A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-12-18 / 51. szám

SOKFÉLE az amerikai és a francia szakem­berek vizsgálatai. A dohány persze nem az egyetlen oka az impoten­ciának, a további rizikófaktorok, mint például a cukorbaj, a magas vérnyomás és a magas koleszte­rinszint is jelentősen hozzájárulhat­nak. Az is köztudott, hogy a passzív dohányzás legalább olyan káros mint az aktív. Ugyanis a cigaretta­­füst háromnegyede "felhasználat­lanul" kerül a környező levegőbe, és ebben még több a károsító anyag, így például: nitrozamin, nitrogén-oxid stb. Megdöbbentő adat, hogy Amerikában óvgnte 500 passzív dohányos hal meg tüdő­rákban! Munkája során az Egészségügyi Világszervezet nemcsak a fertőző, hanem az ún. civilizációs betegsé­gek ellen is több programot dolgo­zott ki. A dohányzás egészségre káros következményei már régen ismer­tek. A tüdőrákot 90 százalékban a dohányzás okozza, és a többi rákfajta — gége-, nyelőcső-, méh­nyakrák stb. — kialakulásában is jelentős szerepet játszik. Évente körülbelül hárommillió ember hal meg a világon a dohányzásnak is "köszönhető" betegségben. A fej­lett országokban a tüdőrák a tértig aknái az első helyet foglalja el;* évente mintegy 460 000 új tüdőrá­kost diagnosztizálnak. A fejlődő országokban a tüdőrák a hatodik helyet foglalja el, ez évente 200 000 megbetegedést jelent. A szakemberek feltételezése szerint nálunk 1995-ben 34 000 ember hal meg a dohányzás kö­vetkeztében. A WHO által kitűzött egész­ségügyi programok, mint például az "Egészséget mindenkinek 2000- ig" nem lehetnek sikeresek anélkül, hogy párhuzamosan ne harcolná­nak a dohányzás ellen is. Az Egészségügyi Világszervezet még 1990-ben újabb programot indított el "Dohányzás vagy egészség" címmel. Ugyanakkor sajnos tuda­tában van annak, hogy egy valóban hatásos program a nemzetközi szervezet egész költségvetését fel­emésztené. Ez az összeg a való­ságban mindössze a két százalékát teszi ki annak az összegnek, amelyet az egyik hatalmas amerikai dohánytársaság reklámcélokra költhet. A WHO ennek ellenére is komplex programot dolgozott ki, és az évek során a fejlett nyugati országokban (Finnország, Norvé­gia, Franciaország, Kanada, USA, Ausztrália stb.) valódi harc indult a dohányzás ellen. Többek között elérték, hogy ma már ezekben az országokban a cigarettázás kultu­­rálatlanságot jelent, és jobbára csak az alsó szociális réteget alkotók dohányoznak. A "füstölgők" nehezebben találnak munkát, illet­ve sok helyen megvonják tőlük a különféle kedvezményeket — pél­dául a dohányzónak kevesebb szabadság jár. Természetesen mindez még kiegészül az állandó dohányzás elleni propagandával, a cigaretták magas árával, a dohány­árura kiszabott magas adóval stb. Az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában jelentős lépésre szánták el magukat. A cigaretta­­gyártást megkísérlik ráfizetésessé tenni, ugyanis ez a dohánymono­póliumok tönkretételének egyetlen módja. Abban a pillanatban, amint ezek a hatalmas monopóliumok nem tudnak nyereségesen termel­ni, meg kell szűnniük. További megoldás lenne például az is, ha olyan törvényeket sikerülne elfo­gadtatni, amelyek kimondják: a dohányipar minden egyes beteg­ségért és halálesetért, amelyet saját termékük okozott, köteles kártalanítást fizetni. A kanadai ci­garettagyáraknak például évente 35 000 dohányzás következtében elhunyt ember hozzátartozójának kellene kártalanítást fizetnie. Több fejlett demokratikus ország­ban törvény tiltja a dohányzás reklámozását — például Kanadá­ban (1989-től), Norvégiában (1975- től), továbbá érvényben van Olasz­országban, Portugáliában, Francia­­országban, Ausztráliában stb., és Belgiumban is hasonló