A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-02-05 / 6. szám
KILÁTÓ Csatangolásoh Nyugat-Európában A Prága—Frankfurt között közlekedő autóbusszal a késő délutáni órákban érkeztem meg Frankfurtba, a továbbutazásig rendelkezésemre álló egy órában csupán a hatalmas vasúti pályaudvar vasárnapi nyüzsgéséből kapva ízelítőt. Kávóházak, gyorsbüfék, ajándékboltok elképesztő mennyiségben kínálták itt színes, csillogó, ízlésesen csomagolt portékáikat. A közeli nagyvárosokba szinte félóránként indultak a vonatok, a hagyományos szerelvényektől kezdve az Eurocityn át egészen az ICE legkomfortosabb járatáig. A távolság leküzdése csupán egy • A Strasbourg i katedrái is gondolatnyi időt vesz igénybe. Mindez a számomra itthon sohasem tapasztalt kulturált utazást fémjelzi. Ludwigshafen egyik csendes külvárosában, az egykori falusi településen, egy családi házban lakom. Az utca nem túl forgalmas. Békés családi házak rendezett kertekkel sorakoznak egymás mellett. Minden a gondos, ugyanakkor jó anyagi körülmények között élő emberek keze munkáját dicséri. Jó itt sétálni s gyönyörködni a parkszerű kertekben, a bár zömében nem vadonatúj, mégis jó ízléssel kialakított lakóházakban. Itt-ott persze a giccs is fellelhető. Míg Ludwigshafen elsősorban az otthonoknak ad helyet, a Rajna túloldalán elterülő Mannheim munkalehetőséget kínál. Az igazi nagy iparváros nem tartozik a legvonzóbbak közé, ennek ellenére egyeteme környékét, a sétálóutcákat és a víztornyot feltétlenül érdemes megnézni. Árubőség, tisztaság, jóízlés nyomai mindenütt. Talán csak a tipikus, az egyetlen más városra sem emlékeztető hangulatnak van híján, ám ezt a hangulatot az innen félórányira levő Heidelbergben már megtalálhatjuk. Heidelberg különben igazi diáktanya. Sok-sok ország küldi ide fiataljait, a város európai színvonalat kínáló egyetemére. De nemcsak diákként, hanem turistaként is érdemes idelátogatni. Elsősorban a vár vonzza az érdeklődőket, amely mindig tartogat valami újat az érkezőknek. Egy jó kiállítást, a városra nyíló pazar kilátást; de az ódon falak között tett séta is meghatározó élmény lehet bárki számára. A sétálóutca itt még színesebb, még gazdagabb, még érdekesebb. Ennek ellenére vallom, hogy az igazi Nyugat-Európa leginkább kisvárosi jellegű településekből rajzolódik ki. így van ez Németországban is. Minél kisebb egy-egy település, annál inkább magán viseli a német építészet, kultúra és gondolkodásmód jegyeit. Ezért szerettem meg Neustadtot, zegzugos kis utcáival, ódon hangulatú, lenyűgözően szép házaival; a gazdag Speyert csodálatos hattornyú dómjával, Németország legimpozánsabb román stílusú katedrájával, Schwetzingent, ahol egyébként egy orvos és egy fényképész csodálatosan berendezett otthonának a vendéqe lehettem. Németországban mindent mindennel autópálya köt össze, így végeredményben semmi sincs igazán messze, nem csoda hát, ha a németek nem szokták otthon tölteni hétvégéiket. Szombat reggelenként szinte valamennyien útra kelnek. Ilyen útviszonyok (na meg ilyen márkás gépkocsik) mellett Ludwigshafentől csak pár órányi távolságra van a luxemburgi, a francia, illetve a svájci határ. Vendéglátóim nagyvonalúságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az egyik hétvégén a következő ajánlattal álltak elém: "Most pedig válassz, hová szeretnél eljutni, mit szeretnél megnézni!" A francia nagyvárosra, Strasbourgs és környékére esett a választásom. A Rajna völgyének egyik legvonzóbb városa, Elzász gazdasági, kulturális és idegenforgalmi központja, az Európa Tanács és az Európa Parlament székhelye a legmélyebb benyomást a rózsaszín árnyalatú, kecsesen fölfelé ívelő hatalmas katedrálissal gyakorolta rám annak apró szépségeivel, illetve legnagyobb látványosságával, a Világórával. Majd bejártuk a belvárost, bekukkantottunk néhány boltba, megkóstoltuk a város jellegzetes péksüteményét, s egy ódon hídon állva a "Petite-France" mesebeli látványával mondtunk búcsút Strasbourgnak. Félórányi autóút után Obernai az egyik legfestőibb látványt nyújtó megállónk. A piactérre nyíló utcácskák sora maga a csoda. Csak kapkodom a fejem, s önkéntelenül szakadnak ki belőlem a felkiáltások: Jaj, de szép! Odanézz! Micsoda lenyűgöző látvány! Itt szeretnék örökre letelepedni! Soha ennyi szebbnél szebb ódon házat, az ablakokban ilyen csupavirág-zuhatagot még nem láttam. El vagyok bűvölve. A látottak hatása már nem fokozható. Igazam volt. Minden, amit ezután tartogat még a nap, Obernai pompájához képest mindössze elismerésre méltó lehet. A következő vasárnap újra kirándulunk. Úgy gondoltam, jó lenne legalább felületesen megismerkedni a Benelux államok legkisebb tagjával, Luxemburggal. Tehát ezúttal Trier felé vesszük Utunkat. A tévében sugárzott egyik filmsorozat jóvoltából ismerős a táj, a moseli borok hazája. Jó lenne alaposan körülnézni, de Luxemburg is csábítgat, s egyetlen nap alatt képtelenség mindent tüzetesen megtekinteni. Luxemburg. Alig vesszük észre, • Speyer egyik látványossága az 1230-ban épült Öreg Kapu 8 A HÉT
