A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-23 / 52. szám
GYEREKEKNEK Az okos parasztember Élt a faluban egy szörnyen ostoba ember, és — miért, miért nem — mégis majd felvetette a gazdagság. A másik meg, akinek több esze volt, mint a bírónak, papnak, kántornak együttvéve, alig tudta jóllakatni a gyerekeit, egy lúd volt minden vagyonkája, azt meg sajnálta levágni. Hanem aztán, mikor az utolsó falat kenyér is elfogyott a házban, mégis azt mondta a feleségének, hogy vágja le, és süsse meg a ludat. Megsütötték hát a ludat, fel is adták az asztalra, de kenyér nem volt hozzá. Az ember gondolt egyet. — Ha így nekilátunk — mondta —, kenyér nélkül megesszük egy ültünkben. Inkább elviszem az uraságnak, egy kis lisztet tán ad érte. — Úgy is tett, beállított a földesúrhoz: — Hoztam egy sült ludat, fogadd el, és ha egy kevés lisztet adnál érte, szépen megköszönném. — Jó, nem bánom — mondja a földesúr —, de aki ludat ajándékoz, ossza is el igazságosan. Amint látod, hatan vagyunk, én meg a feleségem, két fiam és két lányom. Ha elosztod itt közöttünk hiba nélkül, megjutalmazlak, de ha nem, huszonöt bot a fizetés. Az ember csak egy kést kért, és nekifogott elosztani a sült ludat. Legelőször a fejét vágta le, azt a földesúrnak adta ezekkel a szavakkal: — Te vagy a ház feje, tiéd a lúd feje! — A püspök falatja az asszonynak jutott: — Te itthon ülsz, őrződ a négy falat, tiéd a püspökfalat. — Aztán levágta a két lábát, és a fiúknak adta: — Nesztek egy-egy lába, jó úton járjatok apátok nyomában... A két szárnyat a lányok tányérjára tette: — Lányok vagytok, eladók lesztek, egykettőre szárnyra keltek. A többit megtartja magának, és ezt mondja: — A paraszt együgyű és balga, neki marad a vastagja. Nagyot nevet a földesúr: — Jól van, öreg, elosztottad rendesen, és magadról se feledkeztél meg! — Megkínálta egy pohár borral, és két zsák lisztet adott neki. Fülébe jutott a gazdagnak, megirigyli a szegényt, és gondolja magában: "No, én többet viszek, többet is kapok bizonyosan." Megsüttet öt kövér ludat, és elviszi az uraságnak, földig hajol előtte: — Meg ne vesse nagyságod, alázattal kérem, öt kövér libácskát hoztam ajándékba. — Köszönöm, barátom — mondja az uraság. — De aki ludat ajándékoz, ossza is el igazságosan. Ha el tudod osztani itt közöttünk hiba nélkül, megjutalmazlak, de ha nem, huszonöt bot a jutalmad. Csak áll ott az ostoba ember, próbálgatja így is, úgy is, de sehogy se jó. Elküldi egyik szolgáját a földesúr a szegény emberért, és az persze mindjárt ott is van. — El tudnád osztani ezt az öt ludat hatunk között úgy, hogy hiba ne legyen? — El én, nagyságos uram, miért ne tudnám? Egy ludat az úrnak meg a feleségének ad: — Ketten vagytok, a lúddal hárman lesztek! — A másikat a két fiú kapja: — így most ti hárman volnátok. — A harmadik a lányoké: — Ti is hárman vagytok a lúddal. — A megmaradt kettőt magának adja: — Mi is hárman vagyunk. Senki se rövidült meg. Tetszett az uraságnak a tréfa, megkínálta az okos parasztot borral, egy szekér lisztet adatott neki; a gazdag is megkapta, amit érdemelt: a huszonöt botot. Hát ez a gyerek mit csinál? Hogy mit is? Rögvest megtudod, ha összekötöd a számokat 1-től 69-ig! Nos, mi derült ki? 34 X-'W 3« 3? •40 ^ I .2S 23 24 • • . 25 Hógolyózás A két egyformának tűnő kép között huszonöt apró eltérést talál a jó megfigyelő. Melyek a különbségek? A HÉT 27
