A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-11 / 50. szám
INTERJÚ A II. SZÍNHÁZI diakfo rum ro l SOKSZEMKOZT végigutazzuk a magyarlakta vidéket. Reméljük, hogy még több olyan emberke jön el, akinek valóban ott lenne a helye! Dél-Szlovákia magyarlakta vidékein is évről évre több tucat diák ismerkedik a színjátszás fortélyaival a különféle színjátszó csoportokban, kfsszínpadokon stb. Többó-kevésbé tehetséges, ám annál lelkesebb fiatalok. Amatőrök, akik gyakran "csak" hobbiként űzik a színészmesterséget, de akadnak közöttük olyanok is, akik majd bebocsátást nyernek Thália szentélyébe. Mindnyájan pártfogókra — a profik útmutatására, segítő kezere vágynak. Ezt az igényt próbálta részben kielégíteni a Diákhálózat, amikor az idén tavasszal megrendezte az I. Színházi Diákfórumot, hazai és magyarországi színházi szakemberek, illetve diákszínjátszók részvételével. Az elsőt pedig hamarosan, október 5-től 11-ig követte a második, szintén a CSEMADOK szenei üdülőjében. Azonban a részletekről nyilatkozzanak a főszervezők; NEVIDÁNSKY ANIKÓ és BADIN ADAM! N.A.: — Úgy tapasztaljuk, hogy tájainkon nagyon kevés lehetősége van a továbbfejlődésre annak, akit érdekel a színjátszás. Ezért szerettük volna megteremteni azt a közeget, ahol segítenek ebben. Szakmai és érzelmi többletet akartunk nyújtani a fórumra jelentkező fiataloknak. Első, háromnapos rendezvényünk kísérleti jellegű volt, vagyis mindenből — drámapedagógiából, rendezésből, beszédtechnikából stb. — elsajátíthattak valamicskét a résztvevők. Ezenkívül lényegesnek tartom, hogy nagyon jól összeszokott ez a kis társaság, és jelezték, hogy igénylik a folytatást. Az első fórum főszervezője Ádám volt, aki rendelkezett a szükséges színházi öszszeköttetésekkel, ismeretségekkel, ennek a második tábornak a rendezését már én mertem vállalni, persze akadtak segítőtársaim. B.Á.: — Az említett ismeretségek annak köszönhetőek, hogy Rozsnyón évekig tevékenykedtem amatőr rendezőként, majd Prágába kerültem civil katonai szolgálatra, ahol az ottani főiskolásokkal hoztunk össze egy bábcsoportot, és színjátszó csoport megalakítását is tervezzük. Anikó kérésének eleget téve szívesen vállaltam el az első fórum megszervezését. Meghívtam Pásztó Andrást, dr. Hizsnyan Gézát, Zsélyi Katalint, Bocsárszky Attilát, Forgács Mikit, Kovács Pétért (a túrócszentmártoni színház dramaturgja) a diákok közé, akik a diákszínjátszásról, színháztörténetről, drámapedagógiáról, mozgáskultúráról, rendezésről tartottak előadásokat, ezenkívül sor került különféle foglalkozásokra, játékokra is. Bár elég sűrű volt a program, sikerült megtartani a fegyelmet. Tizenhárom diák érkezett a fórumra, akik minimális részvételi díjat fizettek, mivel a kiadások javarészét a DH fedezte. Először főiskolások részvételére számítottunk, de azt tapasztaltuk, hogy inkább a középiskolások érdeklődtek. Azóta már mi is rájöttünk, hogy a főiskolásokat nehezebb mobilizálni, mint a fiatalabb társaikat, és az utóbbiakban még könnyebb "meggyújtani a tüzet" — sokkal lelkesebbek. A második táborba már többen jelentkeztek, jelenleg 21 -en próbálják elsajátítani a tudnivalókat, többségük lány. Mivel ez a rendezvény már egyhetes, ezért hivatalosan kikértük a diákokat az oktatásról. N.A.: — Ez a fórum már nem informatív jellegű, hanem "szakosodott" — 3 fő előadónk: Kaposi László, a magyarországi Országos Diákszínjátszó Egyesület elnöke, Duró Győző, a veszprémi színház dramaturgja és Főzi Krisztina logopédus. Ők állandóan gyakorlati foglalkozásokat tartanak (pl.: színészmesterségből, beszédtechnikából, drámaelemzésből) a két csoportra osztott fiatalok részére. A foglalkozások után pedig múvószfilmeket és színházi előadásokat tekintünk meg videón. Nagyon jó hangulat alakult ki a fiatalok között. Őrültünk, hogy az idén már a CSEMASZE is támogatta programunkat — nem kellett bérleti díjat fizetnünk a szállásért, és színházjegyeket is kaptunk a pozsonyi Nová scéna "Mein Kampf" című előadására. B.