A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-18 / 51. szám
<> Ľ iáke re n hajtott át a Budát Pesttel * összekötő új híd avatásán az ünnepségen megjelent Ferenc József. Hiába, a Lánchíd átadása jelentős esemény volt. Meg is kérdezte a környezetében lévő embereket: "Honnan származik az ötvösművészet e remeke?" “Egy felföldi bányászfaluban formázták meg" — hangzott a válasz. "Hát, akkor az egy valóságos Kispest" — így az uralkodó. A "felföldi Kispest", azaz Dernő a Csermosnya völgyében, festői hegyek alján fekszik. Valaha, réges-régen, amikor még Rozsnyó sem volt ismert, németek érkeztek a Pozsáló alá vasércet keresni. Találtak is, s tovább haladtak egyre kutatva az érc után. Az élelmesebbek a bányászat mellett kohászattal is foglalkoztak, egyre gazdagodva. A vidék vasércbányái és a kohászata is idővel a Szontágh-család „A Csermosnya-völgyi Kispest ” kezébe került. Az 1700-as évekre azonban már az Andrássyak a tulajdonosok. Kezdetben három kisebb hámora volt a grófnak. Üzemeltetésükben nagy segítségére volt az itt gyorsfolyású Csermosnya-patak. Telt az idő, s a gróf elhatározta, hogy a hámorok helyébe vasgyárat létesít. Hivatalos feljegyzés szerint a két szlovák kemence mellé György úr édesanyja olvasztókemencét, frisselőt és nyújtóhámort építtetett. Később állíttatta fel fia a két kupolakemencéből és lángkemencéből álló öntőműhelyt Röviddel ezután az esztergályos-, lakatos- és kovácsműhelyek is elkészültek. A törekvő gróf sem a haszonról, sem pedig a dicsőségről nem akart lemaradni. 1821-ben készült el a gyár, amely a feljegyzések szerint a korabeli Magyarország legnagyobb teljesítményű ilyen gyára volt. Sőt, európai hírt és rangot is szerzett. Az üzemben ez idő tájt 255 munkás dolgozott, Még a nemzetiségi öszszetételét is ismerjük az alkalmazottaknak: 154 magyar, 56 német és 45 szlovák. A munkásokat a gróf taníttatta ki. 10—12 éves korukban tanulónak vette fel őket, s 3—4 év elteltével legényként dolgoztak a gyárban. Szakembereket Ausztriából és Csehországból hozatott. Ö maga sem volt rest angliai és németországi tanulmányutakat tenni. 1840-ben nagy kitüntetés érte a gyárat, a falut. Budapest itt rendelte meg a felépítendő Lánchíd alkatrészeinek, kiöntését. Ebben szerepe volt Széchenyi Istvánnak, Andrássy György barátjának is. A híres láncszemék közül egyet a tulajdonos el is vitetett Krasznahorka várába, ahol az érdeklődők ma is láthatják. Benne a monogram is: Dernő. A Lánchíd avatása után a faluba látogatott Döbrentei István festőművész, hogy az uraság beleegyezésével megfesse a munkásokat. A képek közül öt vízfestmény jelenleg Monokon, Kossuth Lajos szülővárosában van. A vasgyár későbbi sorsa már nem ilyen fényes. Az Andrássyak kihaltak, az új tulajdonos, a Rimamurány— Salgótarjáni R T pedig idővel leszereltette a gépeket, a termelés fokozatosan leépült, az épületek "elkoptak". A vasgyár nyomát a temetőben is megfigyelhetjük. A keresztek többsége öntvény. Itt készült az a sírjel is, amely alatt az 1848-as harcoknak — a falu határában lezajlott kisebb csatának — az áldozatai nyugszanak. Az eltemetett honvédek nevét az emlékmű, emléküket a falu, az emlékezet őrzi. ULMAN LAJOSNÉ
