedig tanítsák meg arra az állatot, hogy ilyet ne tegyen. Mivel megszabadulni nem akartak a kedvencüktől, vele együtt tértek haza. A legkönnyebb helyzetben talán a papagájt, halat és egyéb, tartályban vagy ketrecben tartandó állatfajok tulajdonosai vannak. Ám számuk nem sokra becsülhető. Arra senki sem tudott magyarázatot adni, hogy miért van ez így Finnországban, hiszen nekik ez a természetes. Amennyire szegényes a finn állatkultusz, annyira gazdag a virágoké. Egyszerűen elképesztő, hogy még ebben a hideg északi országban, ahol csak néhány hétig tart a mi fogalmainkhoz képest hűvös Kazahsztánban szépen nő a fű... Fotó: Krascsenits Géza Marihauna A Csu folyó Kazahsztán és Kirgizia határán elterülő völgyének mintegy egyharmadán, azaz 126 ezer hektáron vadkender-ültetvények sorakoznak időtlen idők óta. A völgy végtelen területét és az odavezető utakat nem lehet hatékonyan ellenőrizni Ezt a tényt a helyi lakosok és az odalátogató drogfogyasztók is jól tudják. Az 1970-es években a marihuánát nyíltan, bögrében árusították a kofák Alma-Ata piacain, majdnem olyan olcsón, mint a napraforgómagot. Valószínűleg egyetlen Alma-Ata környékén élő tizenéves sem mulasztotta el legalább egyszer kipróbálni a fű hatását. A marihuana így meghatározójává vált a völgy életének. a kofáknál Közép-Ázsiában és Kazahsztán déli részén minden harmadik keresőképes férfi munkanélküli. A völgy gyermekkoruktól kezdve hatással van a férfiak életére. A hagyományosan nagy helyi családokban felnövő fiúknak egyetlen esélyük van a kitörésre, mégpedig az előnyös házasság. Fiatalon kezdik a kábítószer-fogyasztást, és szenvedélyükkel idősebb korukra sem tudnak felhagyni. A hasis egyetlen örömforrásukká, életük értelmévé válik. Még azok is magukon viselik a völgyből jött narkósok bélyegét, akik elhatározták, hogy szakítanak ezzel a szokásukkal, vagy távol maradnak a kísértéstől, és városokba költöznek. Őket rendszerint megfélemlítik, és bevonják a kábítószer forgalmazásába. Végül ők is visszatérnek a drogokért a völgybe. Manapság a völgy felkapott hely lett a FÁK minden részéből érkező látogatók körében, a drogforgalmazóktól kezdve a — látszólag — becsületes turistákig (akiket valójában a marihuana utáni vágyakozás vonz ide). A kazahsztáni dzsambuli területi rendőrhatóságok adatai szerint 1991- ben 1202 embert vettek őrizetbe azért, mert valamilyen kapcsolatba kerültek a kábítószerrel, 30 esetben értek tetten drogüzért (ami 15 évig terjedő börtönbüntetést és vagyonelkobzást vonhat maga után), és 4677 kg kábítószert foglaltak le. Ez az 1990-ben lefoglalt mennyiségnek több mint a fele. Búcsú Van Goghtól Lehetséges, hogy kénytelen megválni Van Gogh- és Renoir-képeitől az a japán gyáros, aki két éve szerezte meg rekordáron e festők világhírű alkotásait. Szaito Rjoei 82 millió, illetve 78 millió dollárt fizetett a festményekért. A képvásárlás nemcsak a hatalmas összegek miatt keltett nagy érdeklődést, hanem mert a gyáros kijelentette azt is: szeretné, ha majd e mesterművekkel együtt temetnék el. A legújabb hírek szerint nem valószínű, hogy ez bekövetkezik. Ugyanis annyira rosszul megy a Daishova papíripari vállalatnak, hogy az elnöknek esetleg nagy értékű gyűjteményétől is meg kell válnia. Szaito Rjoei vállalata is a hitelpiac összeroppanásának áldozata. A telekárak esésével a cég nem tud eleget tenni a hiteltörlesztési kötelezettségeknek. A vállalat adóssága közel négymillió dollárra emelkedett. 16 A HÉT
