A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-01-22 / 4. szám
A legfranciább színésznő Az egzotikus nevű Isabelle Adjani felbukkanása a filmvásznon Franciaországban mindig nemzeti eseményszámba megy. Édesapja algériai, édesanyja német, az NSZK-ban született, így aztán szinte természetes, hogy őt tartják a legfrandább színésznőnek. (Ezt a címet korábban már Romy Schneider is kiérdemelte.) Isabelle Adjani 1985-ben a Metró című filmben játszott Christopher Lambert oldalán, s azután csak elvétve vállalt filmszerepet. Ám az Ihstarban ő sem tudott ellenállni Dustin Hoffman és Warren Beatty vonzerejének, majd Auguste Rodin tragikus sorsú kedvesét játszotta. Öt év alatt ez valóban nem sok, de közben Isabelle Bruno Nuytten rendezőtől megszülte gyermekét. A hosszú hallgatásnak végre vége szakadt, Isabelle teljes erőbedobással dolgozik a Margó királynő forgatásán. A francia történelem legviharosabb korába, a "három Henrik" országába repítő kalandos történetben többek között Patrick Bruel és Michel Piccoli a partnerei. Nem ülhet trónra az örökös? Frigyes dán trónörökös 24 éves és 191 centiméter magas, s csillagjegye az Ikrek. Elsőszülöttként öt illeti a trónhoz való jog. Lehet, hogy mégsem ülhet rá. Fejedelmi anyja ugyanis nehezen viselte, hogy Frigyes alig tudott leérettségizni, viszont nemrég nyilvános botránya volt: gyanúsan kóválygó kocsiját megállította a rendőrség. A kocsit a herceg fotómodell barátnője, Malou Aamund vezette — italos állapotban. Az eset után a lakosság 73 százaléka a két évvel fiatalabb Joachim herceget kívánta a trónon látni. "Siker" — az őrület századában Igen, az őrület százada a miénk, amelyben olyan dolgok történnek, hogy az ember nemegyszer kétségbe esik. Él Japánban egy Issei Sagawa nevű kannibál, aki 1981-ben meggyilkolt és megevett egy fiatal holland diáklányt. A borzalmas tettet mindössze néhány hónap börtön követte. Eddig még a szenzációs szörnyűségre annyit mondhat az újságolvasó: Mindig voltak őrültek a világon. Igen, ha csak ennyi volna. De Sagawa, aki orvostanhallgató volt, nem hogy nincs az emberi társadalomból kiközösítve valahol, mondjuk egy kemény munkatáborban, hanem híres "író" lett. Öt éve jelent meg a Ködben című "regénye", mégpedig 300 ezer példányban, amelyben élvezettel meséli el borzalmas lakomája történetét. A könyv az utolsó példányig elkelt. A híres kannibál most vendéglőt nyitott, amelynek neve Renée (így hívták az áldozatát), s amely nagyszerűen megy... Sőt, gyorsan elkelt második könyve is, amelynek elme: Bocsánat, hogy élek!... A riporthoz mellékelt színes fotók egy vállig érő hajú fiatalembert — a vastagajkú kannibált ábrázolják, amint egy barátja mellett ül, s éppen egy húsdarabot visz az evőpálcikákkal a kitátott szájához. És a vendéglője — mindig telve vanl... 16 A HÉT Mi mennyi a világban? A New York-i Christie’s árverésén hosszú évek óta először próbálkoztak impresszionista festményekkel. Emlékezetes, hogy addig elképzelhetetlen magas árakat értek el az impresszionista és posztimpresszionista festmények, elsősorban a Sotheby's és a Christie's aukcióin. Ennek azonban hamarosan meglett a böjtje, ugyanis a kereslet egyszerűen nem volt képes követni a felrakétázó árakat, és ezt időben észrevették a legnagyobb aukciós házak, válaszlépésük az volt, hogy egyszerűen nem tartottak ennek a korszaknak (és stílusiránynak) a képeiből aukciókat. Mivel tőkeerősek és nagyok, megtehették, hogy "jegeljék" a náluk lévő anyagot. Most érezték úgy a New York-i Christie’s-nél, hogy