A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-27 / 48. szám
GONDOLKODÓ "Munkánk mit sok oktalan lenéz kedves nekünk hisz oly isteni, A nyers anyagból mit az élet ád, segítünk mi embert teremteni." Nehéz történelmi időket élünk — nemzeti önmeghatározás, gazdasági reformok, liberális kultúrpolitika, nemzeti és nemzetiségi összetűzések már hétköznapi problémákká váltak, szinte "beépültek" hétköznapjainkba. A mindennapi életnek csupán fogyasztóivá lettünk. Az örök emberi értékek: az őszinteség, becsületesség, következetesség, áldozatkészség, önzetlenség, csupán szótári fogalmakká degradálódtak. Ebben a közegben a pedagógus helyzete többszörösen nehézzé vált, és sokkal komolyabb követelmények elé állíttatik mindegyikünk. "Soha nem kötöttem magamat ilyen haszontalanságokhoz. A gyakorlati, hasznos oldalát néztem s vettem minden dolognak. Nem eszmékre, ideálokra építettem életemet, hanem az emberi gyengeségekre! Ez a létra az érvényesüléshez. Hát ón érvényesültem! S mert érvényesültem: jómód, becsület, tisztelet vesz körül. De mit csináltál te? Dolgoztál, dolgoztál, s ha nagyon vert a sors, ideálok motoszkáltak a fejedben, s talán néha, nagy titkon még az is eszedbe jutott, hogy valaha majd némi elismerésben is részesülhetsz!" "Lehet, hogy kezdő koromban mint tapasztalatlan ifjú, erre is gondoltam. Ma már túl vagyok ezen. Túlontúl jól tudom, mivel lehet elismerést kiérdemelni! Ma már csak a saját lelkiismeretem: a tanítói lelkiismeret az, mely munkámat irányítja, ez korhol, ha hibázom, ez jutalmaz, ha megérdemlem." emberek. Az eredmény és a dicsőség a tied: az alkotóéi Azt veted ellen, hogy jogásznóp vagyunk s voltunk? Egy évezreden át eleget szónokoltunk, dikóóztunk — most már talán jobb volna, ha szerényen, csendesen dolgoznánk egy másik ezer évig? Szép kis elképzelés! Képzeld el, mi lenne a világból, ha mindenki csak dolgozna és senki sem hangoskodna! Ilyen egyhangú, unalmas világban nem is kívánok élni!!! A második tipp: Nem a lényeg a fontos, hanem a frázis!!! Az emberek nagy része nem tényekben gondolkodik, hanem frázisokban, üres szavakban! Keresd ki a leghangzatosabb 30-40 frázist, állíts össze belőle magadnak egy kis szótárt, s ha ügyesen csinálod, úgy ezzel mindenütt tökéletes eredményt fogsz elérni. Csak variálnod kell az alkalom, a hallgatóság szájíze s a politikai széljárás szerint! Bámulni fogsz az ered-MEGBECSÜLÉSÜNKRŐL Sokszor a múltból merítünk erőt, illetve példát, mármint azok, akik még e megpróbáltatások ellenére sem voltunk képesek elhagyni a pedagógusi pályát, s a hivatástudat segít megoldani és feledtetni a hétköznapok problémáit, függetlenül a megbecsülés mórtókótől. Munkámból kifolyólag az utóbbi időben egyre többet olvasgatok régi pedagógiai és kulturális lapokat, és ismerkedek a letűnt korok eszméivel, nézeteivel. Nem egy alkalommal olyan írásra bukkanok, amely ma is aktuális témával foglalkozik. Egy ilyen, sajnos ma is időszerű írást szeretnék most az olvasó elé tárni. Megjelent a Felvidéki Magyar Tanító 1939/21—24. számában a 406. oldalon Mikus Elek tollából. A szerző — egy falusi iskola tanítója — egy forró nyári napon az iskola krónikáját lapozgatja, s eltűnődik a múlton, pedagógussorsokon, amikor nesztelenül kinyílik az ajtó, s egy régi diáktársa lép be a szobába. Valamikor két évig együtt jártak a tanítóképzőbe, amelyet az imént említett váratlan látogató befejezetlenül otthagyott. Szinte árad belőle a büszkeség, gőg és öntudat. Sikeresnek mondja magát, mert "idejében váltott". Szinte monológként folyik köztük a beszélgetés, melyben "kioktatja" mély hivatástudatú pedagógus barátját arról, hogyan is kell élni. "...Hát én otthagytam két év után a