A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-18 / 51. szám
wrnrnm a vérrel a májba s az izmokba kerül. Itt állati keményítő (glükogén) formájában elraktározódik. Ha most hirtelen nagy izommunkára van szükség — futással akarjuk elérni a már indulni készülő vonatunkat — mellékvesénk adrenalint választ ki, amelyet vérünk az izomsejtekhez szállít. Beindul egy reakciósorozat, melynek végeredményeként az aktivált foszforiláz enzim megindítja a glükogén lebontását szőlőcukorra. E ponton lépett be a kutatásba 1954-ben a most Nobeldíjjal jutalmazott E. G. Krebs és £. H. Fischer. Arra keresték a választ, mi állítja meg ezt a reakciósorozatot. Hiszen ha a foszforiláz sokáig aktív maradna, szervezetünk glükogónraktárai percek alatt kiürülnének és súlyos eszméletvesztéssel járó hipoglükémia (kórosan alacsony vércukorszint) alakulna ki. Kiderítették, hogy létezik egy foszforiláz-foszfatáz nevű enzim, amely képes a fehérjefoszforiláció megfordítására, azaz a foszfátcsoport leválasztásával újra inaktív, nem működő állapotba hozni az adrenalin — cAMP útján aktivált foszforiláz enzimet. Nos, ennek a foszforiláz-foszfatáz által katalizált reakciónak (szaknyelven: a reverzibilis fehérjefoszforilációnak) a felfedezéséért vehette át december 10-én a Nobel-díjat a hetvenes éveiben járó két amerikai kutató. Mindketten a Seattle-í Washington Egyetem Howard Hughes Orvosi Intézetének kutatói. (E. G. Krebs pem tévesztendő össze azzal a H. A. Krebs-szel, aki 1953-ban kapott orvosi Nobel-díjat a citromsavciklus, közismert nevén a Krebs— Szentgyörgyi ciklus felfedezéséért). A felfedezés haszna E késői elismerésben szerepet játszott az a tény, hogy a felfedezése idején amolyan "alapkutatási", tehát a gyakorlati élettől távoli kuriózumként kezelt felismerésről napjainkra kiderült, hogy jelentősége jóval nagyobb a glükogén anyagcserében vitt szerepétől. A foszforilációs-defoszforilációs mechanizmusnak ugyanis az a biológiai szerepe, hogy a sejthártyához érkező hormonok, növekedési tényezők hozta utasításoknak megfelelően módosítsa, felerősítse, szabályozza a sejtek működését. Az egyik díjazott E. Fischer a sejtosztódást szabályozó enzimek kutatása során fedezte fel a tirozin-foszfatáz enzimet. Feltételezhető, hogy a tirozin-foszfatáz szerepe meghatározó lehet a rákos burjánzás beindulásában. Addig ugyanis, amíg a tirozin-foszfatáz jól "működik", működik az ún. kontaktgátlás mechanizmusa is: a sejtosztódás azonnal leáll, mihelyt a sejtek egymáshoz érnek. Dr. KISS LÁSZLÓ A gyógyító joghurt Törökországban már évszázadok óta minden egyes étkezésnél az asztalra kerül a joghurt is. A joghurtot kedvelők tábora nálunk is egyre növekszik. Azt, hogy a joghurt fehérjét, vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaz, már a gyerekek is tudják. Ám nem mindenki hallott arról, hogy természetes antibiotikumok is találhatók benne. A törökök reges-régen ismerik a joghurt gyógyító hatását a gyomor- és bélműködésre, sőt, rovarcsípés és leégés esetén is nagyon hasznos. Ma már különféle — gyümölcsös, csokoládés, müzlis, diabetikus stb. — joghurtok kaphatók. A legkedveltebb állítólag a gyümölcsös, de a müzlis is egyre népszerűbb, és a polcokon már megjelentek (igaz a hazai üzletekben még nem) a szójából készült alacsony koleszterintartalmú joghurtok. Mi mindent tartalmaz a joghurt? A joghurtban található magas biológiai értékű fehérjék növelik a szervezet teljesítőképességét, miközben a gyomrot nem terhelik meg. A ledtin pedig az idegrendszer számára nagyon fontos. A vitaminok közül megtalálható a joghurtban az A-, az E-, a B1-, a B2-, a D-vitamin, valamint ásványi anyagok is. A