törvény elfogadására készülnek. Míg tehát a nyugati fejlett országokban évek óta jelentős dohányzásellenes kampány folyik, s az eredmények biztatóak, addig nálunk ez ügyben szinte semmi sem történt. A ciga­rettadobozra nyomtatott felirat, hogy a dohányzás ártalmas az egészségre — kevés, gyenge, senki sem veszi komolyan. Ráadá­sul a hatalmas nyugati dohánytár­saságok éppen azért, mert hazá­jukban csökken a cigaretta iránti kereslet (tehát csökken a dohányo­sok száma) — most Kelet-Európát célozták meg. A dohánymonopóli­umok szép lassan átteszik műkö­dési területüket a volt kommunista országokba. Nálunk is megjelentek a hatalmas Milde Sorte-, Mariboro­­ós Camel-reklámok. Sokan talán nem is tudatosítják, hogy ezek a reklámok főként a serdülők számá­ra igen vonzóak — például a Marlboro-reklámok cowboyos ké­pei. Arról, hogy a Marlboro-figura nemrégiben halt meg tüdőrák­­ban(!), már sokkal kevesebb em­bernek van tudomása. Sajnos, amíg hazánkban nem tiltja törvény a cigaretta reklámozását, amíg nem vezetnek be a dohányosokkal szemben szigorító intézkedéseket (pl. csak kijelölt helyeken szabadna dohányozni), és a lakosság (főként az iskolások) egészségügyi neve­lésében is hiányosságok mutatkoz­nak, nem várhatunk gyors válto­zást. S ami a legszomorúbb — orvosaink véleménye szerint: ná­lunk a dohányosok többsége nem is akar leszokni a cigarettáról... TÓTH EDIT Linda Evangelista valamikor régen kijelentette, hogy keve­sebbért, mint 10 000 dollár, föl sem kel az ágyból. Ma, 27 évesen (pedig a manökeneknél ez már kornak számít!) pályája csúcsán van, a feltételeket ő diktálja. Az egzotikus szépségű Linda Evangelista naponta 20 000 dollárt keres, s ehhez jön még 10 000 dollár a reklámokért. Egy év alatt kétmillió dollárt vágott zsebre, s ezzel rekordot ért el a manökenek között. Linda Torontóban nőtt fel, ahol gyerekmodellként napi 20 dollárt keresett. Ezenkívül táncolt, korcsolyázott és harmo­­nikázott. Tanító nénije ezt Irta be Linda naplójába: "Már látlak a Vogue címoldalán." Tizenhat évesen rettenetes csalódás volt a számára, amikor nem ő nyerte meg a Miss Teen Niagara versenyt. Később azonban az ismert New York-i fotós Max Reinhardt ajánlatára Párizsba ment. Linda hamarosan belépett a szupermodellek közé. Olyan híressé­gekkel, divattervezőkkel dolgozik együtt, mint Jean-Louis David, Calvin Klein, Kart Lagerfeld, és gyakran szerepel a legnagyobb divatmagazinok, a Cosmopolitan és a Vogue címoldalán. ,-v Persze a népszerűsége némi gonddal is jár. Lindát a divatbemutatók után megrohanják a rajongói és az újságírók, úgyhogy gyakran személyi őrizetre is szüksége van. Sőt, például egy arab hercegtől a rendőrségnek kellett megmen­tenie. Egy francia hódolója naponta ír levelet Lindának, és randevúra hívja. Linda az Elita ügynökség (ennek dolgozik) főnökéhez, Gerald Mariéhoz ment férjhez. Most építtetnek házat Párizsban, de van lakásuk New Yorkban és Ibiza szigetén is. A manökennek egyre gyakrabban teszik fel a kérdést az újságírók, hogy mihez kezd, ha abbahagyja a modellséget. Linda mindig mosolyogva válaszol, hogy egyelőre nem hagyja ott a divatpódiumot... M A X I M Á K • A szívnek nincsenek paragrafusai • Ne a törvény ellen küzdjünk, hanem a törvényte­lenség ellen • A halottak sokszor hangosabbak, mint az élők • A kis népeknek is megnőhet az önérzetük • A humor az emberi együttélés kovásza • A népek ragályos betegségét nacionalizmusnak hívják • Legfájdalmasabbak a szellemi pofonok • Ki-ki a maga szerencsétlenségének kovácsa • Szépnek hisszük az igazságot, pedig az igazság csúnya • Minden nép megélte a maga csecsemőkorát DÉNES GYÖRGY A HÉT 19 KIRÁLYNŐJE

Next

/
Thumbnails
Contents