képezdót. Ez elől a sors elől menekültem. Jói ismerem. Apám, nagyapám tanító volt szegény. Én ember vagyok a magam portáján, a magam ura, a magam munkaasztalánál. Nem a falu szolgája... nem lábtörlője mindenfajta levezetendő gerjedelmeknek!" "De a hivatásszeretet, a jól végzett kötelességteljesítés tudata sok mindenért kárpótolhat. És az ifjúkori ideálok???" "Lelkiismeret, meggyőződés — gondoltam, hogy még előhozakodói ezekkel a lomtári dolgokkal! Ezekkel hendikepelve nem lehet ma boldogulni! Jó, hogy hátrább nem mész a lovagkorba! Tőled kitelik, hogy még hűséget, következetességet, emberi ideálokat is előkotorászol! Hát mondhatom neked, minden különösebb jóstehetség nélkül, hogy soha sem fogod az életben semmire sem vinni!" "Köszönöm. Erre nélküled is rájöttem már. Már veszélyesen közelgek ahhoz a korhoz, amire azt mondják, hogy ha addig nem viszi valaki semmire, akkor már soha sem fogja ebben az életben!" "Pedig a régi barátság révén néhány tippel szívesen szolgálok. Még hasznát veheted. Figyelj ide: Az első: Nem a munka a fontos, hanem a hang!!! Te légy mindig a leghangosabb! Gyűléseken, összejöveteleken. Mindenhol hallasd a hangodat! Hogy nálad nincsen nagyobb hazafi, hogy te mást nem csináltál, csak szenvedtél, szenvedtél szakadatlanul! Üldöztek éjjel, üldöztek nappal, üldöztek ébren, üldöztek álmodban! Ha esetleg büntetőjogi deliktumok is közbejátszottak volna, úgy erről a szépséghibáról nagy bölcsen halgass! S ha valami tapintatlan fráter indiszkréciója folytán mégis kitudódna valami, úgy bizonygasd, hogy ez is csak hazafiságod miatt esett meg veled. Sőt, ezért elismerést, kárpótlást érdemelsz, s követeled jogaidat! A munkát hagyd meg a halk hangú, csendes szerényeknek! Nekik is jusson valami! Ne mondhassa senki, hogy mindent magadnak akarsz elharácsolni! Munkájuk eredményét ügyes hangoskodással úgyis kisajátíthatod magadnak! Szervezz! Szervezz! Mint kezdeményező, te legyél a díszelnök, vezér, főmufti; a munkát majd elvégzik a szürke kis ményen: hallgatóid el fogják hinni, hogy a fehér az fekete, s esküdni fognak rád, mint az új prófétára! Újat nem szükséges mondanod! Sőt őrizkedj tőle, hogy újat mondj, különösen ha az kellemetlen! így bölcs konzervatívnak fogsz látszani, aki nem kapható mindenféle modern ötletre! Ha azonban a körülmények úgy kívánják, hogy modernnek láss, — akkor sem kell újat mondanod! Ki tudja, hogyan sül el a végén, ami még nincs kipróbálva! Elég, ha a régit új mezbe öltözteted! Ha így kissé érthetetlen, logikátlan, zilált lesz — annál modernebbnek látszik —, és nem tettél vele kockára semmit. A végén a legrosszabb esetben kibúvik a régi igazság! Egyébként is jegyezd meg, mint harmadik tippet: Nem az igazság a fontos, hanem felfelé a hízelgés, lefelé a kérlelhetetlenség! Az igazság gyakran kellemetlen és sokaknak kellemetlen! Mért légy pont te az, aki az igazságot fontosnak tartod, amelyet annyi milliónyian nem tartottak előtted, s nem tartanak melletted és fölötted annak? És utánad sem fognak! Fontos, hogy mindig alázatosan fejet hajts, s hátat görbíts az erősebbnek, akár pénznek hívják azt, akár hatalomnak, ami végre is egyre megy. Minél nagyobb a hatalom, annál mélyebbre görbülj, s annál feljebb fogsz jutni. Akinél meg te vagy hatalmasabb, azzal szemben légy kérlelhetetlen! Álláspontod az legyen, hogy neked velük szemben már hatalmadnál fogva is mindig igazad van. Fönt így feltétlen megbízhatónak, lent szilárd jellemnek fognak tartani! Ne feledd, hogy az igazságra már csak azok hivatkoznak, akiknek veszett ügyük van. Vigyázz, hogy soha se kelljen semminő dologban az igazságra hivatkozni — melyet tudvalévőén vaknak ábrázolnak, de lehet, hogy 4 A HÉT
