A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-27 / 48. szám
LÁTOGATÓBAN A genetikától a nyelvművelésig... Szenei beszélgetés dr. Csuka velővel A Szencen élő dr. Csuka Gyulát mint nyelvművelőt ismerte meg lapunk olvasótábora. Kincsünk az anyanyelv című rovatunkban főként a tankönyvekben előforduló nyelvi buktatókat veszi tollhegyre, és mondja el róluk véleményét. Alapiskoláit szülőfalujában, Csiffár községben — az akkor még meglévő — magyar iskolában végezte, majd a Nyitrai járásból Komáromba ment, hogy ott mezőgazdászától tanuljon középfokon. Érettségi után a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolára került, életpályájának folytatásáról beszélgetésünkben is szó esett. Legutóbb Nyitrán, a Nemzetközi Nyelvészeti Konferencián tartott előadást "Egyes szakterületek nyelvi különfejlődése Szlovákiában" címmel. Beszélgetésünk folyamán azonban szó esett más dolgokról is... — Miként lesz valakiből genetikus, pontosabban a ludak szaporodásbiológiájával foglalkozó kutató? — Genetikával kezdtem a tudományos pályámat, a szexológiát később szükségből vállaltam. Főiskolásként kezdtem a genetikával foglalkozni. Mint harmadikos már tudományos diákköri versenyen vettem részt. A sertések színének öröklődését tanulmányoztam. Az eredményeket még a "liszenkói" elvek alapján kellett interpretálni, holott a mendeli törvé-Gyula genetikussal, nyelvműnyeknek feleltek meg. Másodikos koromban viszont két vizsga között pihenésként magyar—szlovák genetikaanyagot gyűjtöttem. A genetika a biológia matematikája, amely egy életre témám lett. — Hol kezdted a pályádat? — Ötödikes korunkban lehetőség nyílt ösztöndíjas aspiránsnak jelentkezni, mégpedig genetikából. Mint tartalékost engedtek el a fölvételire, és elsőnek vettek fel. A Prága melletti Libéchovban működő akadémiai Genetikai és Fiziológiai Intézetnek lettem az aspiránsa. A munkahelyem pedig a Brünni Agráregyetem Genetikai Tanszéke volt. — Milyennek tartod a szlovák, a cseh, vagy az orosz nyelvből, esetleg a nyugati nyelvekből (szlovákiai magyar tolmácsolok által) magyarra átültetett szakkönyveket, tankönyveket és dolgozatokat? — Még mielőtt a kérdésedre válaszolnék, elmondom, hogy a nyelvművelést egykori osztályfőnökünk, Fülöp tanár úr plántálta belénk, az ő hatására az osztálytársak korrigálták egymás nyelvi hibáit. Nekem rajz és más tehetség hiányában, a szótármunkák évtizedei alatt "terminológiai érzékem" alakult ki, amelyet kár lett volna parlagon hagyni. A könyveknek sosem tudtam ellenállni. Legénykoromban elolvastam egy alapiskolai természetrajzkönyvet, és nyiladozott a bicska a zsebemben. Mikor a lányom diák lett, ugyanannak a könyvnek egy későbbi kiadásából tanult, s a könyvben ugyanazokat a hibákat találta. Nem hallgathattam tovább. Évekig csak szóban ostoroztam a tankönyvek hibáit mint a Kazinczy-napok előadója (1975-től). Tudom, hogy nyelvhasználatunk színvonala romlik, nemzeti kisebbségként fokozatosan feladjuk anyanyelvűnket. Nos, a szlovák és a cseh nyelvből fordított nem szépirodalmi művek sokkal rosszabbak, mint más fordítások, habár rossz fordítások máshol is vannak. Ott viszont nem szégyenük a hibajegyzék közreadását. Nálunk a hatvanas-hetvenes évek jelentették a mélypontot. A kritikának mutatkozik némi eredménye a tankönyvek terén, de a sajtó területén sajnos nemigen. A nemzetiségi lapok írásaim egy részét "fiókbasüllyesztéssel" semlegesítik. — Ezek alapján a "szlovákiai magyar szaknyelv" nagyobb karbantartást érdemelne, illetve az újságok és hetilapok többet és rendszeresebben foglalkozhatnának nyelvműveléssel? — Igen! Helyzetfelmérésből kiinduló stratégia nélkül nincs esélyünk. A klasszikus nyelvművelés nem hatékony és nem elég. Mindennapi terminológiai gondoktól a nagyszótárig igen széles a feladatskála. — A szótárakról szeretnélek kérdezni. Mi a véleményed a közkézen forgó szlovák—magyar, magyarszlovák, illetve cseh szótárakról? — Dicsérhetem a cseh—magyar és a magyar—cseh szótárt, a magyarszlovák, szlovák—magyar műszaki szótárt, a tankönyvkiadó közgazdasági szótárát. A köznyelvi kisszótárakról a Szencen novemberben megrendezendő konferencián alkotunk kollektív véleményt. — Hol tart a szenei Csemadok "szótárkönyvtár", és milyen az érdeklődés a Szenei Molnár Albert évfordulójára tervezett szótár és lexikonkiállítás iránt? — Ha figyelembe vesszük a magángyűjteményeket is, akkor már több a megcélzott anyagunk, mint bármelyik hazai könyvtárnak, beleértve az egyetemi könyvtárakat is. Van néhány anyag, amely csak nálunk található meg. A Csemadok "vagyon" lassan, de gyarapodik. A külföldi érdeklődés is jó, de még fokozható. A Budapesti Magyar Környezetvédelmi Egyesülettől már kaptunk könyveket, az Akadémiai Kiadó is Ígéretes partnerünk. Sajnos a hazai polgárok érdeklődése eddig minimális. Szinte biztos, hogy lesz kiállítás, és lesz szótárkönyvtár 1994-ben. — Végül egy személyes jellegű kérdés: valaki említette, hogy a Nyitrai Egyetem pedagógiai karán katedra vár rád. Azon túl min dolgozol most? — Egy évvel ezelőtt volt róla szó, ha komolyra fordul az ügy, visszatérhetünk újra a témához...Mivel a tudományt nem művelhetem olyan színvonalon, mint régebben, többet foglalkozom nyelvműveléssel. Orvosi, genetikai, tudományszervezési, környezetvédelmi, szexológiai szakszótár a téma, izgat a nagyszótár, kisszótár, a sajtó nyelvezetének ügye, ezekből szeretnék valamit megvalósítani. Fő célom természetesen a szótárkönyvtár, de gimnazisták és egyetemisták irányítását is vállalom. Nagy terveim egyelőre nincsenek. — Köszönöm a beszélgetést, és kívánom, hogy a Szenei Szótárkönyvtár gyarapodjon, és a hazai magyarság is támogassa! Motesiky Árpád
