A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-01-01 / 1. szám

KRÓNIKA TelepüléslexiHon MAGYAROK NYOMÁBAN — GALÁNTAI JÁRÁS ALSÓHATÁR (Dolný Chotár) Kisközség a Feketevíz partján. 1960-tól önálló község, amikor is kivált Alsószeliből. A községben alsó tagozatos alapiskola működik. Temploma nincs. A falu polgár­­mestere Gál Imre, a Csemadok-alapszerve­­zet elnöke Hálák Ernő. Népszámlálási adatok: 1980: 287 lakosból 261 magyar (90,9 %) 1991: 243 lakosból 228 magyar (93,8 %) ALSÓSZELI (Dolné Saliby) Árpád-kori település, melyet először egy 1158-ban keltezett oklevél SELL! alakban említ, mint a nyitrai Szt. Emmerám egyház birtokát. A történelem folyamán a község tulajdonosa Serédy Gáspár, a szentgyörgyi uradalom és a Pálffyak voltak. A község neve a magyar Szél személynévből vezet­hető le. Érsekújvár 1663-ban történt eleste után a falu a töröknek adózott. A korabeli összeírásokból tudjuk, hogy a községben 3 fejadófizető személy, 3 háztartás, valamint a Dudvág folyón egy malom volt. A község határa harctérré vált az 1849. június 20—21-én lezajlott peredi csatában. Alsószeliben két templom található. Mind­kettő a múlt században épült. A római katolikus 1875-ben neoromán, az ág. evan­gélikus pedig 1878-ban neoklasszicista stí­lusban. 1845-ben Alsószeliben született Petrik Géza a Corvina című lap szerkesztője és számos bibliográfiai mű szerzője. A községben alsó tagozatos alapiskola van. A falu polgármestere Pleva László. A Csemadok keretében egy éneklőcsoport működik, az alapszervezet elnöke Seres Lajos. Népszámlálási adatok: 1980: 2006 lakosból 1523 magyar (75,9 %) 1991: 1850 lakosból 1429 magyar (77,7 %) BOLDOGFA (Boldog) A települést Borsa falu határjáró levelében TULWEJ néven említik 1245-ben. 1335-ben már BOLDOGAZONFALVA néven szerepel. A község helyneve a falunak Szűz Mária tiszteletére szentelt templomával kapcsola­tos. Boldogfa kezdetben az óbudai apácáké, a Jánoki-családé, majd később az Ester­házy- és a Zichy-család tulajdonába került. A község római katolikus temploma — mely műemlék — a XII. szá­zadban épült román stí­lusban. A XV. század­ban gótikus, a XVII. században pedig ba­rokk stílusban építették, át. A templom külső részének 1976-ban tör­tént felújítása során egy latin nyelvű római kori feliratra bukkantak. A községben nincs isko­la. A falu polgármestere Pikáli Gyula, a Csema­­dok-alapszervezet el­nöke Jankó Pál. Népszámlálási adatok: 1980: 374 lakosból 355 magyar (94,9 %) 1991:407 lakosból 324 magyar (80,7 %) DEÁKI (Diakovce) Árpád-kori település, melynek kezdeti törté­nete párhuzamos Vág­­sellye történetével. De­­áki és környéke már Szt. István király által 1002-ben kiadott, Pannonhalmi Apátság alapító levelében szerepel "TERRA WAG" alakban. A község mai hangzású neve 1236-ban szerepel először DYAKY formá­ban, mely a "deák" főnév birtoklást kifejező -i képzős származéka. A település a Pan­nonhalmi Apátság birtokát képezte. 1228- ban Jakab nyitrai püspök Deákiban felszen­telte a bencés apátság román stílusú templomát. A XIII. században épült templo­mot Schulek Frigyes tervei alapján bővítették neoromán stílusban bazilikává 1872—75- ben. A községgel kapcsolatosan meg kell említeni az ún. Pray-kódexet, melyben nyelvünk ősemléke, a Halotti beszéd és könyörgés található. A kódex egyik bejegy­zése alapján tudjuk, hogy a misekönyvet 1228-tól 1241-ig Deákiban és Taksonyban használták. 1553-ban a községben 40 portát írtak össze. Az 1664-es török adóösszeírás szerint Deákiban 39 háztartás és 61 feja­dófizető személy volt. A községben 1—8. osztályos alapiskola található. A polgármes­ter Bukovský János. A járás egyik legna­gyobb és legjobban működő Csemadok alapszervezete van itt, elnöke Komjáti Győző. Népszámlálási adatok: 1980: 2667 lakosból 1999 magyar (74,9 %) 1991: 2171 lakosból 1576 magyar (72,6 %) DIÓSZEG (Sládkovičovo) Régészeti ásatások ősrégi települések nyo­mait tárták fel Diószeg határában. Az első írásos említés 1326-ból való GYOZYG alakban. A település neve a dió növénynév és a szeg, szöglet, zug főnév összetételével keletkezett, mely diófákkal benőtt szögletre, részre utal. A történelem folyamán a Dudvágszegi-, az Orros-családnak és a klarissza apácáknak volt itt birtokuk. A rend megszüntetése után az Erdődy-, Esterházy­­ós a Zichy-család jut Diószegen birtokokhoz. A török portyázások következtében a tele­pülés majd egészében elnéptelenedett. 1553-ban 22 portát írtak össze, viszont jó száz év múlva 1664-ben az adóösszeíró csak három háztartást és 4 fejadófizető személyt talált. A Rákóczi-szabadságharc alatt 1707-ben Stahremberg Guidó császári fővezér megszállta Diószeget, és a kurucok ellen megerősítette. 1709-ben az egész község leégett. Diószeg határában a múltban még két község — Dudvágszeg és Német­­diószeg — létezett. Dudvágszeget a törökök 1683-ban elpusztították, míg Németdiósze­­get, melyet II. József telepített újjá német telepesekkel, 1943-ban csatolták Diószeg­hez. Római katolikus temploma a XVII. század­ban épült, többszörös átépítés után nyerte el mai formáját. A települést 1983-ban városi rangra emelték. A városban nyolcosztályos magyar alapiskola van. A polgármestere Somogyi Kornél. A Csemadok-alapszervezet elnöke Krommer Rudolf. Népszámlálási adatok: 1980: 5257 lakosból 2157 magyar (41 %) 1991: 5794 lakosból 2679 magyar (46,2 %) Összeállította: Bukovszky László (Folytatjuk) Fotó: Prikler 10 A HÉT

Next

/
Thumbnails
Contents