Á.: — Mindazoknak, akik bármilyen szakmai tábort szeretnének rendezni, azt tanácsolom, hogy ne csak a szakmai részt szervezzék meg alaposan, hanem a közönséget is be kell szervezni — ez a dolog rázósabb részel Mi is rengeteg meghívót küldtünk szót az iskolákba, a sajtóban közzétettük a felhívásunkat, mire összeverbuválódott a 21 érdeklődő. Végre elmondhatjuk, hogy kialakult egy mag, amelyre lehet építeni. Ezért nyáron szervezünk egy olyan tábort, ahol betanulunk egy darabot, amellyel vándortársulatként Arra is kíváncsi voltam, hogy mit vártak e fórumtól a résztvevők, és milyen többlettel távoznak Szénéről? Forró Teodóra: — Én az érsekújvári gimiből jöttem, mivel szeretnék a Színművészeti Főiskolára jelentkezni. Tagja vagyok az iskolai színjátszókörnek, de alaposabban is szeretnék "beleszagolni", hogy milyen is ez a mesterség? Nagyon jól érzem magam, javamra váltak a beszédtechnikai foglalkozások, mivel hadarok, de említhetném a légzéstechnikai foglalkozásokat is. Ezenkívül szeretnék több önbizalmat szerezni. Remélem, hogy sikerül... Kóta Beáta: — Szintén az érsekújvári gimiből vagyok, és az osztályfőnökömtől értesültem erről a táborról. Érdekel az irodalom és a színházi világ, és szeretnék választ kapni arra a kérdésre, hogy bujkál-e valamennyi tehetség bennem, érdemes-e ezzel a pályával próbálkoznom? Tetszik, hogy komolyan veszik a foglalkozásokat — nagy a hajtás reggeltől késő estig... de hát ezért jöttünk ide! Bokros Melinda: — Lévai vagyok, de a zselízi gimnáziumba járok. A magyar szakos tanárom értesített erről a táborról, mivel Színművészeti Főiskolára szeretnék jelentkezni. Alapiskolás, koromban évekig játszottam a DÖMDÖDÖM színjátszó csoportban, szavalóversenyekre is jártam. Sajnos, a gimiben nem működik színjátszókör, pedig volt szó róla, de azután átsiklottak a téma felett. Mikor ideértem, hagytam magam meglepni, nem volt pontos elképzelésem, hogy mi..mindent várhatok ettől a tábortól? Örülök a szigornak, bár már szereztem pár kék foltot, amikor az eséstechnikát tanultuk. Sokat segítettek a beszédtechnikái foglalkozások is, csiszolódott a kiejtésem. Máskor is szívesen eljönnék ide. Becse Renáta: — Érsekújvári gimnazista vagyok, és a kémia-tanárnőmtől szereztem tudomást erről a táborról. Éppen mostanában szervezünk egy színjátszó csoportot a gimiben, bár már tavaly is próbálkoztunk, akkor nem jött össze a dolog. Nem akarok hivatásos színész lenni, csak hobbi-szinten érdekel a színház. Legjobban az tetszik, hogy az előadók rávezetnek minket egy-egy probléma megértésére, nem kényszerítik ránk a saját véleményüket, és hát szigorúak hozzánk. A darabelemzések is tetszettek, csak én későn tudtam meg, hogy melyik művekről lesz szó, ezért kénytelen voltam éjjel elolvasni azokat. A társaság nagyon jó, ha a szakmai munka után, éjjel tízkor még marad energiánk a virrasztásra, sokat beszélgetünk, bolondozunk egymással. Végre beindult egy gépezet... Ml—KŐ A HÉT 7
