A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-04 / 49. szám
INTERJÚ Az eredmény a körülményektől is függ Beszélgetés JAKAB ISTVÁNNAL, a Komenský Egyetem Bölcsészkara Magyar Tanszékének vezetőjével — Hogy érzi magé t mint tanszékvezető ? Tanár úr annak idején úgy nyilatkozott, hogy kényszerből vállalta ezt a tisztséget. Megbánta-e, hogy elvállalta? — Köszönöm, igyekszem magam jól érezni, semmit sem segítene rajtam, ha megbántam volna, hogy elvállaltam ezt a tisztséget. S amit elvállalok, azt nem szoktam megbánni, még ha a helyzet kényszerít is a vállalásra, hanem igyekszem azt teljesíteni. Kétségtelen, összehasonlíthatatlanul több a munkám, mint régebben. És az eredmény általában nem is az ón munkámtól függ, hanem a körülményektől is. — Van-e az oktatói karnak utánpótlása? Ha nincs, minek tulajdonítja ezt? — Éppen a tanszék kiépítése az a feladatom, amelynek teljesítése nem egészen tőlem függ. Amikor már azt gondoltam, teljes lesz az oktatói és kutatói létszám, egy szakember ismét eltávozott a tanszékről. Most egy irodalomkutatónk hiányzik. Augusztusban két nyelvészt vettünk fel. Az volna az ideális, ha docensek vagy legalábbis kandidátusi fokozattal rendelkezők közül válogathatnánk, de ilyen szakemberek nálunk nincsenek állás nélkül, s inkább csak az idősebbek között találhatók. Kénytelenek vagyunk beérni tudományos fokozat nélküli fiatalabbakkal vagy csak bölcsészdoktorátust szerzett idősebbekkel. De még ezeket sem könnyű idecsalogatni, hiszen lakást nem tudunk nekik biztosítani. Ugyanolyan a fizetésük a jelenlegi munkahelyükön is, mint itt lenne, s ha helyben maradnak, nem kell vállalniuk az utazás fáradalmait, és egyre emelkedő költségeit. És ott senki sem követeli meg tőlük, hogy tudományos fokozatot szerezzenek. Itt viszont igen. Igaz, hogy ezzel aztán a fizetés is emelkedik... Ezért nehéz oktatót vagy kutatót szereznünk a tanszékre. — Milyen titulusok szükségesek ahhoz, hogy az oktató előadhasson? Úgy hallottuk, nem adhat mindenki elő. — A jól kiépített tanszékeken csak egyetemi tanárok, vagyis professzorok, valamint docensek adhatnak elő, az adjunktusok, tanársegédek gyakorlatokat, szemináriumokat vezetnek. Dékánunk most megkísérli érvényesíteni itt is azt az elvet, hogy ezzel is serkentse az adjunktusokat a docensi dm megszerzésére... Csakhogy tanszékünkön egyetlen professzor sincs; docens is csupán három van, a külföldi vendégtanár a negyedik. Ennyien nem tudunk megbirkózni az előadások óraszámaival, az adjunktusoknak meg nem jutna elég gyakorlatvezetési óra. így aztán kénytelen vagyok a dékántól kivételt kérni a számukra, hogy előadhassanak... Nem veszem észre, hogy ez az intézkedés a docensi oktatói fokozat megszerzésére ösztönözné az embereket, csupán a gondunkat szaporitja. A gyakorlatvezetés ugyanis könnyebb munka, mint az előadás, így ez utóbbit nemigen igénylik. Miért is igényelnék, hiszen az adjunktusi fizetésük nem függ attól, előadnak-e, vagy gyakorlatot vezetnek? Csak a dékán és a tanszékvezetők munkája növekszik a sok kivételadással, illetve -kéréssel... A dmszerzésre ösztönzésnek egyetlen módja volna: a bérezés közötti nagyobb különbség. Javult ugyan valamennyit a helyzet a fizetésrendezés után, de még ma sem elég vonzóerő az a különbség, amely az azonos szolgálati idővel rendelkező adjunktus és docens fizetése között fennáll. Ezt ugyanis különmunkával könnyen pótolják az érdekeltek. — Hány diákja van a tanszéknek, és sok ez, vagy kevés? — A hallgatók létszáma szinte állandóan ingadozik. A félévi és éwégi vizsgák, szigorlatok, államvizsgák eredményei szinte az egész tanév folyamán hatnak a létszámra. Jelenleg száztíz körül mozog ez a létszám. Nem sok, de nem is kevés, főképpen az oktatói létszámhoz képest nem... Az utóbbi években az okoz gondot, hogy a szakpár másik szakjából buknak ki néhányan az államvizsgán. Ezek a szó szoros értelmében kibuknak, mert nem kaphatnak oklevelet, annak ellenére, hogy öt—hat vagy esetleg több évet a karon töltöttek. Magyarból is előfordul bukás, de csak az alsóbb évfolyamok gyengébb felkészültségű hallgatói között, s ezek a hallgatók az évfolyamismétlés során általában megerősödnek; az államvizsgán már szépen szerepelnek. De bosszantó, és a szülők számára is elkeserítő, ha a hallgató az államvizsgán bukik meg, s diploma nélkül kerül ki az egyetemről. Nem egy olyan esetünk volt a közelmúltban, hogy a végzős már letette magyarból mint főszakjából sikerrel az államvizsgát az V. évfolyam befejeztével, s utána a mellékszak IV. évfolyam után esedékes, de elhalasztott államvizsgáján bukott meg anélkül, hogy ismételhetett volna. Az V. évfolyam után ugyanis nem ismételheti meg a IV.-et, különösen nem, ha azt már annak idején ismételte. Főként a szlovák nyelv és irodalom, valamint a történelem szakon voltak ilyen eseteink. Sajnos, ezekben nem tudunk segíteni, csak a hallgató segíthet magán azzal, ha alaposan és idejében felkészül az államvizsgákra. — Ön szerint lesz-e Szlovákiában magyartanárhiány? — Hogy lesz-e, azt nem tudom, de jelenleg nem aggasztó a helyzet. A legtöbb abszolvensünk jelenleg alapiskolába vagy szerkesztőségbe kerül. Középiskolában elsősorban a másik szakjuk révén kapnak helyet. — Milyen szakokra jelentkezhetnek a magyar—szlovák szakpáron kívül a középiskolások? — Az idén maguk választhatták ki azt a két szakot, amelyre jelentkeztek, jövőre már jelöltek ki újra szakpárokat. Sajnos, az utóbbi évek tapasztalata azt mutatja, hogy éppen a magyar—szlovák szakpárra jelentkeznek a leggyengébb tanulók. Az idén bizony fontolgattuk, hogy ezt meg sem nyitjuk. A magyar—angolra viszont a túljelentkezés miatt nem jutott be annyi, amennyi a felkészültsége alapján bekerülhetett volna. A magyar—német szakra jelentkezők felkészültsége főként németből hiányos: nem elég a felvételire a konverzádós készség, a német nyelvtan ismeretét is vizsgálják. Jelenleg a magyar nyelv és irodalom angollal, némettel, esztétikával, történelemmel, szlovákkal, könyvtártudománnyal párosítva tanulható, sőt, a szlovákkal idegen nyelvként is szerepel a filológiai tagozaton; jövőre angollal, némettel, szlovákkal, latinnal, történelemmel és néprajzzal szeretnék párosítani. Választási lehetőség tehát van; csak jó felkészültségű jelentkezők legyenek mindkét szakból. A kérdéseket feltette: Melaj Erzsébet Fotó: Gyökeres György 4 A HÉT
