A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-07-17 / 29. szám

KINCSÜNK AZ ANYANYELV Egy nyolcsoros hír margójára A Nap című hetilapunk 1992. évi 24 számának 43. oldalán olvashattunk egy nyolcsoros értesítést, amelyet minden valószínűség szerint szlovák nyelvből fordított le valaki. Ez a "Pozsonyi koronázási ünnepségek 1992" című rö­vidke magyar szöveg arról árulkodik, hogy aki lefordította (vagy netán írta?), nem ismeri kellőképpen a történelmet, sem pedig Pozsony városát, s azonkívül nem tartja tiszteletben a magyar nyelv szabályait. De lássuk először is a címet! Ha magyarul azt mondjuk: "Pozsonyi koro­názási ünnepségek", akkor a valóságos, történelmi koronázási ünnepségekre kell gondolnunk, hiába van odabiggyesztve utána az 1992-es évszám. Az adott esetben csak koronázási emlékünnep­ségről beszélhetünk, melyet valamelyik egykori koronázás évfordulója alkalmá­ból rendeznek. Ha ragaszkodunk a cím­ben az évszámhoz, akkor a megoldás: Pozsonyi koronázási emlékünnepség — 1992. De elég volna ez is: Koronázási emlékünnepség Pozsonyban; az évszám elmaradhat, mert a szövegből úgyis kiderül, hogy ezt az idén június 20-án tartják meg. A szöveg első mondata így hangzik: "Tavaly zajlott Pozsonyban Mária Terézia koronázásának emlékére az első koroná­zási ünnepség". Ez a megfogalmazás pontatlan és félrevezető; Pozsonyban ugyanis a múltban — 1563 és 1830 közt — minden koronázáskor volt koronázási ünnepség, a tavalyi tehát nem mint koronázási ünnepség volt az első. Helye­sen ezt a mondatot így kellett volna megfogalmazni: Tavaly, Mária Terézia megkoronázásának 250. évfordulóján, tartották Pozsonyban az első koroná­zási emlékünnepséget. A következő mondatban is több kifo­gásolnivaló akad; nézzük csak meg! "Az idén n. Rudolf pozsonyi koronázásának 420. évfordulójára emlékezik a város." A város nem a 420. évfordulójára emlékezik, hanem a 420. évfordulóról emlékezik meg. Ez eddig nyelvi kérdés. A másik kifogásom történelmi jellegű. Rudolfot, I. Miksa magyar király fiát, ugyanis magyar királlyá koronázták Pozsonyban, ennélfogva helytelen őt II. Rudolfként emlegetni, mert a magyar trónon ő I. Rudolf vagy egyszerűen Rudolf, hiszen ilyen nevű magyar ural­kodó sem előtte, sem utána nem volt. Német—római császárként és cseh ki­rályként természetesen II. Rudolf, mivel­hogy mind a császári, mind a cseh királyi trónon volt Rudolf nevű elődje. A harmadik mondatban a "tavalyi koroná­zás" kifejezés szerepel, amelyről már megállapítottuk, hogy helytelen; helyesen csak a "tavalyi koronázási emlékünnep­­ség"-ről beszélhetünk. A negyedik mondat így hangzik: "Ismét lesz koronázási ceremónia, a gyerekeket Az arany lovas rend tagjaivá üti a király, lesz kirakodóvásár, korabeli ruhákban tőrpárbaj, medvetáncoltatás." Kezdjük azon, hogy a koronázási ceremóniát inkább eljátsszák, nem csak úgy egysze­rűen lesz (mint ahogy egykor volt ilyen ceremónia), de ez még hagyján. A súlyos hiba "Az arany lovas rend" kifejezés, amely elárulja, hogy "kitalálója" teljesen tájékozatlan a pozsonyi koronázások történetének berkeiben. Hogy miért kell e "furcsa" rend előtt a névelőt nagybetűvel írni, az rejtély, de tegyük fel, hogy csak sajtóhiba. Illenék tudni, hogy lovas rend nincs, éppen ezért arany lovas rend sincs, és egy nem létező valaminek senkit sem lehet a "tagjává ütni", még játékból sem. Lovagrend természetesen van, de arany lovagrend nincs, és nem is volt. Aki ismeri a koronázási szertartások történetét az tudja, hogy a pozsonyi Szent Márton-dómban megkoronázott király a koronázási menettel átvonult a ferencesek templomába, és ott az arra kijelölt nemesifjakat aranysarkantyús vitézek­ké avatta. A magyar szokásjog szerint az aranysarkantyús vitézek nem alkottak úgynevezett szabályos lovagrendet, tehát nem lehet róluk mint rend tagjairól beszélni. Vagyis a játékos ceremónia során a király aranysarkantyús vitézek­ké avat gyerekeket. Az ugyanebben a mondatban szereplő "korabeli ruhákban" kifejezést még el lehet fogadni, bár ilyen esetekben inkább azt szoktuk mondani, hogy "korabeli kosztümökben" (vagy jelmezekben) játszanak el valamit. Ami azonban a "tőrpárbaj" szót illeti, az már egy kis gyanúra ad okot, hogy megint csak valamilyen helytelen fordítással van dolgunk. A tőrvívás, úgy mondhatnánk, nem éppen XVI. századi "sportág". Nem ismerem az eredeti szlovák szöveget, úgyhogy nem tudom eldönteni, milyen párviadalról van valójában szó. A mondat megfogalmazásából egyébként az követ­keznék, hogy nemcsak az úgynevezett tőrpárbaj, hanem a medvetáncoltatás is "korabeli ruhákban" történik. Ez nem is baj, ha csak a medvetáncoltatókra gon­dolunk, de a mackó talán mégsem lesz "korabeli ruhákban". Az utolsó mondat is több okból kifo­gásolható. így hangzik: "Mindez Po­zsonyban június 20-án 14 órától a Szt. Márton-dómnál, majd a Városháza téren." A mondatból hiányzik az állítmány, az időpont csak úgy oda van vetve, a helymeghatározás pedig pontatlan. A mondatot például így lehetett volna kezdeni: "A rendezvény (az emlékünnep­ség) 1992. június 20-án 14 órakor kezdődik és itt, majd ott és ott folytatódik. A helymeghatározásokat azért nem írtam oda, mert ezek a szövegből nem egészen világosak. Mit jelentsen az, hogy a "Szt. Márton-dómnál"? Melyik odalán, előtte, mögötte, mellette? A másik meghatározás — "a Városháza téren" — teljességgel helytelen, mivelhogy fővárosunkban ilyen nevű tér (Radničné námestie) nin­csen. A régi városháza homlokzata előtti tér, ahol a Rolánd-kút (újabb megneve­zése szerint Miksa-kút) áll, nemrég kapta vissza eredeti nevét, vagyis jelenleg Főtérnek hívják. De a régi városháza mögött is van egy tér, melynek egyik oldalán a Primáši palota, vele szemben pedig a Városi Hivatal épülete áll, ámde ennek a térnek a neve Prímás tér (Primaciálne námestie). Melyiket emle­geti a mi magyar szövegünk Városháza tér néven? Ki tudhatja? Mint ahogy arra sem találok választ, miért nem lehet egy nyolcsoros hírt világosan, érthetően, hibátlanul megszö­vegezni. Mayer Judit A HÉT 23

Next

/
Thumbnails
Contents