török és indiai konyhában jelentős helye van a joghurtnak. Használják hideg vagy meleg gyümölcs-, illetve zöldségle"Az élő és ma is funkcionáló helynévanyag, valamint a 19—20. század legfontosabb térképeiről, gyűjtéseiből kijegyzett írásbeli nevek nemcsak az elmúlt két évszázad történelmére vetnek világot, hanem gyakran több száz, néha ezeréves emlékeket is őriznek." (A helytörténeti forrásként felhasználható földrajzi nevek feljegyzésének és közzétételének kérdései — Király Lajos) Itt, valahol az idézet utolsó szavaiban lehet a kutya elásva! Hogy miért? Gyerünk csak szép sorjában, úgyis kiderül. Addig is: következzék a 2. számú idézet. "A magyar névtudomány, a magyar névkutatás a magyar neveket az idegenekkel együtt köteles számba venni, vagyis azon a címen, hogy a név idegen, nem magyar, soha semmi körülmény között sem hanyagolható el, nem 'maradhat ki a gyűjteményből." (Rónai Béla, 1978) Előttem a Földméréstani és Térképészeti Intézet körlevele, s már jó ideje azon töröm a fejem, hogy vajon mi árulkodna az utókornak az egyik mátyusföldi falu — ma már kisváros — múltjáról, ha az olyan helyneveket, mint a Pantos, a Milék, vagy a Paskum idejekorán irodalmi nyelvre fordították volna. Mondjuk, valami felsőbb utasításra, irodalmi magyaron jelentek volna meg az első vagy a második tagosítás térképein. Talán azt is letagadhatnánk ezáltal, hogy a helységnek — hiszen semmi nyom sem maradt utánuk — bármi köze is lett volna a németekhez. Hogy egykor német telepesek érkeztek ide, ki tudja minek, talán a jobb megélhetés halvány reményében. Mondjuk, ha Malom vagy Malmok, esetleg Malom-dűlő állna a térképen a Milék helyett. Ott meg, vesekbe, sült húshoz és kemény tojáshoz stb. A különféle saláták joghurttal leöntve kalóriaszegények és egészségesek. A joghurtból gyümölcs hozzáadásával desszerteket és finom italokat is készíthetünk. Végül nézzük, hogyan készül házilag a joghurt. Egy liter pasztőrözött tejet melegítsünk fel 40 Celsius-fokra, és adjunk hozzá egy doboz joghurtot. Alaposan keverjük ki, majd osszuk el poharakba. Hat—riót óra múlva kész a finom joghurt. Másnapig tegyük hűtőszekrénybe, és ízlés szerint (gyümölccsel, müzlivel, mogyoróval) ízesítsük. ahová egykor a Páskomra hajtották a csordát vagy kondát, Legelő szerepelne. Menjünk tovább. Mi lett volna akkor, ha mondjuk anno... nem a megyei földmérő hivatal rendeli el (mint ahogy el sem rendelte soha) "a valóság leghűbb ábrázolására való törekvés" értelmében a nevek átírását, hanem az óhaj Allah nevében a legfényesebb padisah szolgálatában álló földmérő lúdtolla alól sercen ki rendelet formájában? A százötven év alatt rengeteg idejük lett volna ilyen rendeletek "forgalomba hozatalára"! Ákkor bizony ma útjaink, kútjaink, kanyaraink — a történelmiek is — jóval törökösebbek lehetnének. Most jön a fő idézet: "Jelenleg Cseh-Szlovákia 1:10 000 méretarányú térképének javított kiadását készítjük elő. A valóság leghitelesebb ábrázolására való törekvésünk miatt fordulunk Önökhöz, községünknek az említett térkép 1. kiadásán szereplő és a mellékelt jegyzéken megküldött helyneveinek hitelesítése végett. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a térképen a neveknek irodalmi alakban — tehát nem tájnyelven vagy idegen nyelvi formában — kell szerepelniük. Az így hitelesített neveket A járás földrajzi nevei című kiadványunkban is közzéteszszük." (Körlevél ’92) Ezek után két kérdés motoszkál bennem. Az első: Kedves körlevélgyártók! Az irodalmi helyett nem a hivatalos szót tervezték eredetileg? A második: Hülye ez a török? Hogy annyi év alatt ez nem jutott az eszébe? (görföl) A HÉT 21 Nem tájnyelven! Irodalmin?
