A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-11 / 50. szám
A MINDENES GYŰJTEMÉNY ATYJA ÉVFORDULÓK A 200 éve elhunyt PÉCZELI JÓZSEFRE emlékezünk Komárom nemcsak azon kiváló egyéniségek emlékét őr?i, akik ebben a városban születtek, hanem azokét is, akiknek bölcsőjét nem itt ringatták, de alkotótevékenységük, munkásságuk ide kapcsolja őket. Ezek közé tartozik Péczeli József is, aki 1750-ben született Putnokon, tanulmányait Debrecenben, Németország és Svájc több városában végezte, majd a komáromi református gyülekezet meghívására 1783 szeptemberének végén Komáromba jött református lelkésznek. A sorozatos természeti csapásoktól, főleg földrengésektől sújtott város polgárai szinte nyomorban éltek, így anyagiakkal nem nagyon tudták támogatni a fiatal prédikátort. A nélkülözések azonban nem befolyásolták Péczelit alkotómunkájában, a gyülekezet lelki gondozása mellett nagy szorgalommal fordította magyarra Voltaire műveit, és 1784-ben már ki is adta Zayr verses fordítását, amelynek egy-egy példányát udvarias levél kíséretében elküldte a kor legismertebb költőinek, íróinak: Kazinczynak, Barótinak, Gvadányinak, Orczynak, Révainak. Ezzel kettős célja volt, így akart ismeretséget kötni a legkiválóbbakkal, és bizonyítani akarta a magyar nyelv irodalmi használhatóságát. Lényegében mind a két célt elérte, hiszen rövidesen baráti kapcsolatot épített ki a kor irodalmi vezérférfiaival, akik nagy elismeréssel szóltak a komáromi prédikátor jó verseléséről, tiszta magyarságáról. Péczeli a szabad fordítás híve volt. Amíg kortársai jobbára csak másodforrásból ültettek át szövegeket, addig a komáromi lelkész nem fogott fordításhoz, amíg nem sajátította el az idegen nyelvet. Sikerei újabb munka írására ösztönöz-Péczeli József sírja a komáromi temetőben ték és 1787-ben kiadta a két kötetből álló Joung éjszakáit. Ezzel kísérletet tett a magyar költői műpróza megteremtésére. Még meg sem jelent a Joung éjszakái, még ki sem pihente a gyors és nehéz munka fáradalmait, máris hozzákezdett a Haszonnal mulattató mesék megírásához. Meséin három író hatását érezzük, elsőként Aesopust említem, akitől több mesét át is vett, sőt, nagy részükben az alapeszmét is tőle kölcsönözte. La Fontaine hatása a kidolgozásban és szerkezeti összetételben található meg. Gellérté pedig azokban a mesékben észlelhető, amelyekben kora erkölcsi ferdeségeit ostorozza. Meséinek megjelenése irodalmi esemény volt, az olvasó közönség egyik legkedveltebb írója lett. írásaival hozzájárult a magyar nyelv virágzásának elindításához. Péczeli és társai bíztak a magyar nyelv győzelmében, hangoztatták, hogy minden erőnkkel támogassuk "dűlő félben levő nyelvünket". A magyar nyelv ügyét szolgálták a korabeli magyar lapok is. Lapjaink voltak, de nem volt — mai szóval élve — egy tudományos lap. Ezt a hiányt akarta a komáromi lelkész pótolni, amikor kiadta a Mindenes Gyűjteményt. Az első szám 1789 elején jelent meg, és Péczeli abban reménykedett, hogy az olvasóközönség éppen olyan szeretettel fogadja és támogatja, mint az eddig megjelent műveit. Most azonban csalódnia kellett, mert nem tudott annyi előfizetőt szerezni, hogy érdemes lett volna a kiadást folytatni. Gvadányi és Révai nem nézhették Péczeli törekvésének megsemmisülését, ezért maguk fogtak hozzá előfizetők gyűjtéséhez. Ennek az áldozatos munkának meg is lett az eredménye, és 1789 júliusában újra megindították a lapot, habár ekkor is csak 150 előfizetője volt, de Péczeli félévenként 150 forintot adott sajátjából, hogy a lap megjelenését biztosítani tudja. A Mindenes Gyűjtemény tagadhatatlanul az egyik legérdekesebb