A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-11 / 50. szám
A nyitrai Az Atlasz-szobrok az építészetben lényegében oszlopokat helyettesítenek, párkányt vagy tetőt tartanak. Még a régi görög mondavilágból származtatják őket, hiszen Atlasz tartotta a vállán az ég boltozatát. Büntetésből, mert részt vett a titánok lázadásában a sérthetetlen olümposzi istenek ellen. Van Nyitrának, a püspöki, egykoron királyi — hét dombra épült — városnak is egy Atlasz-szobra a mai Pribina téren, amelyet a nyitraiak tréfásan-kedvesen Corgonynak neveztek el, amely itt nagyra nőtt, óriási kamaszt jelent. Nos, ha majd a Nyitrára kerülő bodrogközi, vagy csallóközi ifjú diákot valaki netán Corgonynak nevezi, ne gondoljon mindjárt rosszra, inkább kedveskedni akarnak neki. Ám a mi Corgonyunk, a kőbe faragott izomkolosszus, a Kanonokház (egykoron Greguss kanonok építtette) sarkát tartó kemény férfi, vonásaiban sem gyöngéd kamaszt rejteget. Ennek az Atlasz-szobornak, azaz Corgonynak van egy élő — a török időkből származó — legendája. A szájhagyomány sze-Atlasz-szobor rínt Corgony becsületes, hatalmas erővel bíró, jó felépítésű, arányos testalkatú, irigylésre méltó kovácsmester volt. Különösen a két karja volt roppant erős, ha például a pöröllyel — melyet egyébként más ember még megmozdítani sem bírt — az üllőre csapott, beleremegett a felsőváros. A töröki időkben történt, hogy kontyosok megtámadták és körülvették a nyitrai várat. A várvódők serege egyre fogyatkozott és egy keserves napon már úgy tűnt, hogy a vár török kézre jut. Ekkor jött a kovács, Corgony, szurtosan, feketén a kovácsműhelyből. Nyomban a török üzéséhez látott, hatalmas kősziklákat görgetett és dobált a török seregre. Amikor a török katonák meglátták a hatalmas, szuroktól fekete embert, nyomban futásnak eredtek, Allahot kiáltozván adták hírül, hogy a várat maga az ördög védi, az ördöggel szembeszállni pedig nem lehet. Nem is próbálkozott többé a török a vár elfoglalásával, amíg Corgony a felsővárosban dolgozott... Szlovákia-szerte több Atlaszszobor is található, de a Kanonokház (szimbolikusan) első emeletét tartó Dunajszky Lőrinc (1784— 1883) alkotása egyike a legremekebbeknek. A közepes tehetségűnek tartott művész nyilván a megrendelések miatt nem tudta kibontakoztatni igazi művészetét, maradt a díszítő szobroknál, de így is csodálatos templomi szobrokat, oltárokat és szószékeket alkotott. Nyilván nem a véletlen kapcsán bízták meg a libetbányai (Lubietová) születésű szobrászt a legendává nőtt szobor elkészítésével. A Nyitrára látogató vándor aligha hagyja figyelmen kívül a Nagyszeminárium impozáns épülete mellett, a Kanonokház kétemeletes épületének első traktusát tartó Atlasz-szobrot, a Corgonyt. MOTE-
