A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-27 / 48. szám
ÉLŐ MÚLT A magyar nép és nyelv eredetéről I. Külföldi források a magyarok eredetéről Ezekről — a főleg nyugati forrásokról — bevezetésképpen bátran elmondhatjuk, hogy a magyarság eredetéről szóló tudósításaik szinte teljes egészükben a fantázia szüleményei. S ez érthető is, hiszen honfoglaló őseink kalandozásai, a rettegés és rémület természetszerűleg elfogulttá tették a szerzőket a pusztító ellenséggel szemben. (Példaként álljon itt Uutprand cremonai püspök feljegyzése, amely a 933. évi merseburgi ütközet leírásakor a magyarok kapcsán, azok "ocsmány és ördögi huj, huj’ csatakiáltását tartja legfontosabbnak megemlíteni, ezzel is éreztetve az irántuk érzett, félelemből táplált ellenszenvét.) Más szempontból közelíthetjük meg a témát, ha azt a tényt vesszük figyelembe, hogy a középkor vallásos ideológiájától befolyásolva, a krónikások minden etnogenetikai problémát az általuk leghivatottabbnak vélt forrásból, a Bibliából próbáltak levezetni. A bibliai történet szerint az özönvíz után csupán Noé és fiai (Sém, Khám és Jáfet) maradtak életben, s tőlük származik az egész emberiség. Az egyik elképzelés szerint a magyarok Sém utódának, Ábrahámnak egyik ágyasától, Hágáitól veszik eredetüket, akinek Isten megígérte, hogy utódait megszámlálhatatlanná sokasítja. Hágár fia, Izmáéi a pusztában lakott, és a mellékneve "íjász" volt, tehát külsődleges ismérveiben hasonlított kalandozó elődeinkhez. [Látszólag ezt támasztaná alá a magyarok hungar(us) nevének hasonlósága állítólagos ősanyjuknak, Hágárnak nevével.] MÍTOSZ ÉS A sémita (vő. Sém nevével) származáson kívül kikövetkeztethető egy khámita eredeztetés is, amely Khám fiát, Nimródot (Némrót, Ménrót) tette meg a magyar nép ősapjává, aki a babiloni torony építéséről híres. A keresztény történetírás szerint a legelőkelőbb származásúak azok a népek, amelyek Noé harmadik fiától születtek. Középkori világtörténetíróink nagy része eleinknek is jáfetita eredetet szánt, mégpedig Jáfet ivadéka, Magóg által. Persze a legfényesebb származtatásnak is lehet árnyékos oldala: Ezékiel próféta jövendöléseiben Góg és Magóg népe az, amelyet Krisztus másodszori eljövetele előtt a Sátán az igazakra szabadít. Vagyis a magyarok végül itt is kedvezőtlen fényben- találtak bemutatásra. Vannak krónikások, akik a görög mitológia felől közelítik meg népünk származását. Szerintük a háromfelé szakadt trójai nem harmadik ágából eredünk, tudniillik az Ikonból menekülő trójaiak a Maeotis vidékén várat építettek, s itt vették eredetüket Turcustól, Troilus fiától a turkok, akiknek ivadékából származik Attila hun, azaz magyar király. A turk—magyar azonosításnak egyébként gazdag hagyománya van: türk néven említ bennünket Bíborbanszületett Konstantin császár A birodalom kormányzásáról című művében, ugyanígy nevez a már említett Liutprand püspök is stb. A hun—magyar egybeesés szintén nem véletlen, hiszen a nomád életmódon, harcmodoron kívül nagyban elősegíthette a tévhit, a hun—magyar rokonság hitének kialakulását LÁTOMÁS a Huni-Hungari névbeli összecsengése is. (A hun—magyar "rokonság" kérdéséhez később még visszatérünk!) Befejezésül kanyarodjunk még vissza azokhoz a származáselméletekhez, amelyeket kivétel nélkül a magyaroktól való félelem, illetve az irántuk érzett féktelen gyűlölet szült. Hariger lobbesi apát beszéli el, hogy ama nagy római éhínség idején, amelyről az "Apostolok cselekedeteiben" is olvashatunk, Claudius császár elűzte a zsidókat és az éhségtől elgyengült embereket: ezektől származnak a magyarok, akik az éhségről kapták a nevüket. Hasonlóképp tudósít az a levél, amelynek szerzője feltételezhetően Regino prümi apát: ő úgy tudja, a borzasztó éhínség a Pannóniában lakó népeket támadta meg, mire azok fejedelmei az éhhalálra ítélteket a pusztába űzték. A legerősebbek a Maectis vidékéig jutva kiállták az éhséget, ezek a hungrok (az ófelnémet Hungar, ma Hunger = éhes, illetve a Hungari népnév téves azonosításával van dolgunk). Ugyanez a Regino apát sokkal riasztóbb képet is fest őseinkről, amikor embervérivással és nyershúsevéssel vádolja őket. Ismert a magyaroknak nevezett fajtalan ördögöknek a gót táborból elűzött rosszhírű nőktől való származtatása is, vagy akár az a nézet is, miszerint a magyarok a mocsári sárkány ivadékai, mert rosszindulatúak, fortélyosak, a harcban nehezen legyőzhetők, akárcsak a sárkány, melynek egy levágott feje helyett harminc nő. (Folytatjuk) Fehér Péter Nagy József pozsonyi kiállítása A kiváló csehszlovákiai magyar festőművész és grafikus, Nagy József hosszú szünet után ismét önálló kiállításon mutatta be alkotásait. A Pozsonyi Magyar Kulturális Központban (1992. november 3-a és 13-a között) rendezett tárlaton ezúttal új oldaláról is megismerhettük, hiszen olajfestményei, grafikái és linómetszetei mellett kiállította néhány nagy méretű faliszőnyegét és több gobelintervét is. Nagy József születése óta a Duna és a Csallóköz vonzásában él, így aligha meglepő, hogy művein gyakran felbukkannak a szülőföld ihlette motívumok, s megelevenednek a csallóközi hiedelemvilág alakjai és mitikus eseményei. Arany János Toldija is több faliszőnyeg témájának volt az alapja, de a közismert történet Nagy József sajátos átértelmezésében, a magyarság e századi megpróbáltatásait is beleszőve jelenik meg előttünk. A Jézus keresztútját ábrázoló sorozat is újszerűén közelíti meg a témát; jobbára csak a megkínzott arcokat látjuk, mintha nem is isten fiának, hanem a XX. század minden poklot megjárt emberének gyötrelmei és szenvedései öltenének testet a vásznakon.-lamér(Fotó: Prikler László) Nagy József (a kép jobb oldalán) kiállítását Fukári Valéria nyitotta meg