megfordult a szél járás, és máris próbálkoztak néhány szép festménnyel. Még akkor is, ha a szakértők tisztában voltak vele, hogy az akkorinak csak körülbelül fele árán tudják elárverezni a képeket. Renoir kisméretű, de híres képié, A páholy című, akkoriban 12 millió dollárért kell el, noha a 2,5—3,5 milliós becsértéksávban volt. A Christie’s szakértői azt remélték, hogy ma reálisnak mondható a 6—8 millió dolláros becsérték. A piac azonban nem vette figyelembe ezt a várakozást, a képet végül is 5,2 millió dolláron ütötték el. Hasonlóképpen járt Toulouse-Lautrec egyik szép gouache-képe, ha nem is ilyen látványosan: a három évvel ezelőtti 2.86 millió dolláros ár helyett most 1,98 millióért ütötték el. De hogy milyen kiszámíthatatlanok az aukciók, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egy másik Renoirkép, az Yvonne és Jean című, 1899-ból, most 2,2 millió dollárért, egy 1912-es olaj képe, a Colette háza Cagne mellett című 880 ezer dollárért, egy Fiatal lány című szép pasztellje pedig 825 ezer dollárért kelt el, magasan a becsérték fölött. Akárcsak Manet Tengeri utazók című olajképe vagy Pissarro 1901- ból datált A Pont-Neuf délutáni esőben című festménye, amely 1,97, illetve 1,87 millió dollárt ért. A századunk második-harmadik évtizedében alkotó festők és alkotásaik mutattak most felí/eló tendenciát. Chagall Virágcsokor című képe 2.86 millió dollárért, Mondrian Kompozíció vörösben, szürkében, kékben és sárgában című absztrakt képe 2,85 millióért kelt el. A brit Ben Nicholson 1956-os November (Pistoia) című képe 1,54 millió dollárjába került a chicagói Art Institute-nak. Az ugyancsak New York-i William-Acquavella Galéria árverésén egy Matisse-rajz 1,21 millió dollárért, egy Matisse-olajfestmény 1936- ból 2,2 millió dollárért kelt el. Pissarro Pontoise-i park című képe 1,59 millió, Sisley egy-egy festménye 660, illetve 525 ezer dollárjába került a gyűjtőnek. Vittorio Gass man Ma is ugyanolyan sokat dolgozik, mint korábban, pedig már hetvenéves, és ötven éve van színpadon. Vittorio Gassman önéletrajzi könyvet, filmnovellákat és krimiket ír. Színiiskolájában új tehetségeket fedez fel, és menedzsel. Úgy tűnik, sok mindenre akad ideje, csak interjút nem szeret adni. Kevés újságíró tudja szóra bírni. — Elegem van abból, hogy örökösen ugyanazokra a kérdésekre válaszolgassak. Mindig elhangzik a kérdés, a színházat vagy a filmet szeretem-e jobban, s hogy ki a kedvenc színészem. Ez igazán nagyon' unalmas. Nekem egyszerűen életelixírem a munka. Boldog vagyok, hogy egész életemben csakis olyasmivel foglalkoztam, ami érdekeit. Ez az, ami most is fiatalon tart — nyilatkozta a színész. Adószedő az Omo dzsungelben Az angliai Lichfield tanácsa nem ismert lehetetlent: Fekete-Afrika legmélyén, a nigériai Omo dzsungel kellős közepén is felkutatta Nick Coad 23 éves lieh field i lakost, és behajtotta rajta a 37 font 63 penny községfejlesztési fejadóhátralékot. Coad két hónappal ezelőtt utazott el környezetvédelmi expedícióra. Amikor a posta lichfieldi címére meghozta a fizetési felszólítást, anyja szívesen kifizette volna az összeget, de a tanács embere így szólt: — O, hagyja csak, majd megtaláljuk a kedves fiát. Coad és társai több bennszülött nyomkeresőt alkalmaztak, nehogy eltévedjenek az őserdőben, de a tanács akta táskás adószakemberének ilyesmire nem volt szüksége. Nem tudni, hogyan — hacsak nem a pénz szaga után haladva —, levegőben, földön, vízen kinyomozta Coad sárkunyhóját a dzsungelben, és kézbesítette a felszólítást.