műve a komáromi prédikátornak, mert a magyar nyelvért folyó küzdelem egyetlen korabeli lapban sincs olyan melegséggel megörökítve, mint ebben. Kiváló írásaival emelte a lap színvonalát Kazinczy Ferenc, Baróti Szabó Dávid, Kis János, a soproni irodalmi kör megalapítója, viszont a szerkesztésben legnagyobb munkát a Komáromi Tudós Társaság tagjai végezték, akik önállóan dolgoztak, hetenként kétszer jöttek össze, ekkor tárgyalták meg a tagok által kiadásra kerülő munkákat, egyeseket fordításokkal bízták meg, és elemezték a lapban megjelent cikkeket. Egykori feljegyzések bizonyítják, hogy a komáromi nyomda száz év alatt sem nyomtatott annyi könyvet, mint a Komáromi Tudós Társaság ötéves fennállása idején. Az ő működésükkel párhuzamosan indult virágzásnak a Mindenes Gyűjtemény is, amelynek második számában Péczeli következő írásával találkozunk: "Nem régibe.két anglus utazók mentek itt keresztül. Épen akkor kísérvén őket által a piacon, mikor mind a katholikusok, mind a protestánsok a templomokból jöttek, közel ötvenig való nyestes, nyusztos mentéjű urakat s kereskedőket látván együtt, egészen elbámultak rájok, s azt kérdezték, hogy talán azok mind huszárofficzérek, a kik már a szolgálatot letették, melyre mikor mondottam volna, hogyezek komáromi nemesek,és hogy ez a magyarok rendes öltözete. Mindenkor hallottuk, hogy igen martialis nemzet ez a magyarság. Megmutatja ezt öltözetével is, hogy még a kik nem rendes katonák, azok is ilyen huszár módra öltöznek." A harmadik számban arról ír, hogy a királyi korona hazahozatala eredményezte a magyar nyelv és viselet terjedését. Most már a nemesek is magyar ruhában járnak. A negyedikben büszkén emlegeti nyelvünk gazdagságát, és többek között felhozza, hogy különféle hangokra a magyar nyelvnek van legtöbb kifejezése. Például: ordítás, kurjongatás, süvöftés, sikolytás, zúgás, morgás, dongás, zengés stb. Majd amikor összeült az országgyűlés, és ott a magyar nyelv kérdése is tárgyalásra került, Péczeli megírta a "Magyar nyelv nem fog meghalni" című cikkét, amelyben a legnagyobb örömének ad kifejezést, hogy végre az országgyűlés is foglalkozik a magyar nyelv kérdéseivel. Ilyen szellemben folyt a Mindenes Gyűjtemény kiadása, és ezt a nyelvünkért, irodalmunkért harcoló lapot érdektelenség miatt mint folyóiratot kénytelenek voltak megszüntetni. Ezután már csak könyv alakjában jelent meg, és 1792-ig két kötetben adták ki Hont vármegye támogatásával. Ezek azonban tartalmi szempontból eltérnek a folyóirattól, mert ezekben már alig foglalkoznak hazai kérdésekkel. Péczeli munkássága 1790—92-ben érte el a csúcspontját, amikor 29 kötet és füzet jelent meg tőle. Verset keveset írt, ezek is jobbára alkalmi költemények voltak, amelyek inkább az egyszerűség bájával hatnak. A túlfeszített munka aláásta egészségét, súlyos májbaja miatt az orvosok gyógyfürdőbe küldték, azonban ez nem sokat segített. 1792-ben már annyira legyengült, hogy lelkészi hivatásának sem tudott eleget tenni, ezért káplánt kért. Egészségi állapota egyre rosszabbodott, az orvosok már nem tudtak segíteni, s 1792. december 4-én meghalt. Végső búcsúztatása nagy részvéttel ment végbe, a környező falvakból, Csallóközből, Mátyusföldről is sokan eljöttek Komáromba, írók közül is többen jelen voltak a temetésén. Halála országszerte mély fájdalmat keltett, ezt bizonyítja a nagyszámú gyászvers is. Kazinczy két költeményben örökítette meg emlékét, amelyekben dúsan tenyésző mezőhöz hasonlítja őt. Péczelit anyanyelvűnkért folytatott küzdelme, műveinek választékos szép nyelvezete teszi mindnyájunkévá. Gáspár Tibor 14 A HÉT
