A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-18 / 51. szám
HÍRMONDÓ kerültél közelebbi kapcsolatba ezzel az izgalmas és sok új felfedezést kínáló tudományággal? — Az igazat megvallva egy könyv, Zalabai Zsigmond Mindenekről számot adok című szociográfiája döbbentett rá az orvostörténet fontosságára. Az ipolysági kórház udvarán nap mint nap elmentem egy szobor mellett anélkül, hogy érdekelt volna kit ábrázol. Zalabai könyvéből tudtam meg, hogy kórházunk megalapítójának, Kovács Sebestyén Endrének mellszobráról van szó. Érdeklődni kezdtem a személye és tevékenysége iránt, s lassan egészen beástam magam a problémába. Minden érdekelni kezdett, ami Ipolyság múltjával volt kapcsolatos, később a figyelmem kiterjedt a megyére, amelynek 1806-tól székhelye volt, s Hont megyéből fokozatosan eljutottam az egész Felvidékre. Ennek a területnek a magyar orvostörténeti vonatkozásait ma egyedül kutatom Szlovákiában. Néhány éve még élt Duka Zólyomi Norbert bácsi, aki jeles orvostörténész volt, és én nagyon sokat köszönhetek neki, de sajnos eltávozott közülünk, így egyedül maradtam. Orvostörténetet kutatva az ember nem lehet szemellenzős, nem szorítkozhat kizárólag a gyógyításra, hanem a tágabb összefüggéseket is figyelembe kell vennie. Egyébként eléggé időigényes hobbi ez. Ha valamely adatoknak utána szeretnék nézni, akkor rendszerint el kell utaznom Budapestre, és már korán be kell telepednem a Széchényi Könyvtárba, amely a legkitűnőbb lelőhelye az ilyen forrásoknak. Késő estig jegyzetelek az olvasóteremben, mert a dokumentumokat többnyire nem kölcsönzik haza és fénymásolatokat sem készítenek róluk, mert annyira megviseltek. Mindig nagy megelégedéssel tölt el, ha sikerül egy-egy új adatnak vagy ténynek á birtokába jutnom. Vallom, hogy aki nem figyel arra, mi volt mögöttünk, az nem tudja értékelni a jelent, és nem fogja tisztán látni a jövőt sem. — Végezetül arra kérnélek, beszélj a családodról és a gyökereidről! — A feleségemet tréfásan úgy szoktam bemutatni, hogy ő az én lektorom, a titkárnőm és a múzsám. Közös a munkahelyünk, hiszen egészségügyi nővérként dolgozik velem a rendelőben. O teremti meg számomra azokat a feltételeket, amelyek nélkül aligha tudnék gyógyítani, kutatni és írni. Büszke vagyok a gyermekeimre is. A legidősebb lányom már diplomás és férjnél van, a fiam a helybeli szövetkezetben dolgozik, a kisebbik lányom pedig Pozsonyban gimrjpizista. Én palóc vidékről származom, s hä akarnám sem tagadhatnám le, hiszen a beszédemen ez nagyon érezhető. Paláston nevelkedtem, és ebben az Ipolyság melletti faluban éltem tizennyolc éves koromig. Hogy orvos lettem, abban nagy szerepe volt édesapámnak, aki az ipolysági kórház sebészetén volt ápoló. Őt nagyon emberséges, víg kedélyű és barátságos emberként ismerték a betegek. Ma már hetvenkét éves, de ha megjelenik valamelyik szomszéd faluban az egykori betegek még mindig felismerik, és szívélyesen üdvözlik. Jó érzés egy ilyen ember fiának lenni és büszke vagyok rá, hogy én is örököltem tőle a felsorolt tulajdonságokat, ami nagy segítségemre van az orvosi munkámban. LACZA TIHAMÉR HA TEHETSÉGES, MEGPUSZILOM — a tehetséges emberek fogjanak össze — mondta Supka Magdolna művészettörténész azon a szemináriumon, amelyet a Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága rendezett ez év november 19-én Dunaszerdahelyen. A szemináriumon elsősorban az írók "tüntettek" távollétükkel, bár — mint utólag megtudtuk — a rendezvényre csak bizonyos kiválasztottakat, az amúgy is elfogultakat hívták meg közülük. így aztán az írók, a könyvillusztrátorok és a kiadók párbeszéde helyett is a jelenlevő érintettek monológjait hallhattuk, pedig a rendezvény délutáni programja éppen valamiféle "kötetlen beszélgetés" lett volna. De azok, akik mégis eljöttek erre a találkozóra — melynek szervezését Kubičko Kucsera Klára vállalta magára —, nem bánták meg. Számos forrás értékű információt tudhattak meg Turczel Lajos irodalomtörténész és a már említett Supka Magdolna magyarországi művészettörténész rendkívül szuggesztív előadásából. Turczel Lajos a két világháború közötti csehszlovákiai magyar könyvillusztrációk kapcsán a Tichy-testvérek — Gyula és Kálmán — munkásságával foglalkozott. Érdekességként bemutatta az 1930-as évek legszebb csehszlovákiai magyar könyvének, Tichy Kálmán Négy évszakának a xeroxmásolatát. (Az eredeti kiadványt a pozsonyi Egyetemi Könyvtár könyvritkaságként tartja számon, s egyetlen napra sem hajlandó megválni tőle.) Turczel Lajos a kétnyelvű — szlovák és magyar — Slovenská grafika tipográfiai folyóiratról is beszélt, mely 1921 és 1927 között jelent meg. Fénymásolatban Tichytől és másoktól kitűnő linóleummetszeteket közölt. Supka Magdolna a grafika műfajáról s a grafikusként is jelentős magyar képzőművészekről beszélt. "Elsősorban vissza kell szerezni a rajz rangját" — jelentette ki egyebek között. Aztán egy tapasztalatokkal alátámasztott jótanáccsal szolgált: "A legtehetségesebb embernek is szüksége van a legelemibb biztatásra." A két év híján nyolcvanéves művészettörténész frissessége, közvetlen modorú előadása, amelybe rengeteg önéletrajzi elemet, anekdotát is beleszőtt, bámulatos műveltsége, továbbá a műtörténészek címére "küldött" megjegyzései kimondottan imponáltak a közönségnek. (Bár a témához nem kapcsolódik közvetlenül, szólnunk kell egy kedves és megható epizódról. Supka Magdolna édesapja, Supka Géza a század első felének ismert publicistája, régésze és közéleti személyisége volt. Turczel Lajos még budapesti joghallgató korában olvasta e nem mindennapi egyéniség Írásait, tudott közéleti szerepéről és nagyon tisztelte. Turczel tanár úr ennek a Supka Gézának a lányát ismerte fel Supka Magdolnában, s utólag is meghatottan beszélt neki Supka Géza iránti tiszteletéről.) Sima Éva, a Szlovák Pedagógiai Könyvkiadó egyre nyomasztóbb gondokkal küszÁ Szlovák Pedagógiai Könyvkiadó tankönyvei ködő magyar szerkesztőségének vezetője a kapcsolatteremtést szorgalmazta szerkesztősége és a csehszlovákiai magyar könyvillusztrátorok között. A szeminárium részeként nyolc csehszlovákiai magyar képzőművész illusztrációiból, valamint a Szlovák Pedagógiai Könyvkiadó, a Madách és a Kalligram Kiadó legszebben illusztrált könyveiből nyílt kiállítás. (melaj) Gyökeres György felvételei A HÉT 7
